Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-05 / 19. szám

172 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. Amit eddig láttunk abból, az oly távol áll a gyüleke­zeti élettől, hogy azzal valószínűleg úgy végzünk, mint apáink idejében Straussal és Renánnal. Lehet, hogy nyerünk egy oly theologiát, mely követeli a maga részére, hogy kereszténynek tekintsük, mely azonban főfeladatának tekinti a redukálást, az eltávolítását a régi, lenyűgöző kötelékeknek. E tekin­tetben a gyülekezet részéről némi óvatosság szüksé­ges. Nem helyes, ha az embereket arra kényszerítjük, hogy oly dolgokról nyilatkozzanak, amelyekre nézve maguk sem érzik szükségét a nyilatkozásnak, hogy azután kisüthessük róluk az eretnekséget- Nem sokat érünk vele, ha az ilyen öreg patkány kelepcébe kerül, vagy elkerüli azt. Ép ugy nem okos dolog az sem, ha egyik vagy másik eltérő véleményre erőszakosan reá rontunk, amely tulajdonképen nem is volt lénye­ges. így sokszor a lényegtelent is lényegessé tesszük, másokra nézve és az illet re, akit oda kényszeritünk, hogy álláspontját védelmezze. (Folyt, köv.) B E L É L E T. f Trszt^énszkg Ferenc, Lapunk zártakor vettük a lesújtó gyászhírt, hogy Trsztyénszky Ferenc, hazai evang. egyházunk e szellemileg s áldásos sokoldalú tevékeny­sége által annyira kimagaslott alakja, e hó 1-én meghalt. Az ő halála súlyos veszteséget jelent családjára, a melynek mindenha sze­rető atyja volt, Pozsony egyházi életére, a melyet a jeles egyházi szónok és buzgó lelkipásztor odaadó tevékenységével ő is segített mai virágzó állapotára fejleszteni; esperességére, melynek évtizedeken keresztül szellemben bölcs, lélekben szerető vezére volt, a theologiai nevelés ügyére, a melyet széles, átfogó képességű szellemével, csodá­latos vonzó előadásmódjával, éles látásával, puritán evangéliumi elvhüségével kathedráján fényes sikerekben gazdagon szolgált. Kopor­sójára mi is a hálás kegyelet és fájdalmas érzés koszorúját tesszük le, hiszen az ő ; egykori „Evangélikus Egyház és Iskolájából" fejlődött ki a mi mostani „Evang. Őrállónk" s ő volt egykor a mi szeretett „alma mate­rünkben" legszeretettebb vezetőink, egyike. Bánattal sújtott kedveseit vigasztalja meg az Úr kegyelme, — ezerek és ezerek őszinte részvéte; neki pedig adjon az Úr csendes pihenést és önmagánál örök üdvöt! Haláláról a következő gyászjelentést vettük. özvegy Trsztyénszky Ferencné fájdalomtól meg­tört szívvel tudatja mind a maga, mind alulírott csa­ládja nevében, hogy szeretett férje, a legjobb apa, nagyapa és rokon, Trsztyénszky Ferenc ág. hitv. ev. esperes-lelkész, theol. akad. tanár, f. év. május hó 1-én este 7 órakor életének 75, boldog házasságának 46. évében hosszú szenvedés után jobblétre szende­rült. Ä drága halott hült tetemeit f. év május hó 4-én, szerdán délután 3 órakor viszik az ág. hitv. ev nagy- | templomból a kecskekapu melletti ág. hitv. ev. teme­tőbe örök nyugalomra. Pozsony, 1910. évi május hó 2-án Dr. Trsztyénszky Ferencné szül Baróti Irma, menye. dr. Irmán Alfréd, dr. Pfeifer János, vői. Trsz­tyénszky Margit, Irmán Klára, Irmán Oszkár, Irmán Felix, unokái- dr. Trsztyénszky Ferenc. Tresztyénszky Jolán, dr Irmán Alfrédné szül. Trsztyénszky Margit, Trsztyénszky Jenő, dr. Pfeifer Jánosné szül. Trsz­tyénszky Etelka, gyermekei Légy hü mind halálig és neked adom az élet koronáját! A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség, vala­mint a pozsonyvárosi ág, hitv. evang. egyházmegye elnkösége mély megilletődéssel jelenti, hogy Nagytisz­teletü Trsztyényszky Ferenc a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség magyar-tót lelkésze, a pozsony­városi ág. hitv. evang. egyházmegye főesperese, a theol akadémia ny. r. tanára, a Liceum kiérdemült tanára, a magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egy­ház volt főjegyzője stb. helybeli lelkészi hivatalosko­dásának 34., életének 75 évében f. évi május hó 1-én este 7 órakor jobb létre szenderült. Egyházunk ezen fáradhatatlan hü munkásának földi maradványait f. é. május hó 4-én d. u. 3 órakor a naqy templomban megtartandó gyászistentisztelet után fogjuk a kecske­kapu melletti evang. sírkertben nyugalomra helyezni. Pozsony, 1910. május hó 2-án. Az Úrnak szeretete, mely őt életén át vezette, őrködjék hamvain, tegye áldottá emlékezetét! A pozsonyi ág. hitv. evang liceum tanári kara szomorodott szívvel jelenti, hogy egykori szeretett Kartársa és lelkipásztora Nagytiszteletü Trsztyénszky Ferenc nr a pozsonyvárosi ág hitv. ev. egyházmegye főesperese, volt líceumi tanár. f. é. május hó 1-én, hosszú szenvedés után, életének 75. évében jobb létre szenderült. Isko'ánk és egyházunk e hü munkásának hült tetemei felett f. é. május hó 4-én d. u. 3 órakor a Bél Mátyás utcai nagy templomban fogják a gyász­istenliszteletet megtartani és innen a kecskekapu mel­letti sírkertbe kisérjük örök nyugalomra. Pozsony, 1910 évi- május hó 2-án Áldás és béke emlékére 1 Lelkész és felügyelő iktatás. Április hó 10-én igen szép ünnepélye volt Majosnak. 10 órakor dél­előtt a harangok hívták Majoson a híveket a szép ünnepélyre. Nyomban megindult Horváth Sándor fő­esperes és 8 lelkész az iktatandó lelkész, Szűcs Imre majosi lelkészszel, valamint az újonnan megvá­lasztott gyülekezeti felügyelővel, Demiány Ervin főgimn. 1 tanárral és szép számú meghívott vendéggel. — A templomba érve, buzgó ének elhangzása után a fő­esperes az oltár elé ment, s az előtte álló iktatandó lelkész és a gyülekezethez igen szép, költői, vallásos ihlettel áthatott beszédet mondott, gyönyörű szavakkel ecsetelte a lelkészi hivatalt, s szólt annak nehéz munkájáról és annak jutalmáról. A lelkész örömben, bánatban osztozkodjék a gyülekezetével. Jutalmául vegye lelkiismerete nyugodtságát és a gyülekezete szeretetét. Ez öszpontosul is Szűcs Imre ev. lelkész­ben, mi abból látható, hogy egyhangúlag választották meg lelkészükké. Ez után fogadalmat tett, hogy gyü­lekezete ügyeit lelkipásztorsága alatt szívén hordja. Most lelkésztársai adtak, illetőleg mondtak neki egy szentírásbelí helyet az éleire. Felhangzott ismét az orgona, és buzgó ének után az installált lelkész ment a szószékre, hol is „Ich schäme mich des Evangeliums von Christo nicht" alapige alapján kifejtette: „Milyen legyen egy ev. lelkész hivatása", melynek kapcsán i hálaimában, örömimában és kérőimában tett ismét igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom