Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-24 / 13. szám

1910. gosodás kora és a rationalizmus nem csekély érde- 1 meket szerzett a kritika tekintetében. Az uj gondolatok nagy térhódításának oka részben az, hogy azok tényleg érvényre emeltek oly igazságokat, melyeket eddig mellőztek. De ez a kritika is nagyon okoskodó volt, s igy vallási tekintetben a rationalizmus egyre terméketlenebbé lett. A rationalizmus lapos és nyomorúságos szellemi zsarnoksággal végződött, amely egészen ellentétben állott a szabad iránnyal, melyet épen a rationalizmus oly fenhangon követelt. A tizenkilencedik században egy friss, újraébredő gyülekezeti életet nyertünk. És már azon az uton vagyunk, hogy kritizáló theologiát kapjunk. De ezek mindketten rendesen külön húznak. Minden nehézség dacára, amennyiben jobbról és balról is ezt tagadó hangok hallatszanak, azt gondolom, hogy a jelen fő theologiai feladata az élő kereszténységet, melyre egyedül lehet alapítani gyülekezeti életet, egyesíteni a 1 kritikai kutatással. i Az a körülmény, hogy a 19-ik században oly ! annyira kritikai irányt vett fel a theologia, mint azelőtt | sohasem, összefügg a más tudományok hason moz- ! galmával, különösen a filozófiában és történetben. A filozófiában különösen Kant érvényre emelt oly ismeret theoriai nézpontokat, melyeket egy időre el lehet felejteni, de a melyek lényegükben oly meggyőzők, hogy állandóan újból elő fognak tűnni. A történelemben Niebuhr, azután Ranke és iskolája a kritika elveket győzelemre segítették. Régebbi időben a történelem, mint a többi tudomány is, inkább csak anyaggyűjtő volt, ma már egyúttal selejtes is. Nem fogadnak el minden jelentést forrásnak. Ha egy eseményt három forrás jelez, A. B, C-, ugy előbb megvizsgálják, hogy vájjon mind a három önálló tudással rendelkezik-e. Ha B. ugy türiík fel, mint A-nak egyszerű átdolgozása, ugy mint az esemény forrását elvetik, de azért érdekkel bír arra nézve, miként alakították át későbben a hagyományt. így aztán csak A. és C. van hátra, melyekre nézve megállapítják, hogy melyik a megbízhatóbb, mennyiben volt befolyással bizonyos tendencia vagy érdek megszerkesztésénél. így igyekeznek helyes képet nyerni az eseményekről, s azokat aztán a többi esemény közé beékelni. Ugyan ezen elvek győzelemre jutottak a történeti theologiában, csakhogy azok alkalmazása bizonyos pontokon nem teljes. Helyes-e az, vagy nem, hogy a theologia elfogadta ezen módszereket? Erre azt felelem: az általános történelmi módszereket alkalmazom mindaddig, amíg azok alkalmazását az anyag megengedi. Különösen megakarom ezt a forráskritika érdekében világítani. A történelmi theologia nagyon sokszor érinti az általános történetet. Miként lehetséges az: kivonni a theologia anyagát az általános forráskritikai kezelésből ? Az egyháztörténet érdeke nem kívánja az ellenmondást. Ki merészelné kétségbe vonni, hogy egy pápai levél, vagy valamelyik egyház atya könyvének valódiságát az általános forráskritikai elvek alapján kell megítélni? A theologia történeti anyagából nem szabad semmit sem kivonni. Nem a hitvallásokat vagy a szt. irás keletkezését, sem a bibliai történetet. Azok, akik egyelőre ezeken a tereken kizárják a kritikát, tulajdonképen maguk okozói azon ellenmondásnak, amikor tudományos okokat hoznak fel a maguk felfogása mellett. Ezzel elösmerik, hogy ezen tárgy nagyon is történelmi kezelés alá vehető. Még nagyon is messze verhetjük le a határköveket. A tudomány nem törődik a mi munkánkkal. Az nyugodtan megy tovább a maga törvényeit követve. És egy napon az emelt határkövek arra kényszerítik, hogy elösmerje, miszerint tényleg tudományos munkát vittek végbe azon országban, melyet elakartak zárni. (Folyt, köv.) GYÄSZROVÄT Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a szeretett feleség, a legjobb anya és testvérnek Nagy Kdlmánné szül. Tarczy Jolánnak folyó évi március hó 19-ik napján reggeli 7 órakor agyvérzés következtében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. Az elhalt feledhetetlen jó hitves, anya és testvér f. évi március 21-én d e. 9 órakor fog a gecsei ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint az anyaföldnek vísszaadatni. Gecse, 1910. évi március há 19-én. Üdvözült lélek Isten veled, béke lengjen poraid felett! Férje: Nagy Kálmán ág. hitv. ev. lelkész. Leánya: Nagy Jolánka. Atyja és anyja: Tarczy Dezső és neje szül. Horváth Ida. Anyósa: Özv. Nagy Istvánné Sógorai és sógornői: Nagy István és neje szül. Szalay Erzsébet. Nagy Károly és neje szül. Sax Jolán. Nagynénje: Horváth Izabella. Testvére és sógorai Tarczy Lenke férj. Szabó Kálmánné. Lelkésztestvérünk mély gyászában testvéri részvéttel osztozunk. B E L É L E T. Köszönetnyilvánítás. Hazaérkezve két heti külföldi tartózkodásom után, első, kedves kötelességemnek ismerem lapunk hasábjain hálás köszönetemet kifejezni Balla Jenő egyházfelügyelő úr iránt a távollétem alatt — mint ő azt az általa vállalt minden ügyben teszi,— úgy a szerkesztői feladat teljesítésében is ritka gondossággal, hozzáértéssel és buzgósággal végzett szíves helyettesítő munkájáért. Példaadó munkásságával belevilágít a világi elemnek a lelkészt támogató feladatainak irányába. Fogadja hálás köszönetemet. — Nyíregyházán, 1910. március 22-én. Geduly Henrik, felelős szerkesztő. Rz új egyet, nyugdíjintézeti járulék. Tudvalevő dolog, hogy az egyet, nyugdíjíntézeti évi járulék 56 koronáról 72 koronára emeltetett fel a 2400 koronával bíró nyugdíjigényeseknél. A congruás lelkészeknél törvényadta kedvezménynél fogva az 56 kor. évi járulék congruával fedeztetett. Miután pedig az évi járulék 16 koronával emelkedett, a congruatörvénq értelmében, mint levonandó kiadás, ez az új többlet is a congruával volna fedezendő ott, ahol a