Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-14 / 29. szám

VI. év. Ngireggháza, 1910. julius 14. 29. szám. // EYAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. <& TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Indítvány az 1848. XX t-c. tárgyában. — Ä békési evang. egyházmegye közgyűlése. — Ädöalapi segély. — Tárca: Miért apad és mivel emelhető az úrvacsora-élvez^k száma? Irta: Petrovics Fúl ev. lelkész. — Necrológ. — Belélet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Indítvány az 1848. XX. t.-c. tárgyában. — Veres József békési főesperes egyházmegyéje közgyűlésén az 1848. XX. t.-c. végrehajtása tárgyában a következő nagyfontosságú és az egyházmegye közgyűlése által egyhangúlag, lelkesedéssel elfogadott indítványt tette: — Rz 1848. évi XX-dik t.-c. 62 év óta érvényben levő törvény foganatosítását, szelleme szerint való végrehajtását, a protestáns egyházak évek óta sürgetik, az országgyűlési pártok programmjai ismételten igérik, a képviselőház föliratai, váltakozó kormányok, trónbeszédek szükséges, igazságos, sürgős tenni való gyanánt emlegetik; sőt némi részben tényleg végrehajtani is megkezdette már a törvényhozás: az államsegélyt fölemelte, a tanítók, tanárok, lelkészek fizetését a kor követelményeinek megfelelően kiegészítette, a hivek adóterhének csökkentésére szolgáló segélyt folyósította, az iskolákat jelentékenyen támogatta. Rz előbbi kormány a törvényhozásban is bejelentette, hogy tárgyalásra előkészítette a lelkészek fizetésének kiegészítésére, korpótlékuk megadására a tervezetet; sőt a mostani kormány tagjai is emlegették a t.-c. végrehajtására vonatkozó szándékukat. Meglepetve látjuk tehát, hogy mindezek dacára a trónbeszéd most még sem említi az 1848. t.-c.-et, mintha azt nem is volna szándéka a kormánynak kötelezőül tekinteni. Fi királyi trónbeszéd a katholikus autonómiára nézve így nyilatkozik: katholikus autonomia előkészítésére már az előző kormányokat fölhatalmazván, különös súlyt helyeztünk arra, hogy az autonomia megvalósítására vonatkozó törvényjavaslat: az országgyűlés által minél előbb letái^gyaltassék." De I már a többi felekezet érdekeire nézve egészen máskép hangzik a fejedelmi szó: „Gondoskodásunk tárgyát fogja képezni, (csak fogja, mintha komoly Ígéretek és intézkedések még nem is történtek volna!) hogy a lelkészi kongrua a pénzügyi viszonyok által megengedett mérvben fejlesztessék (a pénzügyi viszonyokat felhasználták ürügyül akkor is, mikor évenként 40—50 m. korona maradt fölösleg!) továbbá, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi szükségleteinek fedezésére eddig juttatott segélyek az állam anyagi erejéhez mérten fokozatosan emeltessenek." (vájjon a kath. püspökök jövedelme is az állam anyagi erejéhez mérten olyan példátlan óriási, más gazdag nemzetek püspökeihez képest?!) Ezeknél a „bevett vallásfelekezeteknél

1' tehát már az előbb tett Ígéretekről sem emlékezik meg, nemhogy „különös súlyt" heI lyezne reájok, s minél előbb leendő letár! gyalásra célzást sem tesz, sőt már előre bo! csátja kétféle alakban is az elhalasztás okát: j a pénzügyi viszonyokat, az állam anyagi i erejét, s a mi még ennél is sérelmesebb: csak az anyagiakról emlékezik meg, a törvény erkölcsi előnyeit: a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot még csak meg sem emliti, mintha bizony e tekintetben semmi teljesíteni valója sem volna az államnak a protestáns egyházakkal szemben! Nem is segélyt kérnek pedig ezek a bevett vallásfelekezetek, hanem tövényes részt a közösből. Ez pedig nagy különbség. Nem is csak a vagyonból, hanem a jogból és tekintélyből, ami megint nagy külömbség! Mindezek következtében az egyházmegye felír a kerületi gyűléshez, kérvén azt, hogy az egyetemes gyűlést oly értelmű határozat meghozatalára késztesse, mely szerint