Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-15 / 38. szám

egyszerű folytatása az előbbinek : megnyugtat, hogy a munka csendesebb körben mozgott, mint a múltban. Aggasztó jelnek veszem azonban, hogy a matei ialismus tünetei erősebbek és az áldozatkészség újból gyengébb ! A mult évben előhozottak ismétlésébe bocsátkozni nem akarván, a fontosabb dolgokra vonatkozólag általában jelzem, hogy azokkal többnyire ott állunk, ahol voltunk. Értem első sorban az 1848. XX. t.-c. végrehajtását, amelynek tárgyában egyházi főhatóságunk uj felterjesztéssel élt. Az adóalapi segélyeztetés első izben megtörtént

: a nagyobb egyházi adóval megterhelt egyházközségeink adócsökkentés címén az első segélyben részesültek. Az oly nagy gondot adó szervezés alatt álló tanítóképzőintézetünk ügyét közigazgatásilag ugyan előbbre nem vihettük, mert hogy a felemelendő intézeti épületre segély, akár az államtól kilátásba helyeztetett volna, akár az egyházak részéről jött volna: arról sajnos, jelentést nem tehetek. Mégis kedvezőbbre fordult a dolog, az intézet fenntartását illetőleg azzal, hogy a Csemez-féle pert megnyertük. Modori leánynevelő intézetünknél, bár minden tekintetben virágzó az állapota, be kell jelentenem, hogy a beteg pavilion ügye még csak a tervezgetés stádiumában van s elintézésre vár. Hasonlóan a tanítónők korpótlékának ügye, szemben ennek állami elintézésével, tudtommal még nem járt eredménnyel. Bár a lelkészképzés most egyetemes és nem kerületi ügy, mégis kell, hogy a theológusok csekély száma nemcsak a kerület, de az esperességek és az egyházközségek figyelmét is ébren tartsa. Ott lent, hogy a lelkész választásoknál a választási pártviszályok helyett inkább áldozatkészség mutatkozzék a theológusoknál behozandó ingyen oktatás dolgában, az esperességeknél a theolog. ingyenes Otthon helyek alapításával, a kerületnél a rendelkezésre álló alapok felhasználásával, az ingyenes theol. Otthon helyek szaporításával. Mily szép dolog volna p o. ha az egyházkerület most ezen zsinati ünnepély alkalmából a zsolnai zsinat két fő emberének gróf Thurzó György nádor és Láni Illés első superintendes nevére theol. ingyenes Otthon helyet alkotna Pozsonyban 1 Isten és ember előtt kedvesebb és az egyháznak szükségesebb ily munka, mint a huza-vona a lelkészválásztási szabályrendelet mikénti alkotásánál, mert a választásoknál mégis fő dolog, hogy legyen, akit választhassunk. Más nehéz gond előtt állunk a tandíjmentesség beállta következtében Üdvös dolog a szegény szülők irányában, hiszem hogy a kultura színvonalát emeli majd a nép rétegeiben, de a szegény iskola fenntartókra — legalább míg az átmenet és a végrehajtás nehézségein tul leszünk — háztartásukban nem csekély feladat vár. Egyelőre várjuk be a végrehajtás módozatait. A kerületre is nagy gond nehezedik. A missiók főbb pontjaira állandó missiói lelkészeket kellene küldeni. Azonban a kerület költségelőirányzatát még most nagyobb, uj, állandó terhekkel szaporítani nem lehet. A kerület ugyan, pénz forrásait tekintve, most is szépen áldoz a missiók ellátására, de alulról segédkezet nem kapván, saját erejéből patronusi kötelezettségeket magára nem vállalhat. Pedig a püspöki hivatal tudja, mily sok utánjárással s nem csekély kiadással jár csak egy missiónak is ellátása, mint p o. Pőstyénnek, ahol három nyelven hirdettetik az ige s azon