Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-04-14 / 16. szám
VI. év. Nyíregyháza, 1910. március 144. 11. szám. // YAMELIKUS ORA EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TART ALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Rz adóalapi segélyekről. Id. Laczkó János. — Megjegyzések. Farkas Gejza. — R középiskolai vallásoktatás tervéről. Bereczky Sándor. — Tárca. Á gyülekezet és a theologia. Dr. Ammundsen Valdemar. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Rz adóalapi segélyekről. Ä napi théma, mely most az elméket általánosságban érdeklődésben tartja s mely alól egyházát őszintén szerető egyetlen egy élőlélek sem vonhatja ki magát, ez az adóalapi segélyekről szóló théma, mely már „Evangélikus. Őrállónkban" is eddig több fejtegetőre talált. Mindez azonban úgy látszik csak a kez- j detnek kezdete s nemsokára folytatásában ] a chaos melegágyává lesz s sok esetben a | Rubikon átlépését is eredményezni fogja, mi- I helyt erre az ügyre vonatkozólag minden j kerületben ki lesz mondva: alea iacta est! Ä dunáninneni kerületben immár alea j iacta est! Egyesek duzzognak, másoknak sza- j vából sugárzik az örömnek érzete, mert úgy j szólván nem is akarják elhinni, hogy a for- ! tuna bőséges szarvából oly sokat juttatott j nékik, a „Cirkevné Listy" pessímistíkusan | gondolkozó e théma írója pedig csak búsúl és ecsetét sötét, fekete festékbe mártogatja. ! Rz most a trístíssima facíes az egyházi I élet egén s mi lesz majd csak azután, ha | az egész vonalon köztudomású dolog lesz, hogy az egyes bizottságok már intézkedtek, majd akkor mennyire lesz provokálva az ádáz gyűlölet, majd akkor lesz csak a testvéri sziv csakugyan „aes sonans" és „cimbalum tíniens". Ä dunántuli kerület tudós püspöke bizonynyára mindezeket már előre sejthette, midőn a lelkészi értekezletek elé azt a fontos kérdést tűzte kidolgozandó és megbeszélendő tárgyképpen: melyek azon irányelvek, amelyeknek követése lehetővé teszi, hogy az illetőbízottság a gyülekezetek na- I gyon különböző adózási viszonyai mellett is világos meggyőződést nyerhessen az egyes egyháztagokra nehezülő adóteherről s közmegnyugvásra végezhesse a segélykiosztási feladatát. Erről akarom most szerény nézetemet ki fejteni. E szerint tehát az első kérdés: melyek azon irányelvek, a melyeknek követése lehetővé teszi, hogy az illető bizottság a gyülekezeteknek nagyon különböző adózási viszonyai mellett is világos meggyőződést nyerhessen az egyháztagokra nehezülő adóteherről? Nézetem szerint ezen kérdésre vonatkozólag egyáltalában irányelvekről nem lehet szó, mert akár mennyire is keresnők azokat, a kívánatos eredményhez — az útba helyezkedő akadályok miatt — nem juthatunk e>, éppen azon oknál fogya, mert a gyülekezeteknek olyan különböző adózási viszonyai vannak, hogy a különbözőségben az irányelveket kereső csak csöbörből — vödörbe jön s nem talál sehol kibontakozást a közmegnyugvásra. Álláspontomon álló ezt kategorikus igazságnak elfogadni kénytelen. E mellett nem tagadom, hogy a sophistikus irányt követő könnyen talál olyan elveket, melyek ugyan felhozhatók, de irányelveknek sohasem lesznek nevezhetők, hanem inkább tüzet szitó elveknek. Azért nem is akarom csoportosítani ezen tűzet szitást. Inkább rátérek a sokkal többet nyomó kérdésekre: melyek azok az irányelvek, a melyeknek követése lehetővé teszi r hogy az illető bizottság közmegnyugvásra végezhesse a segély osztás feladatát. Ezen kérdésnél sem tudok találni irányelveket, csak irányelvet. Nem tudok megkülönböztetni pluralist, csak singulárist, csak egy irányelvet. Ezen irányelv pedig : szeressük egymást! Glóriával övezett költőnk szavaira gondoljunk:
