Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-05 / 19. szám

170 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. gyelnék a m.-szombatiak mi tőlünk? nem gondolnám, — pedig a lelkész úr ezt mondja, a segélyezettre irigy szemekkel néznek azok, kik nem kapnak. Mi szívesen elengedjük a segélyt, csak vállalják el a mi állandó terhünket. Az a baj, hogy minden gyülekezet a maga terhét tartja a legnagyobb keresztnek, azt hívén a szomszéd kisebb keresztet hordoz, még is segélyt kap! Ä valóságban nem igy van! A 83 % vagy 90-100 % bárhol hordozzák azt akár Mekényesen, akár Vönöczkőn 83 % 90 % vagy 100 % marad, sok az mindenütt, sokkalta több, mint 38 % akár M.-szombaton, akár másutt. Ép ezért nem lehet határvonalat felállítani a segélyezés összegére, mint az Őrálló 12-ik számában M. L. ajánlja. Az államsegély nem minden gyüekezetnek adatott, hanem csak azoknak, kiknek terhei elviselhetetlenek. Mi jogon vehetné el a még mindig 46 % terhet viselő gyülekezettől a netalán még esendő segélyt, mondjuk csak 2 %-ot is, az a gyülekezet, mely 30—38 %-ot hordoz ? ? örüljenek azok a gyülekezetek, melyek 46 'V

0-on alul adóztak addig s adóznak ezentúl is — mig testvéreik eddig 80—100 %-ot fizettek s most 46 %-ot fizetnek. Azok a gyülekezetek, melyek nagy egyházi adójuk mellett most segélyt kapnak — az megilleti őket — mert valamikor, száz évvel azelőtt lelkészeiknek, tanítóiknak tisztességes fizetést ígértek s adnak mind a mai napig, de ezeknél a congrua s állami fizetés kiegészítés kevés vagy semmi, — míg a kevesebb %-ot adózó gyülekezet (lelkészei, tanítói) congrua s fizetés kiegészítés címén busásan megkapják a segélyt. Ne tessék tehát irigységgel előhozakodni, mert ez nem illő hozzánk és bántó. A felsővasi esp. gyülekezetei ugy az anyák, mint a filiák bizony nagyon szegények, s mégis itt a legkevesebb congrua, de annál több a kegyadomány gyámintézetre, missiói célokra; lelkem örült, midőn e gyülekezeteknek rendben lévén irataik, szép segélyt hozhattam javaslatba, ezek azt megérdemelték. Tessék így nevelni a gyülekezeteket: jobb adni, mint venni! nem pedig felkölteni bennük az irigységet — tessék megmagyarázni a netalán zúgolódónak, hogy a segélyezettek még mindig nagyobb terhet hordoznak, mint ők. Ezen esperességből — mint rendkívüli különlegességet megemlítem, két kis filia a segély kiosztása után alázatos folyamodásban arra kérte a bízottságot, hogy irataikat újabban bíráltassák meg, mivel ők tévedésbőt az „A" ívre oly terhet is vettek fel, amelyet mint utóbb megtudták, nem lett volna szabad, nevezetesen külön adóznak templomjavításra. A kiutalt segélyt fel nem vehetik, nekik annyi nem jár. Nézem jegyzeteimet, megnyugtattam őket előre is a bizottsági ülés előtt, hogy kérésüknek én már akkor eleget tettem, midőn a segélyt nekik kiutalták — azaz levontam az „A" ívből mint nem odavalót, — tehát a pénzt felvehetik. Igen nehéz sőt majdnem lehetetlenség a teljes igazságos elbírálás — az igazságot csak megközelíteni lehet — a bizottság jó lelkiismerettel erre törekedett. Hogy minden igényt ki nem elégíthetett, a felhozottakból természetes — de arról is meggyőződtünk, hogy a segély kiosztásánál más kulcsot nem lehet megállapítani, mint az állami adó százalékát. III. A szabályrendelet megváltoztatását is kérik igen sokan... én ugyan nem képzelek oly szabályrendeletet, mely képes volna minden gyülekezetnek juttatni segélyt. A mi szabályrendeleteink általánosságokban jók . . . csak az volt a baj a beküldött munkálatok nagy része nem felelt meg nekünk. Egyes pontjai mégis kiegészítendők, nevezetesen összhangzásba kell hozni az E. A. 253. 