Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-21 / 17. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 153 1910. megingott a kereszténység iránti tisztelet. Magára a kereszténységre nézve ez nem veszélyes. Rz kezdettől fogva az evangeliom történetét illetőleg bizalmatlansággal állt szemben. R zsidók között el volt terjedve, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét (Máté 28, 15.) a pogányok között meg, bizonyára zsidó források alapján, hogy Jézus egy szegény paraszt nőtől született, kit egy Panthera nevü katona csábított el, s kit férje eltaszított, és azt mondták, hogy a feltámadás tanúja csak egy félbolond asszony volt és egy másik személy, aki egy beteg képzelődés áldozata, vagy pedig tudatos csaló.*

1) Ä míssió mezején mindég találunk ilyesmit, és nálunk is hasonló volt a mai helyzet egy század előtt a rationalizmus korszaka. Mynster pl. elbeszéli, hogy oly sok előítéletet szívott magába a történeti Krisztussal szemben, hogy az evangeliom története reá nézve csak poétikus értékkel birt. De .nikor a nagy változás megtörtént Spjellernpban, megértette, hogy az evangeliom jelentései igazságának elfogadása tulajdonképen az azok iránt érzett szükségérzeten alapszik.*

2 R mi jelenlegi helyzetünk alkalmas a kételyek felébresztésére, de egyszersmind személyes elhatározásunk mélyítésére is. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Rz evangélikus püspöki kar a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. Ä magyarhoni ág. hitv. ev. egyház püspöki kara, és pedig dr. Baltik Frigyes dunáninneni. Zelenka Pál tiszai, Gyurátz Ferecz dunántuli és Scholtz Gusztáv bányai egyházkerületi püspökök, f. hó 14-én délben a vallás- és közoktatásügyi miniszternél tisztelgett. Ä minisztert dr. Baltik Frigyes püspök a következő beszéddel üdvözölte : Nagyméltóságú Miniszter Ur 1 Ä magyarországi ág. hitv. ev. egyház püspökei megjelentek Nagy méltóságod előtt, hogy hódoló tisztelettel mutassák be tisztelgésük és őszinte üdvözletük zálogát abból az alkalomból, hogy Őfelsége Nagyméltóságodat vallás- és közoktatásügyi miniszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Tesszük ezt teljes bizalommal és biztos reményben, mert meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságod mély vallásossága, forró hazaszeretete, kormányzati bölcsessége úgy a valláserkölcsi élet fejlesztésére, mint a felekezetek közti béke fentartására és a nemzeti kultura előmozdítására törekszik s a jogegyenlőség és viszonosság törvényének teljes végrehajtásával, a minket még érintő sérelmek eltávolításával, egyházunk országos törvények által biztosított autonómiájának szemmel tartása mellett, törvények keretén belül evangelikus egyházunkat is az igazságszolgáltatás és segélynyújtás terén magas pártfogásban részesíteni fogja. Mi meg biztosítjuk Nagyméltóságodat, hogy őseink példáját követve, a király iránti hűség, a hazaszeretet, a törvények tisztelete, a felekezeti béke megóvása, az iskoláknak vallásos és nemzeti irányban való egyházfőhatósági igazgatása, a nemzeti kultura ápolása dolgában hiven kivesszük a magunk részét és Nagyméltóságod e téren való intézkedéseinek és rendelkezéseinek életbeléptetésénél odaadó segitő munkásai leszünk. Ä kegyelem Istene adja bő áldását magas és fontos működésére, hazánk *') Or

igenes: Celtum I. 28., 32. II. 55. *

2) J. P- Mynster önéletrajza: 1854., 1501. és egyházunk javára s tartsa Nagyméltóságodat jó kedvben és egészségben. Éljen! R miniszter barátságos, meleg szavakkal köszönte meg a püspökök figyelmét. Kijelentette, hogy teljes tudatában van azoknak a szolgálatoknak, melyeket az evangélikus egyház nemcsak szűkebb felekezeti keretben, hanem a haza és nemzet kulturális érdekei körül is teljesít. Biztosította a tisztelgő egyházfőket, hogy e téren minden törvényes módon támogatni hajlandó és kész. Ä püspökök a minisztert megéljenezték és a legjobb benyomással távoztak. Ä német császár vallása fel 31 megindult vita dolgában a következő sorokat kaptuk : Nagytiszteletü Ur ! Legyen szives megengedni, hogy a német császár vallása miatt Szabó Aladár által megindított vitát, mely, mint az alábbiakból ki fog tűnni, reánk igen fontos, befejezhessem. Hátráltatva lévén eddig az Írásban, csak most vehetem figyelembe az „Egy lutheránus lelkész" által az Ev. Őrálló 12. számában közlötteket. Igaz, hogy Németországban vallás tekintetében teljesen eligazodni bajos. Hiszen már a reformácio idejében a vallások tanai meghatározásában összekuszált volt, amennyiben sokan a két vallásfelekezetet, t. i. a lutheránust és kálvinistát egyesíteni akarván, emiatt a tanokat ugy magyarázták, hogy ne legyen köztük nagy válaszfal, ezeket a szigorú lutheránusok kryptokalvinistáknak nevezték. János Zsigmond, Brandenburg választó fejedelme, hogy Julich-Cleve örökségét biztosabban elnyerhesse, Kálvin tana pártfogója lett. Hanem, amint a történet mondja: „Die augsburgische Confession behielter bei." Ä praedestinációt elvetetteÄ 30 éves háború sanyaruságai közepett a szász és brandenburgi választók és Hessen-Kassel vallási vitát rendeztek 1631-ben Lipcsében, hogy a szakadást gyógyítsák. Ä kálvinisták nagyon engedékenyek voltak, még az ,,invariatát" is készek voltak elismerni, de teljesen megegyezni nem tudtak. Ä vallások egyesítésén szorgalmasan működött a brandenburgi nagy választófejedelem Frigyes Vilmos; hogy ezt elérje a választanokat közönyössé akarta tenni. Ebbe a lutheránusok nem egyeztek bele, hitvallóik sem hiányoztak, kik közt nevezetesebb volt Gerlach Pál énokköltő s a berlini Miklós templom papja, miért állásától is megfosztatott. Csakhogy a választó alattvalóival nem tudott boldogulni, még neje Lujza Henriette is ebben ellentétes állást foglalt férjével. Most azonban elődeiknél a németek okosabbak s minden áron azon vannak, hogy a vallási béke meg ne zavartassék. Ezen tárgyalt ügyben egyenesen Berlinbe fordultam, honnan azon választ nyertem és pedig a berlini székesegyház (Domkirche Dr. Krummacher) papjától, hogy Poroszországban ma nincs sem ágostai hitvallású evangelikus, sem helvét hitvallású egyház, hanem csak ,,Die evang, Landes-Kirche". Nagykároly, 1910. ápr. 5-én. Boross /. Rz Ev. Theol. Otthon köréből. Ä nyíregyházi ev. egyházközségnek máris hálásan méltatott 4000 és Kubinyi Äibert volt eperjesi egyházfelügyelőnek, illetve örököseinek 1000 kor. alapítványán kívül a f. évben az Otthon eperjesi pénztárába a^ következő nagylelkű adományok folytak be: a lőcsei ev. egyházközségtől 20, a pilisitől és kisszebeni m. n. 10—10, az alberti-irsai takarékpénztártól és igazgatójától: Margócsy Gusztávtól 13, a levéli egyházközség konfirmandusaitól 10, a sókúti egyháztól 7, a kishonti egyházmegye offertóriumából 29'60, a kol-