Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-11 / 7. szám

1909 EVANGELIKUS ORALLÖ 1909 a református egyházból neveztetett ki, mí az ottani, inkább luth. színezetű egyháznak fel is tűnt. A császári sátor helyén a külsőségre sokat adó kelet igényeihez mért palotaszerű lelkészlak emeltetett, az olajfák hegyén pedig a misszió részére s az idegenek befogadására a Viktoria intézet, a palesztinai archeológia fejlesztésére a német ev. régiségi intézet, melynek vezetője prof. Dalman Lipcséből. Három gyülekezetről tehetünk még említést, ezek Haifa, Jaffa és Repfhaim. Mind a három a pietizmus kebeléből alakúit templomrend (= Tempelgemeinde) tagjaiból keletkezett, kik missziói munkára mentek Palesztinába. Haifában 1868-ban alakúit meg a kolonia, mely Hardegg vezetése alatt a racionalismus felé hajlott,' az e miatt kitért tagjaiból alakúit az evangelikus gyülekezet, mely ma 180 lelket számlál. A két egyház között a viszony barátságos, újabban mezőgazdasági kolonia szervezésére gondolnak a Jesreel-síkságon, a templomrend Betlaam, az evangélikusok Äram el Amad mellett. A jaffai gyülekezet a német-orosz báró Ustinow pártfogása alatt fejlődött, templomát a stuttgardti egyházi főtanácsos, Dr. Braun építette. 130 lélekből áll míg a templomrend a saronai és wilhelmai koloniával 500 tagból. Rephaim Jeruzsálemtől 2 km. távolságban realgymnasiumot tart fenn. A templomosok itt 400-an vannak, az evangélikusokkal meglehetősen feszült viszonyban. (R. Sz.J B E L E L E T. Batízfalva. Az amerikai kivándorlások útján tagadhatatlanúl sok pénz folyt be az országba, de tagadhatatlanúl sok különféle bajnak is lettek kútforrásai ezek. E bajok egyike 3—4 év óta Batizfalván feldúlta az egykori híres ág. h. ev. articularis egyháznak békességét, nyugalmát. — Amerikában éveken át tartózkodó híveim közzűl sokan megismerkedtek az ottani «Isten egyháza» (Cirkev Bozsia) nevű felekezet, meghibbant észre mutató tanaival, sőt egyes munkakerülők, könnyebb megélhetés czéljából, pénzért a felekezet ügynökeivé, tanainak hirdetőivé is lettek. — Ezeknek egyike Soltisz György, tkacs, koterba egykori sírnaarczú, daróczruhát viselő, rossz előéletű, egyszerű paraszt atyafi, kinek jellemző mellékneve «Lucifer» is. — Amerikából állítólag túlbuzgó szolgálata miatt távozni kényszeríttetvén, a menyországot terjesztő modern amerikai apostol (a magához hasonló szentek valóban követésre méltó példájául) nejét és gyermekeit a legnagyobb nyomorban ott hagyván Amerikában, sok évi távolléte után, 3 év előtt egyszerre csak haza vetődött Batizfalvára, hosszú szakállal, lakkos czipőben, kemény kalapban, óraláncczal, esernyővel s hozzálátott az új felekezet tanainak hirdetéséhez. A mint működéséről hírt szereztem magamnak, templomban s minden előforduló kedvező alkalommal óvtam, figyelmeztettem, oktattam, kértem híveimet, hogy ama tévelygő és szédelgő lépére, hálójába ne menjenek. — Szolgabírói, alispáni hivatalnál kerestem segítséget, egyházmegyei elnökségemnél, püspöki hivatalunknál tanácsot. Minek következtében különösen a főszolgabírói hivatal fogott hozzá erélyesen a modern amerikai apostol működésének fékezéséhez. Ez látván, hogy aknamunkáját egyházamban többé nem folytathatja szabadon és büntetlenül, kieszközöltetett magának a belügyminisztériumnál engedélyt arra, hogy háborítlanúl tarthasson vallásos előadásokat. Ezen engedélyt az illető, az én legnagyobb csodálkozásomra megkapván, hatványozott buzgalommal fogott a munkához. — Jelentést