Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-05 / 19. szám

168 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. telen volna illatszerrel telt zsebkendőjét orra előtt tartva, kénfüstös kohók közt haladva sietni hazafelé — egész, de egészen más hangnemben, a meggyőződés minden lelkes heve nélkül, szárazon, szinte kényszerülve nyögi ki, (bocsánat a banális kifejezésért, de méltóbbat igazán nem találtunk), hogy juttat ő a protestánsoknak is valamit, az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozólag fennálló kötelezettségek teljesítése által. De hogy ez alatt mit ért = azt-e, a mit gróf Tisza han­goztatott a dunántuli ref. egyházkerület leg­közelebbi tavaszi közgyűlésén, Pápán, t. i. a protestantizmusnak a haladó élettel lépést tartó igényei folytonos fokozatos teljesítését, vagy azt-e, a mit Apponyi igért, a 3 milliót s annak törvénybe iktatását, vagy azt-e, a mit az „Alkotmány hirdet, hogy ha nekünk 3 milliót ád az állam, adjon nekik újabb 30 milliót az 1848. XX. t.-c.-nél fogva: nos, mindez, illetve ebből semmi sem világlik ki az egri kultuszprogrammból. Ä katholikus autonómia! A összes jezsuiták, az összes ha­talomra és vagyonra éhes klerikálisok legfőbb álma, a mindörökre megpecsételendő feleke­zetközi egyenlőtlenség és viszonzatlanság pecsétnyomója: ime, ezt akatja a miniszter úr s vele mind azt a földi jót, ami ezzel a klerikális hatalomra nézve jár. De hogy az 1848. XX. t.-c. végrehajtásaként mit akar: azt mi nem tudhatjuk, legfeljebb sejthetjük az eddigi tünetekből — kegyelem morzsákat a kolduló protestantizmus számára. Elég! Miniszter Úr! Tisztában vagyunk programmjával . . . Emlékezünk reá, hogy gróf Apponyi is igy kezdte! Általánosságban Ígéretet tett az 1848. XX. t.-c. végrehajtására nézve. Ki is izzadott nekünk 4 év alatt 3 millió állam segélyt. Közben pedig szépsége­sen utat engedett a szerzetesek, apácák, Bar­kóczyak, Mázy Engelbertek, jezsuita barátok, kongregációk és népszövetségek uralma ki­fejlődésének. Inkább vegye vissza t. miniszter úr a három milliót, ne adjon nekünk semmiféle államsegélyt, bizza sorsára a protestántiz­must, mint hogy holmi koncokat dobjon oda kegyelem morzsák gyanánt az ajtaja előtt kullogónak. Bizza teljesen sorsára a protes­tantizmust, ne valósítsa meg az 1848-at, a melynek megvalósítása nem katholikus tár­sadalmi, de magyar polgári és államférfiúi be­csület kérdése: de akkor ne próbáljon katholikus autonómiáról sem beszélni, mert attól félünk, soha többé nem jut abba a helyzetbe, hogy biborpárnázta Eger városában tartson kultusz­programm-szónoklatokat! Visszaélések és jogtalanságok. ni. Hevesvármegye Tar községében a követ­kező eset fordúlt elő az idén: A község képviselőtestülete egy rendkívüli közgyűlésen szavazattöbbséggel azt határozta el, hogy a helybeli római kath. hitfelekezet által építendő tanterem és tanítói lakás építtessék — termé­szetesen a polgári község költségén! Ez által a protestáns állású polgárokat is megadóz­tatták! Ez az eljárás országszerte divatban van; dacára azon törvényeknek, melyek a protestánsoknak kath. célokra való meg­adóztatását tiltják. Äz 1868: 38. t.-c. világosan kimondja, hogy olyan iskolák, melyek községi vagyon­ból tartatnak fel, nem tekinthetők felekezeti is­koláknak. Ilyen esetekben a közoktatási mi­nisztérium úgy szokott eljárni, hogy a telek­könyvet veszi alapul; és csak olyat tekint felekezetinek, mely az illető vallásfelekezet tu­lajdona. Egy 1903. évi miniszteri rendelet pedig világosan kimondja, hogy »a polgári községek által és azok terhére sem létező fe­lekezeti iskolák nem fejleszthetők, sem uj fe­lekezeti iskolák nem létesíthetőkSőt van a közigazgalási bíróságnak is egy elvi határo­zata, (1907. 722. sz.) mely szerint más feleke­zethez tartozó hivek közül csakis azon szü­lőket lehet terhelni, akiknek gyermekei a más hitfelekezeti iskolába járnak. De ezeket is csak iskolai ellátási költségekkel és semmi­féle más hozzájárulásokkal. Äz iskolai adó mérvére nézve az orszá­gos törvény azt mondja, hogy az állami egyenes adónak 5°/o-át meg nem haladhatja. Dacára mindezeknek, a Tar községében birtokos evangélikusokra kivetették a kath. iskolai adót. Ezek hiába tiltakoztak, hiába fe­lebbeztek, hiába idézték a fentebbi törvénye­ket, — a vármegyei törvényhatósági bizott­ság, melynek többsége római kath. vallású, a fellebezés elutasításával, a község sérelmes határozatát megerősítette! így bánnak el országszerte a többség­ben levő és óriási országos alapokkal ren­delkező római kath. „testvérek" a szegény és elhagyatott protestáns hívekkel! Ismét csak azt kérdezzük: hol vannak az evang. nép vezetői és a törvényes rendnek védelmezői? Várjuk a minisztérium döntését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom