Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-06-16 / 25. szám

1910. EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 213 lók általában, de a mit mindezek fölött magunk, minden mással való vonatkozásban szabadon megtehetünk, a mit meg kell tennünk, ha egyházunkban rendezett viszonyokat teremteni akarunk, legelső kötelességünk, hogy ismerjük önmagunkat. Ismerjük erőnket, ismerjük javainkat, állapotainkat, hiányainkat, bajainkat, szükségeinket, feladatainkat, céljainkat. Talán különösnek fog tetszeni, hogy javaslatom első pontjául a hét görög bölcs egyikének azon ismert elvét teszem, hogy ismerd önmagadat! Nem ok nélkül van ennek mély alapja. Nem beszélek itt, hit, tanbeli ismeretről, erről tanúságot tesznek dogmáink; másról, a belső hit, vallás erkölcsi élet külső nyilvánításáról van itt szó. Ha megismerni akarom az ország állapotát, kezembe veszem a kormány hivatalos jelentését, a statisztikai Évkönyvet, megismerhetem azt. Ha megismerni akarom egy részvénytársaság, egy bank, egy testület vagy bármely rendezett a modern kultura álláspontján álló, közfunkciót teljesítő intézményt, kezembe veszem évi hivatalos jelentését, mérlegét stb., megismerhetem azt, tisztába lehetek vele. De ha feltenné nekem valaki azt a kérdést, hogy ismertessem meg vele részletesen, mutassam meg neki könnyen, hozzáférhetően a hazai evang. egyházunk közállapotait, igazán a legnagyobb zavarba jutnék, nem volnék képes arról a maga egészében egy teljes hüképet adni. Vagy ha valami idegen idejönne s megakarná ismerni egyetemes egyházunk képét, helyzetét, a maga árny és fényoldalaival, nem tudnánk neki mit adni a kezébe, hogy abból könnyű szerrel megismerhessen bennünket, el kellene őt vinni széllyel az országba, minden egyház, intézményünk körébe, hogy saját szemeivel lássa azokat, s szerezzen magának képet rólunk. íme a genfi szép Kálvini ünnepélyeknek érdekes, tanulságos conclusiója, hogy a 4 milliós, 400 éves dicső történelemmel biró hazai protestantizmust a világ előtt ott kelletett felfedezni s felfedezésünkre, közelebbi megismerésünkre jött is, volt is már a múlt ősszel egy érdeklődő úr, ki a nevezetesebb központokat személyesen felkereste. Nem érdekes és jellemző adat ez? Valóban az! RzX mondhatná erre valaki, hogy ott vannak az esper., kerületi, egyetemes gyűlési jegyzőkönyvek, az intézetek értesítői. No, ha valakit egy pár métermázsa könyvvel megterhelni akarunk, adjuk oda neki, de jót állok érte, még a kedve is elmegy attól, hogy egyházunk közállapotairól csak halvány képet szerezzen magának azokból. Tartok attól, hogy halmaz számra gyártott s nagy költséggel kiadott gyűlési jegyzőkönyvek égbekiáltó tanulságról beszélnének, hogy mily száraz közigazgatási kérdésekkel vesződünk egész éven át s mily kevés gondot fordítunk az egyház tulajdonképeni belső, vallás-erkölcsi életének és céljainak ápolására. Ha egy kultur állam, egy rendezett vállalat, testület, intézmény szükségét látja annak, hogy közállapotairól, helyzetéről, viszonyairól, végzett munkásságáról, eszközeiről, céljairól, megbízható, hiteles adatok alapján évről-évre ismételten hű képet adjon magának, tagjainak, polgárainak, a világnak: menynyivel inkább szükséges és vitális érdekében áll egy egyháznak, hogy ezt megtegye s ha eddig nem tette, haladéktalanul tegye meg. Hogy egy ily pozitív adatok alapján készült, megbízható, a mai tudomány és gyakorlat által összeállított átlátszó, formás kép mit ér, mit jelent, feleslegesnek tartom azt közelebbről indokolni. Hű, tiszta tükör az, melyben mindenkor láthatjuk előnyeinket, fejlődésünket, hiányainkat, tennivalóinkat. Önismeret nélkül egy biztos lépést nem tehetünk, a sötétben tapogatódzunk, e nélkül ez lesz a sorsa a kiadott egyetemes gyűlési utasításnak is. Javaslom azért, mondja ki az egyetemes gyűlés egy i/y, a hazai ev. egyház viszonyainak megfelelő

f a tudomány és gyakorlat által lehető legtökéletesebb alakban szerkesztett, az egyház minden viszonyaira kiterjeszkedő, hiteles képet nyújtó, egyházi statisztikai Évkönyvnek, évenként megjelenő hivatalos jelentésnek szükségét. Szervezzen az egyetemes gyűléssel kapcsolatban egy központi hivatalos irodát, mely e jelentést és évkönyvet a kötelezően beszolgáltatott adatok alapján szerkeszti s ott minden illetékes egyházi tényezőnek hivatalból vagy díj ellenében megküldi. E javaslatnak tökéletesebb, egyéb szükséges kiegészítéssel való megszerkesztését erre nálam hivatottabbra készséggel bizom, de hallom azonnal a kicsinyes észrevételt: ime ismét egy felesleges hivatal, felesleges munka, hiába kidobott pénz, költség, melytőt nem lesz boldogabb a magyar, nem virul fel a hazai ev. egyház, nem mentünk meg egy veszendő lelket sem, nem billentjük meg a reversális mérleget sem javunkra. Kicsinyes, rövidlátó érvekkel szemben vitatkozni nem érdemes; hogy semmiből nem lesz semmi, az bizonyos, de hogy egy ily intézmény szervezése nem felesleges, kitetszik a fent elmondottakból, bizonyság reá a kultur államok, a külföldi egyházak, a rende-