Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-17 / 8. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ • 57 Meghívassuk? Nem jön el. Felkeressük? Talán hajlik is szavunkra, de estére kelve — más szavára hallgat. Hogy senki félre ne értsen e tekintetben — határozottan kijelentem — hogy nem mentegetni akarom magamat — mintha nem akarnék eleget tenni az „utasítás" minden pontjának, — sőt az utasítás előtt így tettem s úgy hiszem mindegyikünk így tett — csak azt akartam jelezni — hogy nem sok eredménnyel. E tekintetben legtöbbet tehetünk, ha a minden napi iskolában is -- átvesszük a vallástanítást. Még ennél is többet tehetünk az ifjúsági egyletek, de különösen a nőegyletek által. A kath. pap is a kath. szövetség, a rózsafüzérek által s az által éri el a legtöbb eredményt, hogy iskoláiban — helyben — maga tanítja a vallást. Van azonban az utasításnak két pontja, amelyeket eddig talán sokan figyelmen kivül hagytak. Az 1. pont. „Á lelkészek érdeklődjenek az anyakönyvvezetőnél" stb. Tudok olyan esetet, hogy az anyakönyvvezető — ez évben katholikusnak írt oly fiu gyermeket — hol még arra is megegyezés történt, hogy kath. anyának leány gyermekei is evangélikusok lesznek. Azt mondta : tévedésbői történt, ez esetben csakugyan tévedés forgott fenn. Azonnal intézkedni fog a kijavítás iránt. De azt is mondta— hol vesszük a jogot a betekintésre? Ö nem tud erre utasítást. — (Nohát én se ismerem azt a miniszteri rendeletet, mely erre nekünk jogot ád; ezt el feledte közölni az utasítás'. Nem vagyunk mi feljebbvalói az anyakönyvvezetőnek — mi se akarnánk — felsőbb utasitás nélkül a betekintést anyakönyvünkbe idegeneknek megengedni. Ha volna ily ministeri utasítás, legyen szíves Nagytiszteletű Szerkesztő Úr nyilvánosan közölni. — Nem tudunk róla. Szerk.) Az utasítás második fontos pontja a 4. pont. Ez különösen fontos ott, hol sok a cselédség. Ezek jönnek-mennek. Ezeknél megtörtént, hogy nemcsak az ev. fiút, hanem az evang. apát is katholikusoknak írták törvénytelenül. Ha egymással közöljük lehetőség szerint — az ily eseteket — jobban figyelemmel kisérheti mindegyikünk a kérdéses feleket. Győrszemere, 1910. február 10. Kiváló tisztelettel Hörényi Lajos, ev. lelkész. % Elhallgatták. Zombornak kétségtelenül igen agilis lelkésze van. Annyira felkölteni a közérdeklődést a saját egyháza iránt, mint ahogy ő teszi — bizony kevés lelkész képes. Igazi jópdsztori hévvel és szeretettel igyekszik egyházának ügyes-bajos dolgain segíteni. Ezért őt dicséret és elismerés illeti. De . . . Saját egyházközsége bajainak felsorolásában és elpanaszolásában szeretettel figyelmeztetjük, — ne menjen olyan messzire — hogy másokról rossz véleményt terjesszen, a mint azt a dunáninneni lelkészekkel teszi az ,,Ev Őrálló" 4. sz. közölt cikkében — melyben a következők is foglaltatnak: „amit állítólag annak köszönhetünk, hogy a dunáninneni kerületben egyes földbirtokosoknak, magas állami adójátjllhalgattdk s tényleg oda vándorol a legtöbb segély" . . . Igy beszélnie akkor — amidőn a saját egyháza iránt az egész ev. egyház rokonszenvét akarja megnyerni — bizonyosan nem szabad, mert fentebbi állítása {ha állítólagos is) csak rosszakaratú ráfogás — állítását a zombori lelkész úr bebizonyítani bizonyosan nem tudja. Értesülésem szerint az adóalapi kimutatásnál a dunáninneni kerületben a követendő eljárás az volt, hogy a nagybirtokosok állami adója okvetlen feltüntetendő — és azután kiszámítandó, hogy a nagybirtokos adójának beszámításával és azt levonva . . . mennyi százalék adót fizet az egyházközség ? Ezen eljárást igazolja a dunáninneni egyházkerület 1909. évi jkv. 38. pontja, mely igy hangzik: „A trencséni egyházmegye újból felterjeszti mult évi indítványát: hogy az egyházak terheinek könnyítésére fordítandó államsegély kiosztásánál a nagybirtokosok állami adója csak oly összegben számittassék az egyházközségbeliek állami adójához, mely összeg után a bírtok az E. T. 256. §-ának megfelelően megterhelhető" . . . De még az esetben is — ha valamely lelkész egyházközsége területén lakó nagybirtokosnak állami adóját nem veszi be az adóalapi kimutatásba — eljárását indokolván azzal, hogy az illető nagy birtokos az egyházi teher viseléséhez semmivel sem járul hozzá — eljárása tiem elhallgatás — hanem egyháza iránti helyes szeretet. Ezen álláspontra helyezkedik az egyet, gyűlés is — amidőn (140 pont.) „elismeri, hogy vannak egyes esetek, melyeknél a szabályrendelet határozmányainak szigorú alkalmazása meghiúsítaná az adó alap által elérni kívánt czélt" . . . a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít . . . (II. kor. III. 6.) Egyházközségem a sóvárogva emiitett 105.300 koronából egy fillért sem kapott és nem is azért szólalok fel — mintha magamat védeném, hanem azért, mert a használt kitételben még az sincs oda téve, hogy „egyes lelkészek állítólag" — hanem csak úgy általánosságban van mondva : — . .. elhallgatták ... és nehogy valaki azt higyje, hogy a dunáninneni kerületben az egyházközségi adóteher kimutatása körül olyan munka végeztetett, mely hátráltatta a missiók fejlődését — ismertettem az emiitett jkv. határozatokat. Egyházasdengeleg, 1910 junius hó 7-én. Szekej András ev. lelkész. Ädo segély és annak felosztása. A művelt államok törvényhozása a legújabb korban dicséretes buzgalmat fejt ki a társadalom szociális problémáinak megfejtésén és egymás után hozatnak törvények, amelyek a legalsóbb néprétegek terheinek könnyítését, nehéz megélhetési viszonyainak elviselhetőbbé tételét célozzák. Állami segéllyel, — sőt Francziaországban az egyház felgyülemlett kincseinek lefoglalásával — szerveztettek az ipari munkások, sőt néhol általában az elaggottak és munkára képtelenek nyugdíjintézetei. A szegény nép vállaira sulyosodó nagy teher könnyebbítésére reformáltatik több helyen az állami adó progressiv alakban és az a jelszó: a szegény nép adóterhe részben a vagyonosok vállaira helyezendő, mint legközelebb tapasztaltuk Angliában, a leghatalmasabb tényezők szembe állása dacára is diadalmat aratott. Nálunk is bontogatja szárnyait nyugat ezen Krisztusi eszméje, — sajnos nem az egyházak, hanem, az állam törvényhozásában. Ez eszme térfoglalásának