kívül hitoktató jár oda Pozsonyból, a theoiógusok sorából. S a hitoktatás terén, 20 esztendei püspöki riivataloskodásom alatt még mindég ujabb és ujabb szórvány pontok találtatnak, ahol gyermekeink vagy hitoktatás nélkül vannak, vagy más, a hatalmas egyház, vallás-tanát hallgatják. Azután ne csodálkozzunk, ha a statisztika évrőlévre kimutatja, hogy a reversalisok, áttérések terén a különböző hitfelekezetek soraiban a mi evang. egyházunk legtöbbet vészit. Védekezzünk! Kiadtuk az erre vonatkozó utasitást a lelkészkedő papság számára. Termett-e gyümölcsöt, még nem tudhatjuk. Azonban a tapasztaltak szerint tény, hogy lelkész nevelésünk rendszerét változtatnunk kell. Védekezzünk ! Talán a Borromei encyklika ellen ? Attól nem tartunk- E téren Luther követői vagyunk. A mi martyr történelmünk dicső lapjait sem kell védeni azon történelmi elferditések ellen, amelyeket azon iratból kiolvashatunk. De emeljük magasra Pál apostol jelszavát: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliomát! s erősítsük a hitfelekezeti öntudatot. Ez utóbbit az irányban, hogy a hitfelekezeti békét ne bolygassuk, azt tartsuk fel, ha szenvedünk is! Szegény szeretett hazánk ezen nagy kincsét őrizzük meg a magunk részéről. Régi hagyományos evang. elv szerint mi tiszteletben tartjuk másnak vallásos meggyőződését. Ezt bizonyítja a nagy gróf Thurzó György élete és zsolnai szereplése, ahol semmi nyomát sem találjuk a más vallásúak megsértésének, sőt hangoztatták, hogy királyságunknak is haszna legyen ténykedésükből. Szeqény szerény egyházunk, bár önmegtagadással és áldozattal (ez különben a Krisztust követők jellegéhez tartozik) szép emléket ír lapjaira, amidőn hazánk határain túl időző hitsorsosairól gondoskodni kezd. örömmel jelenthetem, hogy Bécsben kieszközöltetett az engedély istentiszteletek tartására, egyelőre szerényen, csekély számban, felváltva egy hónapban magyar nyelven, másikban tótul F. évi március haváben kezdtük A magyart Ludig Emánuel, bécsi hitoktató végzi, a tótot eddig Albrecht Géza, nagyszombati lelkész végezte. A szükséges könyvekkel, amenynyire lehetséges volt, elláttuk ezen kisded gyülekezetet. De a költségek fedezésére a kerület által megszavazott 300 K. kevésnek bizonyult, talán még egyszer annyira van szükség. Csak volnának lelkészeink, mert egy egyháznak lelkésze gyülekezetét állandóan el nem hagyhatja. Bebizonyosodott ez most augusztus havában. Tárgyalások folynak az osztrák hatóságokkal, hogy a Nyitravármegye nyugati határán, Morvaország területén, Göding városa környékén, közel a magyarhoni Holicshoz, a szórványokban lakó evang. hívek, köztük magyar honosok is, delegálás címén a holicsi lelkész által lelkipásztori gondozásban részesüljenek ; ami különben régi usus volt, de most az osztrák hatóságok kifogásai következtében beállt a dolog rendezésének szüksége. Egyházaink beléletében — kevés kivétellel — hála Istennek béke és csend váltotta fel a viszályt és egyenetlenkedést. Nagylibercse és Dabar megválasztotta lelkészeit. Hiszem, hogy Nemesváralján és Hodrusbányán is szivük szerint választott lelkészek fognak működni a közel jövőben. Mind a két helyen az egy; évi káplánkodás hiánya okozta a fennakadást: egij helyütt jelölésnél, másik helyen a választásnál. Általában ezen lelkészválasztási szakasz, most a lelkészjelöltek hiánya idejében, bajt okoz. Igaz ugyan, hogy a