Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-20 / 4. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. január 20. 4. szám. ETAMELIKU EGYHÁZI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére" kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. ® TARTALOM-JEGYZEK : Vezércikk: Végszó az «Audiatur et altera pars» nyomán kelt nyilatkozatokra. Dr. Zolnay Jenő. Vigyázzunk a missiókra. Lombos Alfréd, Belohorszky G. — Felhivás. Nagy Lajos. — R kápláni kongruáról szóló m niszteri rendeletek. Gróf Apponyi Albtrt. — Eelélet — Pályázatok. — Hirdetések. Végszó az «

Audiatur et altera pars» nyomán kelt nyilatkozatokra. E lapok m. é. 52-ik számában „egy vidéki lelkész" tollából a bányakerületi lelkészválasztási rendelet ügyében megjelent reflexiókra és azzal kapcsolatban dr. Zsilinszky Mihály ker. felügyelő úrnak ugyanott közölt «Nyilatkozatára» még én is óhajtok végszó gyanánt némelyeket előterjeszteni. Készakarva kerülni kivánok mindent, a mi további polémiára adhatna alkalmat, — mert talán a nyájas olvasó-közönség megunja azt, ha periratok módjára kezelnénk tovább e különben fontos kérdést, de azért is, mert elismerem annak a tételnek az igazságát, hogy „egyházunknak szüksége van mindnyájunk közös munkájára'! Äm e soroknak mégis helyet kérek, mert a harcot (mint ezt a vidéki lelkész ur nevezi) nem én indítottam meg s igy a megtámadott álláspontot kell illetnie a végső szónak. I. Elsőbb is a ker. felügyelő úr nyilatkozatára röviden annyit kivánok megjegyezni, hogy ha a hibát elsősorban magában kereste s nem találta, úgy arra én leszek bátor rámutatni. „Az evangeliom veszedelmei" c. cikkében az I. pont utolsó előtti bekezdése szórulszóra a következőleg hangzik. «Most utólag hallom s az iratokból is látom, hogy az (t. i. a szabályrendelet-javaslat) a gyülekezetekkel általában nem közöltetett és ahol kivételképpen közöltetett is, ott a | lelkészek oly későn kapták, hogy komoly I tárgyalásról alig lehetett szó. Ez oly hiba, mely már magában is gyanússá teszi a javaslattevők és sürgetők jóhiszeműségét». igaz, hogy cikkének rendjén később a javaslattevők szándékának tisztaságára nézve tett a t. cikkiró úr némi concessiót, ámde akkor, a mikor a fentiek szerint az eljárás módját ecsetelte, ott félre nem érthető módon meggyanúsította a javaslattevők jóhiszeműségét, holott ez a javaslat, a mint ezt részletesen előadtam, a maga szokott utján ment végig az egyli. közigazgatás retortáin és ha valahol mulasztás vagy az ügynek közömbösebb kezelése egyátalán megtörtént, úgy ez az egyházmegyékben vagy éppen a gyülekezetekben történt meg, de nem a kerületben a jogügyi bizottságban, a hol mi .,a javaslat készítői és sürgetői" az ügyben dolgoztunk és pedig nem is keveset. Lappáliák, egy-két elcsúszott apró — ha tán csipős megjegyzés fölött tehát lehet még napirendre térni, de a jóhiszeműségnek nyilt meggyanusiíását már mégis szó nélkül hagyni nem lehet. Ezt a ker. felügyelő úr is, a kit különben igazságos embernek ismerek, be fogja látni. Még csak egyre térek ki röviden az ő nyilatkozatával kapcsolatban — és ez az, hogy itt ebben a kérdésben pillanatnyi fellobbanásról nem volt és nem lehetett szó, sőt nem lehet szó erről a jövőben sem. Mert a javaslatok komoly és indokolt aggodalmak alapján keletkeztek és pedig sokunk felfogása szerint, a kik nem a „pártpolitika" terén müködünk. így a politikai „béka egér-harcra" vonatkozó hasonlatot sem találónak, sem szerencsésnek nem tarthatom.