Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-14 / 16. szám

142 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. alapelvét, a két körű tananyagbeosztást továbbra is megtartjuk. Nézetemet részletesebben is kifejtem. Mindenek előtt megjegyzen, hogy nem helyeslem e tanterveknek azt az eljárását, hogy az alsó és felső gimnázium között kimondottan külömbséget tesz, olykép, hogy az alsó gimnázium alatt az alsó négy osztályt, a felső gimnázium alatt a felső négy osztályt érti. E külömbségtétel hivatalosan megszűnt. Ha mégis algimnáziumról szólunk, négy osztályú gimnáziumot értünk alatta, főgimnázium alatt pedig 8 osztályú gimnáziumot értünk. Mindezt pedig azért emlitem meg, mert ki akartam mutatni, hogy a kétkörű tananyagbeosztásnak semi köze sincs az alsó es felső gimnázium közti külömbségtételhez. 2. A másik, amit meg kell jegyeznem, az, hogy a két közösközpontu körben mozgó tervről nem lehel azt állítani, hogy a felső négy osztály némi bővítéssel osztályról osztályra ugyanazt tanítja, mint az alsó négy. Mert ha túlozni akarunk, egy kissé nagyobb túlzással azt is elmondhatnánk, hogy mind a 8 osztályon át minden osztályban ugyanazt tanítják, mert a vallástanítás természete hozza magával, hogy a legkülönbözőbb anyagok közt is megtaláljuk s meg is kell találnunk a közös vonásokat. Aminthogy szokásban is van a vallástan legkülönbözőbb ágainak a tananyag különbözőségére való tekintet nélkül a „hit és erkölcstan" közös neve alá foglalása. Az I. és II. osztály bibliai történetei nem azonosíthatók az V. osztály biblíaismertetésével és olvastatásával, a III. osztály életrajzokba és korrajzokba foglalt egyháztörténete különbözik a VI. és VII. osztály oknyomozó és az egyház belső életére és a művelődésre nagyobb gondot fordító egyháztörténetétől, a IV. osztály hit és erkölcstana Luther kátéja alapján, a VIII. osztály hit és erkölcstana az Ágostai hitvallás alapján tárgyalja a keresztyén vallás igazságait. Amint meg van a jogosultsága a két külön hitvallásnak, épúgy jogosult, sőt szükséges a közös néven nevezett, de anyagukban egymástól igen eltérő két hit és erkölcstan is. 3. Igaz, hogy az egységes menetű terv első hallásra jobban tetszik az embernek, mint a kétkörünek vagy bifurkácíósnak nevezett. De bármily szépen hangzik is az elmélet, ha a gyakorlati élet követelményeivel ellenkezik, elveszti jogosultságát; főkép ez esetben, amikor tudjuk, hogy a vallástanításban a kétkörű tananyagbeosztás mellett is megvan az egység, és hogy a helyes vallástanításnál tulajdonkép minden osztály egész évi tanításának egy befejezett egészet, egy kis kört kell alkotnia. Amidőn ugyanis minden egyes osztályban a vallástani anyagnak valamely részletét tüzetesen tárgyaljuk, ugyanakkor abba a többi anyagból is annyit és olykép olvasztunk be, hogy minden osztály tanítása egy befejezet egészet, vagy amint a műszót megválasztottuk, egy kis kört alkosson a vele koncentrikus nagy körben. És különben, míg nem látom, nem hiszem, hogy az egységes menetűnek nevezett terv, még a tüzetes tárgyalásra nézve is újabb és mástermészetü körök alkotása nélkül a gyakorlati élet követelményeire való tekintettel elfogadható tanmenetet tudna nyújtani. 