255 § a bevalló ívvel. Az E. A. különbséget tesz a külbirtokosok, filiabeliek, szórványok megadóztatása és a helybeliek adóztatása között, itt is határt von — mennyire lehet megadóztatni valakit. Most már az állami adót a maga teljességében be kellett vallani a gyülekezeteknek s be kell ezentúl is — a bizottságot kell felhatalmazni a százalék kiszámításánál, mennyit vegyen fel az állami adóból a külbirtokosoknál, filia és szórványbelieknél. Erről a szabályrendelet nem intézkedik s ez kárt tett akárhány gyülekezetnek — sőt lehettek olyanok, a mint a felszólalásokból olvasom, a kik el is tagadták . . . (Hát a lelkészí eskü hol van ilyeneknél ?) Valamint a szolgálmányok megállapításánál, értékelésénél is más eljárást kell megállapítani — a lelkészi és tanítói földek munkáitatását teljesen el kel! választani a gyülekezetek saját kezelése alatti földekétől stb . . . Kivételesen kell elbírálni a városi kisgyülekezeteket és újonnan keletkezett úgynevezett missiói egyházakat ... stb — mindezekre nézve majd a bizottság javaslatot fog készíteni. IV. Végül még arra akarok felelni, kell-e a bevalló ívek s számadások átvizsgálására külön bizottságot kinevezni, a mint ezt a ref. egyház tette ! (Mintha a ref. egyház bizottsága nem tévedett volna sok helyen? Tudok reá akárhány példát!) Nekünk új bizottságra szükségünk nincs, van nekünk elég közegünk, bizottságunk, ott vannak az egyházmegyei számvevőszékek, a mi a reformátusoknál tudtommal nincs. Hiszen ők ismerik legjobban a gyülekezeteket, háztartásaikat. Ezeket kell határozott utasítással, ellátni, nagyobb hatáskörrel felruházni. A bizottság jövőre nézve erről gondoskodik. A lelkészre nézve ki kell mondani: fegyelmi vétséget követ el, a ki hazudik s hamis adatokkal akarja a bizottságot tév útra vezetni. Vele szemben kíméletlenül kell eljárni. Bizony a bizottságban sok lelkész helyett nekünk kellett szégyenkeznünk, pirulnunk, midőn egyetemes fel'" je'őnk kemény szavakkal bélyegezte meg a .^meretlen munkásokat. A gyülekezetekre pedig k. .».ell mondani, a segélytől elesik, ha hamis adatokat csúsztat be számadásába. — S akkor nem fordulhat elő a költségvetésekben ily tétel: gyónóborra 80 korona, holott a számadásban 12 korona szerepel, s nem kívánhatja a lelkész — mint most megtörtént, — hogy az adóalap térítse meg neki az egyházi lapok előfizetési díjait s lássa el iskoláját könyvtárral stb. Ha a számvevőszékeknek meg lesz utasításuk: lesz rend, mert kötelessége leend a számvevőszéknek az esperes felhívására mindenről meggyőződni, ami gyanús előtte — személyesen. Felesleges ide újabb bizottság, csakis azok bírálhatnak helyesen, igazságosan, akik már ily dolgokkal évek óta foglalkoznak, ezek a számvevőszékek. * * * Ami pedig úgy csak „könyv nélkül", adatok látása nélkül való birálgatását illeti: „mily sokat kapott ez vagy amaz, nem is remélt ennyit soha" stb. meggyanusítása minden folyamodó gyülekezetnek, esp. számvevőszéknek, meggyanusitása az egyetemes bizottságnak, hogy felületes munkát végzett, minden bírálat nélkül szórta a pénzt jobbra és balra, ez már nem illik. Tessék megnevezni azt a gyülekezetet, a mely jogtalanul nagy összeget kapott s fegyelmit kérni azok ellen, kik hamis adatok ellenére segélyt kaptak.