Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-06 / 2. szám

/ 1 11 12 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. Jelentés az ad áian tárgyában. Az egyetemes adóa i mí;- ;ág 1909. deczember 15-én tartotta ülését, nc-li t főbb megállapodásai a következők: 1. felügyelő előadja, hogy az előadók munkáj zével elkészülvén, az előző megállapodási a mai napra egybehívta az ülést és felh / lőadó biz. jegyzőt, hogy előterjesztéseit tegye meg. Az előadó általánosságban jelentést téve, előterjeszti azokat a javaslatokat, amelyeket az előadók előzetes értekezletükön megállapítotottak. Ezekhez képest a bízottság a tett javaslatokat elfogadva a következő javaslatokat hozta, a) javasolja az egyetemes közgyűlésnek, hogy az egyetemes alapról szóló szabályrendeletbe vétessék fel, hogy a segélykérvények a lelkészek és tanítók hiványával és az egyházközségek ingatlanaira vonatkozó kataszteri bírtokívekkel szerelendők fel : javasolja továbbá, hogy a közmunka szolgáltatások megváltása rendeltessék el, illetve mondassék ki, hogy a közmunkák az 1913. évig okvetlenül megváltandók és a segély megadása ezen feltételhez köttetik ; javasolja, hogy a zsinati törvényekbe vétessék fel oly rendelkezés, hogy az egyházközségek számadásaiba úgy az egházközségeknek, mint a lelkészeknek és tanítóknak járó terménybeli szolgáltatások is felveendők, javasolja továbbá, hogy a számvevőszékek a jövőben a segélykérvények és különösen a rovatos ívek, számadások és költségvetések felülvizsgálatára nézve megfelelő utasításokkal láttassanak el. — b) kimondja a bízottság, hogy a mendikánsokra fordított jotékony adományok egyházi adó természetével nern birnak, hogy a földek művelésére szolgáltatott munka értéke holdanként 3°, 40 koronával vehető csak számításba és hogy a megszavazott segély összegek első sorban, az adózási, különösen pénzbeli aránytalanságok megszüntetésére fordítandók, c) Végűi kimondja a bizottság, hogy az elkésetten beérkezett folyamodásokra nézve a késedelmet igazoltnak tekinti és ezért ezeket is tárgyalás alá veszi, a rimabányai lelkésznek levelét pedig, aki a kötelességszerűen bekívánt adatok bekérésében felesleges komédiát lát és ezért a segélyről lemond, az illetékes püspökhöz teszi át. 2. Ezek után a bízottság tárgyalás alá vévén ama kérvényeket, amelyek az előadók által feldolgoztattak, az idecsatolt jegyzékekben felsorolt egyházközségeknek az ott kitüntetett segélyösszegeket szavazza meg oly fentartással, hogy ez még nem végleges kiosztás, sőt az öszszes kérvények felülvizsgálatához képest módosítás alá is eshetik. A csatolt részletes jegyzékek szerint átutal a bízottság és ennek eszközlésére utasítja a pénztárost, a tiszai egyházkerületnek: 26470 koronát, a dunáninneninek: 105300 koronát, a dunántúlinak: 79551, a bányainak 35587 koronát és felkéri a püspököket, hogy a segélyösszegek felosztását a küldött jegyzékek értelmében a fentebbi fentartás közlésével eszközölni szíveskedjenek. 3. Ezek után elhatározza a bízottság, hogy az előadóknak kiadassanak az összes még eddig fel nem dolgozott ívek, hogy az elfogadott elvek figyelembevételével megállapítható legyen úgy az állami adó, mint az egyházi teher végösszege, amelynek alapján a végleges százalékarány megállapítható és a segélyek kioszthatók legyenek. Az előadók felkéretnek, hogy e részbeni munkálataikat jövő évi február hó közepéig elkésziten és az eredményt a bízottság jegyzőjével közölni szivesedjeknek, hogy a végleges szétosztás február hó végén, vagy márczius hó elején eszközölhető legyen. GYÄSZROVÄT Urbán Adolf. 