4. Köztudomás szerint a vallástannak a tanítás történelme folyamán háromféle anyaga fejlett kí. Az egyik a bibliai tan, másik az egyház története, a harmadik a rendszeres vallástan, vagy, ahogy az utóbbit közönségesen nevezik, a hit és erkölcstan. A genetikai és természetes sorrendje e háromféle anyagnak ugyanaz, amely a tárgyalás alatt levő tantervben is érvényesült: első helyen van a bibliai tan, Krisztus élete és tana: második helyen az egyháznak, a Krisztusban hívők egyesületének, története, harmadik helyen az egyház szimbolikus iratain alapuló hit és erkölcstan, mely az egyház hitét és erkölcstanát a Krisztus tanítása szerint foglalja rendszeres egészbe. A háromféle vallásoktatási anyagot a 8 osztály közt legcélszerűbben akkép oszthatjuk fel, ha mind az alsó, mind a felső osztályokban tüzetesen tárgyaljuk úgy a bibliai tant, mint az egyháztörténetet és a rendszeres vallástant. Máskülönben az alsó osztályokba jutott tananyag mostoha elbánásban részesül. Az egységes tanmenet szerint, az eddigi arányt megtartva, az alsó 3 osztályra a bibliai tan. a IV. V. és VI. osztályra az egyháztörténet, a VII. és VIII. osztályra, a hit és erkölcstan esnék. E tananyag beosztásnak azonban több hibája van. Egy párt megemlítek. Először is. a tanulók a négy elemi osztályban bibliai történeteket tanultak tüzetesen, és e terv szerint a gimnáziumban is három évig még bibliát tanulnának. Sokan még azt is kifogásolják, hogy amint a kétkörű terv előírja, a négy évi elemi iskolai vallástanítás után a gimnáziumban is még két évig a bibliával foglalkozunk tüzetesen. Az egységesnek mondott tervnek másik hibája, hogy elhagyja az alsó osztályokból a hit és erkölcstan tüzetes tárgyalását és ha a genetikai rendet fel nem fordítja, kénytelen elhagyni a magyar protestánsegyház történetét is, vagy ha ezt a 4-ik osztályba helyezi, akkor nagyobb hibát éjt az elméleten, mintha az egész egységes menetet elveti; ha pedig még a káté vagy a hit és erkölcstan tüzetes tárgyalását is felveszi az alsó osztályokba, akkor menete megszűnt egységes lenni. Miután az ifjak vallási és egyházias jellemének kialakulására a 3-dik és 4-dik osztály ideje a legfontosabb és a más vallásuak^al való véleménycsere és vitatkozás ekkor el nem kerülhető, az iskolának kötelessége, hoyy tanítványait hitük és egyházuk védelmére felvértezze. Ez pedig legbiztosabban akkép érhető el, hogy a III. osztályban egyháztörténetet, a IV-ben pedig hit és erkölcstant tanítunk tüzetesen. Az egyháztörténet által ifjainkban evangéliomi egyházuk iránt szeretetet és lelkesedést ébresztünk, a hit és erkölcstan által és az elválasztó tanok ide tartozó ismertetésével pedig öntudatos és önérzetes evangélikusokká neveljük őket. E nevelésre annál nagyobb szükségünk van nekünk evangélikusoknak, mint bármely más keresztyén felekezet híveinek, mert egy egyház hívei sincsenek annyira szétszórva a más vallásúak közé, mint a mi egyházunk. Főkép művelt híveink állnak leginkább a más vallásuakkal való gyakori érintkezés folytán idegen vallású eszmék hatása alatt. A mi egyházunk Magyarországban tulajdonkép egy nagy diaspora egyház, amiért kétszeresen őrködnie kell. Egy más hibája az egységes menetű tervnek, hogy ha egységes akar maradni, kénytelen a felső osztályokból a bíbliaismertetést elhagyni, amit evangélikus vallástanításnál nem tartok megengedhetőnek. 5' Véleményem szerint a bibliai anyag felosztásával akkor járunk el helyesen, ha megtartjuk ennek számára az I. II. és V. osztályt, mint amelyeket a pedagógiai követelmény és a tananyag természete jelölt ki e célra. Az I. osztályban tanítunk ószövetségi, a II. osztályban újszövetségi történeteket, és az V, osztályban adjuk elő a bibliaismertetést és olvastatást a bibliai főbb személyek jellemrajzaival összekötve. A bibliaismertetésnél a bibliai könyvek sorrend-