tettem ezen belügyminiszteri engedélyről úgy az esperesi, valamint a püspöki hivatalnak is. — Őméltósága a püspök Úr be is kívánta tőlem annak másolatát, el is küldtem azt neki, de az engedély eddig sem be nem szüntettetett, sem vissza nem vonatott. Az illető, az időközben tőlünk elhódított néhány (14—16) hívével, kik között 8 a szolgabírói hivatalban már egyházunkból való kilépésöket is bejelentették, a legszemtelenebb módon agitál, becsmérel mindent és zavarja egyházi békességünket és munkálkodásunkat. Legveszedelmesbb a szegény, hiszékeny és sokféle egyházi terhek alatt roskadozó egyházhíveimre nézve az agitátor részéről annak igen óvatos hangoztatása : hogy nem kell pap, tanító s az ő felekezetében templom és egyháziterhek nélkül is lehet idvezülní. F. é. Febr. 7-én d. e. már annyira inent Soltisz György, vallásosagitátornak a szemtelensége, hogy a nyilvános istenitisztelet alatt, épen szószéki áldásom elmondása köz' ben templomunkba jött s közel az orgonakarzat alatt lévő ajtónál megállván, az orgonaszó és a hívek éneklése daczára elkezdett a templomban megdöbbentő módon hadonázni és lármázni. Erre én a sekrestyéből előjővén, elejét veendő a felbőszült jelenlevő nép haragkitörésének és önbíráskodásának, az illetőt még jókor a templomból eltávolítottam s ily módon csakugyan szerencsésen elejét vettem, úgy a templom megszentségtelenítésének, valamint az illető, boíránytokozó agitátor iesti bántalmazásának is. Az orgonaszó miatt a lármázó, modern amerikai apostol szavaiból a legtöbb jelenlevő csak ezeket a szavakat vehette ki: „Ti bűnösök! Engemet az Isten küldött hozzátok, térjetek meg, mert mindnyájan elkárhoztok!" Ez ügyben a csendőrség nyomban a legerélyesebb nyomozást indított meg, s hisszük, hogy az illető, ezen példátlan, vakmerő templomi botrányért elveszi megérdemlett jutalmát, büntetését. És én hiszem azt is, hogy ezen eset után ki lehetne már most eszközölni a m, kir. belügyminisztériumnál az emlegetett engedély visszavonását is, miután az illető oly nagy visszaélést követett el azzal. A míg ezen engedély visszavonva, ezen veszedelmes, vakmerő és a legmagasabb fokig fanatizált parasztapostol Batizfalváról karhatalommal eltávolítva nem lesz, addig a batizfalvai, egykor virágzó ág. h. ev. articuláris egyházban, melyhez négy leányegyház is tartozik, csend, rend, béke, szeretet és zavartalan munka nem képzelhető. Harmincz év előtt, a mikor Batizfalvára kerültem, milyen nagy, vallását és egyházát mily lángolón szerető gyülekezetet találtam itten. Ma majdnem két harmadára olvadt le a hívek száma s az Oczeánon túli aranyvilág hányat tett ellenségévé, gyilkosává a világi javakért elhagyott . lelkianyának ? — Igazán: „Tempora mutantur!" — I »Omnia jam fiunt, fieri quae posse negabam!« Amerika megbontotta öt bástyát (öt községet) számláló szellemi váram falait s azok kellő őrizetére egyedül, öregedő koromban már nem vagyok elég, mert a míg védem az egyik bástyát, addig az ellenség ostromolja a négy védtelent. Vajha küldené nekem a jó Isten nehéz küzdelmemhez a szükséges gyors segítséget! Bartal Andor ág. h. ev. lelkész. — Reméljük, a püspöki hivatal erélyes szorgalmazása meghozza a kívánt eredményt s „az amerikai polgár" megbotránkoztató fellépésének egyszersmindenkorra véget vet. Halálozás. Egy szép reményekre jogosított ifjú húnyt el messze idegenben Kairó közelében levő egy űdűlő helyen : Ponyiczky Lajos Tisza-Kőrös ármentesítő társulati mérnök, kiben özvegy édes anyja özv.