Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-15 / 51. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. november 10. 46. szám. ff EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész. NYIREGYHÄZÄ. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. « TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk: 2400 koronás kongrua. — Rz adócsökkentési segélyalapról. Irta: id. Laczkó János — Tárca. Hogyan munkál közre az egyház hathatósan a társadalom bajainak orvoslásánál. Irta: Kiss Samu, nagy-barátfalui ev. lelkész. (Folytatás és vége). — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. 2400 koronás kongrua. R fővárosi politikai lapok f. hó 10-én, szombaton megjelent számaiban egy rövidke hír húzódik meg, a mely azonban reánk, az ág. h. ev. egyház egyetemére és főként lelkészeire nézve végtelen fontosságú — és ez gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök azon határozott Ígérete, a melyet az egyetemes egyház hozzá kiküldött és előtte f. hó 9-én megjelent küldöttsége előtt tett, hogy t. i. a 2400 koronás kongruát és a lelkészi korpótlékot már az 1911-iki költségvetés keretén belől igyekezni fog biztosítani. Rz egyik lap jelentése a dologról így szól: „Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök ma délelőtt egy protestáns küldöttség előtt olyan nagyfontosságú kijelentést tett, amely a legteljesebb örömet és megelégedést fogja kelteni a protestáns lelkészek körében. Ä miniszterelnök azzal a sok jóakarattal, a mások helyzetének méltánylásával és megértésével tett ígéretet a 2400 koronás lelkészi fizetéskiegészitést illetőleg, amilyenre a protestáns egyházak szegény, méltányláshoz és anyagi elismeréshez az utóbbi időben hozzá nem szoktatott lelkészei talán nem is számítottak. R magyarhoni evangelikus egyháznak ötventagu küldöttsége tisztelgett ugyanis ma délelőtt Prónay Dezső báró főfelügyelő vezetésével KhuenHéderváry Károly miniszterelnöknél. Ä küldöttségben Gyurátz Ferenc, Baltik Frigyes, Scholtz Gusztáv püspökök, Meskó László, Szentivány Árpád, Münnich Kálmán országgyűlési képviselők s az egyháznak számos esperese vett részt. Prónay Dezső báró az evangelikus egyház egyetemes gyűlésének határozatából arra kérte a miniszterelnököt, hogy az 1848: XX. t-c.-ben biztosított állami javadalmazás tárgyában, továbbá ezzel kapcsolatban a lelkészi fizetéseknek állami hozzájárulással 2400 koronára való kiegészítése és a lelkészeknek adandó korpótlék tárgyában a megfelelő intézkedéseket tegye meg ; a gyűlés erre vonatkozó memorandumát is átnyújtotta a miniszterelnöknek. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a kérést méltányosnak tartja s okvetlenül azon lesz, hogy lelkiismeretes megfontolás alapján a 48: XX. t.-c-et minél előbb végrehajtsa, hogy a lelkészek és az egyetemes egyház kívánságának még a jövő évben eleget tegyen. Rz a lelkes éljenzés, amivel a küldöttség fogadta a miniszterelnök kijelentéseit, bizonyára hűen és őszintén tolmácsolja azt az örömet, amit a miniszterelnök szavai nemcsak a papság, hanem az egész magyar protestantizmus körében keltenek. Ä 48: XX. t.-c. végrehajtása régi, jogos kívánsága és úgyszólván létalapja a protestáns egyházaknak, a lelkészi fizetés 2400 koronára való kiegészítése pedig azokat a megélhetési feltéleteket biztosítja lelkészeinknek, amiket azok igazán nélkülöznek." Ezt a jelentést nem cáfolta meg, sőt lényegében megerősítette a többi lapok tudósítása és a jelenvolt kűldöttségi tagoktól szerzett információnk is. Igaznak, komolynak, határozottnak kell tehát vennünk a kormány í amaz ígéretét, hogy még a jövő évi költség! vetés keretén belül kíván gondoskodni a két protestáns egyház e jogos kívánságainak teljesítéséről. Ä küldöttség fellépésének e sikere mellett nem lehet közönyösen elhaladnunk. Határozott, nagyjelentőségű, felette örvendetes fordulatnak kell azt tartanunk evang. egyházi közéletünkben. Hogy egyelőre csak a 2400 koronás kongruánál maradjunk, 500 evang. lelkészi családnak jelent az a száraznál valamivel puhább kenyeret, a gyermekek nevelésének valamennyivel előnyösebb képét, a felelőségteljes lelkipásztori munkának valamennyire igazságosabb méltánylását, a lelkipásztori képesítésnek a más, hasonló akadémiai képesítésű állásokkal szemben jogosan várt elismerését. Kilépünk immár annak a megalázó összehasonlításnak szükségéből, a mely velünk szemben az anyagi dotáció szempontjából akarva, neui akarva lépten-nyomon felkínálkozott s a mely szerint javadalmazá-