Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-08-18 / 34. szám
308 EVANGELIKUS ŐR ÁLL Ó 1910. segélyből az adóalapba az 1907. évben 138400 K, az 1908. évben 277000 K. utaltatván be, az 1909. évtől évenként 415400 K. lesz beutalandó. Világosan kimondja a szabályrendelet azt is, hogy az adóalap folyó évi bevételei mindig a következő évben lesznek kiosztandók, még pedig oly módon, hogy az 1907. és 1908. évi összes 415400 K. segély az 1909. évben kerül kiosztásra. Rz 1907. és 1908. évi beutalásokat az adóalapi bizottság már kiosztotta. De még benne van pénztárában az 1909. évben átutalt összeg. És ezt a 415400 K.-t tartotta vissza az adóalapi bizottság az ex-lex miatt, mert nem akart a gyülekezetekben alaptalan reményt kelteni, amelytől való félelmét bizonyítja az is, hogy az egyetemes egyház közgyűlése által alkotott szabályrendeletben meghatározott öt éves ciklust önhatalmúlag négy évesre redukálta. Ha az adóalapi bizottság az 1909. évben hozzá átutalt 415400 koronának csak kiosztását függesztette volna fel addig, mig az 1910. évi segély pénztárába befoly, az mindenki előtt érthető és indokolt volna. De érthetetlen és indokolatlan az adóalapi bizottság eljárása, hogy az egyetemes egyház j közgyűlésének megkérdezése nélkül önhatalmúlag túlteszi magát az egyet, egyház közgyűlése által hozott szabályrendeleten, amely eljárásával érzékeny anyagi kárt okoz az egyes gyülekezeteknek — megfosztván őket egy évi segélytől — akkor, amidőn erre elegendő oka nem volt, amidőn reménye lehetett arra, hogy a már több mint egy éve húzódó törvényen kivüli állapot fontos országos érdekek miatt sokáig nem tarthat. Ämint hogy nem is tartott sokáig. R törvényen kivüli állapot megszűnésével megszűnt az egyetlen elfogadható ok is, mely az 1909. évi segélynek 1910. évben való felosztását késleltette. Méltán és joggal elvárhatják tehát a segélyben részesült gyülekezetek az adóalapi bizottságtól, hogy saját elhatározásából megváltoztatja f. évi május hó 25-én hozott határozatának 9-ik pontját, hogy a gyülekezeteknek folyósittatja 1910. évi segélyüket, hogy az egyetemes egyház által alkotott szabályrendeletben 1909—1913-ig meghatározott öt éves ciklust megtartja. De méltán és joggal elvárhatják az egyházkerületektől és magától az egyetemes egyháztól, hogy jogos érdekeiket megvédelmezik. Méltán és joggal elvárhatják egyetemes egyházunktól s annak vezetőitől, hogy teljes erővel követelni fogják a kormánytól egyházunk segélyezésének törvényszerű biztositását. Mert a segélynek hol elmaradása, hol kiosztása ha most nem is, de a későbbi időben nem egy gyülekezetben okozhat annyi zavart és kellemetlenséget, hogy sokan fognak felsóhajtani: adtál Uram esőt, de nincs benne köszönet. Baj és kellemetlenség a kelleténél is több van úgyis gyülekezeteinkben, azoknak szaporítása épen nem kívánatos. DunáninnenL Szobrot Dr. Székács Józsefnek! Az egyetemes gyámíníézet ez idén fogja ünnepelni megalakulásának 50-dik évfordulóját. Legáldásosabb intézményünk félszázados múltjára visszatekintve, háláyal telik meg szívünk a gondviselő Isten iránt, mert Ő az egyetemes gyámintézetben mentő és segitő angyalt adott nekünk. 50 év leforgása alatt tenger könyet törölt le, töméntelen sebet gyógyított be, számtalan elesett gyülekezetet emelt fel, sok, nagyon sok sínylődő, nyomorral küzdő egyházat hívott életre és állított lábra egyházunk e szeretet-intézménye. Hány templom, hány iskola, hány egyházközség hirdeti szerte e hazában az egyetemes gyámintézeí félszázados, áldásos működését! 50 éves múltja az alkotások nagy emlékeivel van megrakva és a jótékonyság virágaival van behintve. Gránitkőnél, márványnál maradandóbb emléket állított magának az, aki Isten kegyelme által e magasztos művet létrehozta. Ünnepelni fogunk! De a mikor az ünnepség örömétől túlárad szivünk; a mikor a jubiláló intézményben gyönyörködünk: meg keil emlékeznünk a Mesterről is, aki a jövőbe látó, egyházunk jobb jövendőjét biztosítani törekvő, ihletett lélekkel megalkotta egyetemes gyámintézetünket. Isten után övé hálánk első szava. Örvendetes visszaemlékezésünk első fénysugarai az ő nagy alakjára essenek. Az egyetemes gyámintézet létesítése céljából az első szót az 1843-ik évben kiadott szózatában a lánglelkű költő-lelkész: Dr. Székács József mondotta ki. E szózat így hangzik: ,,A protestantizmusnak magyar hazánkban annyi értelmi és erkölcsi gazdagsága s irigylésre méltó belső szabadsága mellett is sínylődő állapotát a többiek között két fő okban keresem: a vagyon és a közszellem hiányában. A szegénység engem soha nem búsított annyira, mint sokakat, kik miatta jeremiádokat énekelnek s míg tenni kellene, csak siránkozni tudnak. Én még büszke is tudok lenni szegény voltunk ezen érzetében, mert mindig az jut eszembe, hogy legalább magunk szegényei vagyunk; hogy ezen szegénység gazdag intézeteket tudott alapítani, melyek miatt épen nincs okunk pirúlni, hogy szegénységünk mellett adósúnkká tettük e hazát, melynek 300 éven keresztül neveltünk derék fiakat és leányokat, noha iskoláinkhoz alig járult egy pár homok szemmel. Ámde ezen szegénység aggodalmassá válik, hogy ha a közszellem hiányzik belőle.
