Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-08 / 37. szám

338 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. hol félrevezető bevallásain és munkáin múlik — hogy azt újból és újból hallani 4 év is elég és előbb elkövetkezne az új cyclus, az igaz osztás. Hogy majd az új cyclust előkészítők csupa igazságot mérhessenek, ahhoz okvetlen szükséges lesz a megterheltetés pénzben) kivetése, mint személyi járulék és az állami adóra kivetett százalékadó, másként a megtévesztésnek, a leütéseknek és a panaszoknak vége nem lesz. Hogy a szabályrendelet módosítandó, azt a bizottság maga is belátja, hisz megbízta egyik tagját ezen munkával. Hogy hasznos a hozzászólás, sőt tervezetek közlése, vagy benyújtása, ki tagadná azt? Hiszem, hogy a töprengéseket szétoszlattam, hogy a segélyzettek megértik és belenyugodnak az adóalapi-bizottság f. évi május 25-én hozott határozatába. Schleiffer Károly, evang. lelkész. Panasz a prot. közös-bizottság figyelmébe ajánlva. Ha jól emlékszem, volt e lap hasábjain többször szó arról a máskülönben életrevaló tervről, hogy egyházunkon ejtett sérelmeink orvoslására, melyet szenvedünk a még mindig egyeduralomra törekvő katolicizmustól — állandó rovat nyitassék annál inkább, mert e sérelmek orvoslására hivatott testület is megalkottatott a prot. közös-bizottság szervezetében. Ez időben sürüen jelentek meg ezek a sérelmek e lap hasábjain — de hogy e sérelmek megszüntetésére aztán történt-e valami intézkedés az illetékes tényezők részéről, arról soha sem hallottunk semmit, pedig a sérelmeket felpanaszoló, ellenőrzői nagyfontosságú munkakedvét mi sem emelné jobban egyházunk határvonalán belül, mint az az egyszerű, de elmaradhatatlan követelmény, ha az a testület, melynek a sérelmek felpanaszoltatnak, egy évben egyszer, beszámolna arról az eredményről, melyet ezen a téren elért. Mert, ha semmit nem tesz — hiába a panasz, ha pedig tesz, akkor valóságos mulasztást követ el, ha nyilvános beszámolásaival nem igyekszik fokozni a szép lassan célravezető ellenőrzői munkálkodását. Elvégre minden munkának a céltérésben van legszebb jutalma s hiába minden szépen hangzó buzdítás a kötelesség teljesítésre, ha ennek eredménye elérhetetlennek van feltűntetve. — Ä panasz, a sérelem pedig sok, melyek közül egyet én is az alábbiakban közlök. Az elmúlt héten királyunk születésének 80-ik évfordulóját ünnepeltük a mi hétfalusi járásunkban is ép úgy, mint az ország többi más helyein. Járásunk, mely a csángó magyarok Erdélyi főfészke, csaknem színtiszta evangelikus lakosságú, leszámítva azt a románságot, mely a járás szélén, az erdők alatt van letelepedve. A hét evangelikus községben szórványosan laknak róm. katholikusok is, kik jórészt idehelyezett hivatalnokok s van egy dombos helyen egy kicsinyke temploma is, melybe talán 100-an sem férnek be. Valahányszor István király, vagy a király születése napja elérkezik, a róm. kath. plébános meghívót küld a főszolgabírónak — kí szintén katholikus ember, a főszolgabíró pedig a meghívót közli az elöljáróságokkal, az elöljáróságok az alkalmazottaikkal, akik mind evangelikus vallásúak s mikor elérkezik a fennt megnevezett két nap akár egyike, akár másika, az egész szolgabiróság, meiynek tagjai mind evangélikusok — az összes elöljáróságok a főszolgabíró vezetése alatt három községen keresztül mennek a tóm. kath. templomban akkor, mikor az ev. templomokban reggeli könyörgések tartatnak. Az elmúlt héten, királyunk születése alkalmából — tudjuk nagyon jól — hogy a püspöki körlevelek alapján még rendes istentiszteletek tartattak, tehát nem is könyörgések! mely istentiszteletekre az ev. lelkészek járásunkban külön meghívóval hívták meg az elöljáróságokat: az a lelkész pedig, kinek egyházközségében van a főszolgabírói hivatal, meghívta az elöljáróságot és a főszolgabírói hivatalt is, jelezvén, hogy d. e. 10 órakor ünnepélyes istentisztelet fog tartatni. És mi történik? Az, hogy az evangelikus lelkészek meghívásait az összes hivatalok félredobták, ellenben a katholikus plébános meghívására a főszolgabíró vezetése alatt az összes evangelikus vallású előljárósági tagok — két evangelikus templom mellett elhaladva (!) mikor azokban még csak a gyülekező éneket énekelték — elmentek a katholikus templomba és hallgatták a „szent beszédet" A nép pedig ment a feketébe öltözött urak után, mert valami nagy dolgot vélt látni a pápista templomban. Az ev. templomok pedig teljesen üresek valának, hiszen még evangelikus hivatalnokaink sem jelentek meg Sőt még megtörtént az is, hogy Hosszúfalu község egyik jegyzője, ki szintén ev. vallású, a közvetlen szomszédjában levő ev. templomba nem ment el, hanem kocsit fogadott és az 5 kilometer távolságban róm. kath. templomba kocsikázott ünnepelni. Valóban felháborító volt. Mert, ha ilyen dolgok fordulhatnak elő, olyan járásban, a melyben a katholikusok törpe minoritásban vannak, mi lehet ott, a hol többségben vannak. Ez eljárás oka pedig abban keresendő, hogy Brassó vármegye főispánja erős katholikus érzelmeiről ismeretes; e főispánnak házi papja a hétfalusi plébános; a főszolgabíró pedig szintén katholikus vallású s ez egyháznak gondnoka. A jegyzők, előljárósági tagok, a szolgabiróság hivatalnokai, hogy a fennt megnevezett tényezőknek kedvüket keressék (!) képesek arra, hogy megtagadják saját egyházukat s lábbal tapossák saját lelkészeik meghivóit. Ez ellen okvetlen orvoslást kérünk. Tessék az illetékes tényezőknek oda hatni elsősorban magánál a belügyminiszternél, hogy ha ez csakugyan annyira óhajtja a felekezetek közötti békés egyetértést, akkor egyúttal intézkedjék a közigazgatás hosszú láncolatán keresztül arról, hogy országos vagy nemzeti ünnepélyek alkalmával a tisztviselők részéről a törvényileg bevett vallásfelekezetek egyenjogúsága s azoknak egyarányu tiszteletben tartása szigorúan betartassék; az összes hivatalokban szigorú és lelkiismeretes intézkedés tétessék, hogy ily ünnepek alkalmával a hivatal ne kizárólag csak egy felekezet templomába képviseltesse magát, hanem az azon területen levő összes felekezetek templomában, feltéve, ha azok istentiszteletet tartanak ; utasíttassanak kifejezetten a tisztviselők arra, hogy a