1831—1909. Ev. egyházunk egy hűséges, nemeslelkű, purítárr jellemű lelkipásztorral ismét szegényebb : Urbán Adolf nyugalmazott hanusfalvi (Sáros megye) lelkész 1909. deczember 30-án Eperjesen jobb létre szenderült. A megboidogúlt valódi mintaképe volt a hithűségnek, apostoli buzgalomnak, szelídségnek. Lelkében magasztos eszmék éltek, szivét végtelen szeretet töltötte be. Hírre, dicsőségre, kitüntetésekre nem vágyott, az ő jutalma a teljesített munkának és kötelességnek megnyugtató érzése volt. Sokat küzdött, nélkülözött, szenvedett, de mindent nyugodtan tűrt a Krisztusért Mikor egy-két évvel ezelőtt beszélgettem az öreg úrral otthonában az életről, a nyomorról és szenvedésekről, azt mondotta, hogy sokkal kevesebbet szenvednének az emberek, ha az élettől nem várnának oly sokat. Mert az élet nem a kényelemnek, hanem a küzdelemnek, nem a boldogságnak, hanem a szenvedésnek, nem a rózsáknak, hanem a töviseknek az utja. Ha így tekintjük az életet, akkor örömöt, boldogságot nyújtanak életünk derültebb perczei, az élet apróbb, véletlen kellemes eseményei s nem esünk kétségbe, ha csapások, szenvedések érnek. S a megboidogúlt soha sem volt elégedetlen sorsával, pedig életében nagyon kevés volt a napsugár, annál több a ború, családja körében sem volt állandó fészke a nyugalomnak, boldogságnak. — Mint lelkész 51 éven át szolgálta az Urat, odaadó '^izgalom, lelkesedés, gyöngédség, szeretet jellemezte őt minden ténykedésében. Egy hozzám írott levelében — ezelőtt 2 év vei — azt írja: „Lelkeszi főteendőimen kívül különös súlyt fektettem mindig a vallás-erkölcsi élet emelésére; meg is telik vasárnaponként a templom, bizonyítéka ennek a perselypénz, a mely évenként, az offertoriumokon kívül 250 koronát hoz be. — Gyülekezeteit — a laposít és a hanusfalvit — erkölcsileg és anyagilag teljesen rendbe hozta. — n megboldogult 26 éven keresztül volt a sáros—zempléni egyházmegye föesperese. Általános tisztelet és szeretet vette körűi, mert atyai szeretettel, igazságossággal, higgadtan vezette az egyházmegye kormányzását. Nagy érdemeket szerzett egyházmegyénkben azzal is, hogy hűséges őrállója volt a magyarságnak, a nemzeti államnak. Főesperessége alatt jutalmakat tűz ki az egyházmegye a magyar nyelv tanításában kiváló tanítók megjutalmazására ; 1894-ben a nagyrőczei iskolát — az esperesség utálván a pánszlávizmust — eltörlendőnek véleményezte;" 1882-ben »a pánszlávizmust az esperesség határozottan kárhoztatta s egyúttal kijelentette, hogy ilyen kebelében nincs." — 51 évi lelkészi hűséges szolgálat után a mult évben nyugalomba vonúlt s Eperjesre jött lakni. Nem sokáig élvezte a nyugalmat, deczember 30-án jobblétre szenderült. Temetése 1910- január 1-én ment végbe. A hanusfalí ev. egyház a lelkésze és több presbytere által képviseltette magát, sőt megjelent a r. kath. vallású derék tiszttartó Holónia Ernő és az ottani körjegyző; Csekonyák Béla; ott volt továbbá Hajdú János főesperes, Liptai Lajos alesperes, Dr. Wallentínyi Samu esperességi főjegyző, Körtvéllyessy Béla egyházfelügyelö, Szutórisz Frigyes colL