Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-06-23 / 26. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. junius 16. 25. szám. // EYAMELIKUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TART ALOM- JEGYZEK. Vezércikk : Szent Borromaeo Károly G. B. — Igénytelen javaslat veszteségeink ellensúlyozása illetőleg ellenőrzése tárgyában. II. Homola István ev. lelkész (Folyt) — Két jogeset. — Tárca: Luther éneke. — Belélet. — Irodalom. — Pályzatok.,— Hirdetések. Szent Borromaeo Károly. Äz ultramontán világnézet ismét csúfos kudarcot vallott, élén a pápa őszentségével. Összefüggésben azzal, hogy most van 300 éves évfordulója a 22 éves korában bíbornok-érsekké lett svájci gróf, a halála után egy évvel szentté avatott Borromaeo Károly szentté avattatásának, a római pápa egy encyclikát adott ki, a melynek éle állítólag a modern tudomány és szabad gondolkozás ellen irányul, de voltaképen nem más, mint történelmi hazugságoktól, gálád ráfogásoktól hemzsegő korrajz, a mely a legélesebben sérti a prtestáns vallásos érzést, meggyőződést és kegyeletet, a midőn azzal vádolja meg a reformáció lánglelkü bajnokait, hogy önző, testi szenvedélyektől elragadtatva, mint olyanok, a kiknek „Istenök az ő hasok," lázadtak fel az egyház tekintélye ellen, elvetették a dogmákat, és erkölcstelen alapon szövetkeztek a felforgatásra kapható fejedelmekkel, a mely akció nem vezethetett egyébre, mint a mai kor rettenetes istentelenségére és erkölcstelen züllésére. íme, mindezeket adja tudtul pápa ő szentsége a r. katholikus egyháznak és a nagyvilágnak, összefüggésben a svájci francia kantonok ellenreformátorának szentté avattatása emlékével. Nehogy pedig túlzással vádoljanak bárhonnan, ime, közöljük a hirhedt encyclika teljesen elfogulatlan kézből eredő hű magyar fordítását: Valóban, egyesegyedűl csak az isteni hatalom csodája által lehetséges, hogy a korrupció áradatában s tagjainak gyakori hibái közepette az Egyház, mint Krisztusnak misztikus teste, tévedés nélkül megmaradt doktrínája, törvényei és célja szentségében ; magukból ezekből az okokból gyümölcsöző eredményeket von és fiai sokaságának hitéből és igazságosságából bőségesen szedi az üdvösség gyümölcseit. Nem kisebb fénynyel jelentkezik isteni voltának bélyege abban, hogy a fölforgatók nézetének olyan és annyi forgatagában, a lázadások annyi megismétlődésében, a tévedések annyi különböző változataiban rendületlenül és állandóan megmarad, mint az igazságnak oszlopa és föntartója, egyazon doktrína vallásában, egyazon szentségek közösségében, a maga isteni alkotmányában, az uralkodásban és az erkölcsben. S ez annál is inkább csodálatos, mert nemcsak ellene áll a gonosznak, hanem legyőzi a gonoszt a jóval és sohasem szűnik megáldani barátait és ellenségeit egyaránt, szüntelenül fáradozván és munkálkodván a társadalomnak, valamint az egyeseknek Krisztusban való megújhodásán. Mert ez az ő valóságos hivatása ebben a világban és ennek jóltevő hatását ellenségei maguk is érzik. Az isteni Gondviselésnek az Egyház megújhodását célzó munkájában való ilyen csodálatos befolyása ragyogó módon jelentkezik abban a században, mely látta fölkelni a jók vigasztalására Borromei Károlyt. Abban az időben a szenvedélyek szabadjukra voltak eresztve, az igazság megismerése el volt sötétítve, majdnem teljesen meg volt hamisítva, a tévedések eUen állandó harcot kellett vívni s ugy látszott, az emberi társadalom fokról-fokra bukván, a mélység felé rohan. Akkor gőgös és lázadó emberek támadtak, ellenségei Krisztus keresztjének, a földi érzések emberei, kiknek a has az ő istenük (Philipp, 3 18 19.). Ezek nem keresték az erkölcsök megjavításának utjátmódját, hanem inkább tagadni kezdték a dogmákat, szaporították a zűrzavart, maguk és mások szabadosságának zablyáját tágították, gúnyba vették az Egyház tekintélyének vezetését és a legkorruptabb népek és fejedelmek szenvedélyeinek hízelegve, valóságos zsarnokoskodással szétrombolták az Egyház tanítását, alkotmányát és fegyelmét. Utánozták azokat az istenteleneket, akikre a nagy fenyegetés áll: Jaj tinéktek, akik rossznak nevezitek a jót és jónak a rosszat (Izaiás 5. 20) és ezt a forradalmat, a hitnek és az erkölcsöknek ezt a megrontását kikiáltották refoVmnak, magukat pedig reformátoroknak. Ám valójában megrontok voltak ők, mert a viszálykodásokkal és háborúkkal Európa minden életerejét elgyöngitve, előkészítették a modern idők lázadozásait és hitehagyottságát, melyekben kiujulnak egyetlen hatalmas egyesüléssel azok a régen külön föllépő harcmódok, miket az Egyház mindig diadalmasan állt ki: az első keresztény idők véres üldözései, aztán a herezisek belső fertő-