Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-14 / 3. szám

1909 EVANGELIKUS ÖKÁLLŐ rekekkel akarunk haladni előre. — Meddig működ­nek még a fékek ! ? Állami főgimnázium — róm. kath. kápol­nával. Barkóczy és Mázy Engelbert ujabb orvtáma­dásban akarják részesíteni a vallásfelekezeti egyen­jogúságot. Biztos forrásból értesülünk ugyanis arról, a minek első hallásra alig mertünk hitelt adni, hogy a Nagybányán a város költségén emelendő uj épü­letbe költöző állami főgimnázium építés-tervét és az ezzel foglalkozó, a várossal, mint éppittetővel kötendő szerződés tervezetét egy alig észrevehető betoldás alkalmazásával akként akarták Barkóczy é< és Mázyék a minisztériumban megváltoztatni, hogy az uj épület­ben legyen egy róm. kath. kápolna is ! No hát ez már mégis valósággal vérlázító. Nem elég, hogy Bar­kóczy a protestánsok örökös vereségének symbolizá­lásáúl ott ül még helyén és hogy királyi főigazgatók­nak csuhás barátokat neveznek ki, — és nem elég, hogy az 1907. évi XXVII. t. czbe ugyancsak észre­vétlenül becsempészték a hírhedt apáczaparagrafust; | most már egy felekezetileg vegyes lakosságú város áldozatkészségéből emelt állami, tehát mindnyájunk érdekeit egyformán szolgálni hivatott intézménybe is be akarják csúsztatni a klerikálismus trójai falovát. Hát ez ellen teli tüdővel hívjuk fel mindenki figyel­mét, a kit illet. Nagybánya intelligens közönsége lel van háborodva a tervezett merénylet ellen, — a vá­ros tanácsa értesülésünk szerint mereven vissza fogja utasítani Barkóczyék és Mázyék az állami nevelési szempontokkal és a tételes törvénynyel homlokegye­nest ellenkező e tervét: mi pedig követeljük s felkér­jük az összes protestáns és szabadelvű irányú lapok szerkesztőségeit, követeljék őkis egyérlelemmel Bar­kóczy és Mázy azonnali nyugdíjaztatását. El az ilyen aknamunkásokkal onnan, a hol mindnyájunk közjavá­ról van a szó. Ei a csuhásokkal az iskolák állami közigazgatása polczairól! Ä Szepességről. Az „Evang. Glanbensbote" nyomán közlünk pár figyelemreméltó adatot a Sze­pességen elterülő egyházaink életéből. Felkán Loisch Ede és neje Melczer Ottilia 20.000 koronás alapít­ványt tettek egyházi czélra. A lőcsei Gusztáv Adolf­nőegyiet megünnepelte fennállásának 25 éves fordu­lóját. Ugyanott diakonia-nőegulet ís alakult. Legyen áldás működésén. Az önzetlen szeretet müvét gyako­rolta a leibitzi evang. nőegylet is karácsonyfa ünne­pélyével. Kübecher Albert esperes-lelkész szivreható beszéde után kezdetét vette a megható ünnepély, a melyen 4 gyermek egészen felruháztatott, 8 kapott kisebb ruhaadományt, s az összes elemi iskolások, számszerint 120-an tanszereket és apróbb édessége­ket. — Batizfalva államsegélylyel második iskolát óhajt építeni. E czélra a gyámintézettől 100 koronát kapott. Özv. Krkoskáné 500 K hagyományban része­sítette. Stóla leányegyház a nyugalomba vonult Szla­boczky J. kántortanító helyét Dinda István oki. tanító­val töltötte be. Majerka a deczember hó 13-án körébe érkezett uj lelkészét, ki az egyházat mint adminiszt­rátor vezeti, Ratzenberger Ferenczet ünnepélyesen fogadta, templomát feldíszítette s a presbyterium élén a gondnok üdvözlő beszédet intézett hozzá. Poprá­don az evang. hajadonok egy mulatság tiszta jöve­delmeként 210 K 21 fillt adtak át a presbitériumnak uj oltári kép czéljaira. Rókuszon az ádventi időszak­ban hetenként kétszer esti istentiszteletet, most pedig a téli időszakban, minden 2-ik vagy 3-ik vasárnap a délutáni istentisztelet után Lnther életéből vett tanul­ságos felolvasásokat tart, a melyeket ének és szava­zati előadások is élénkítenek. — Szepesolasziban a volt egyházfelügyelő, Förster Ede emlékére, özvegye 2000 K-ás alapítványt tett a lelkészi javadalom foko­zására. Ugyanott mások is tettek le jótékouy adomá­nyokat az Ur oltárára. Pénztárátadás. A tiszavidéki egyházmegye buzgó pénztárosának, Mészáros Ferencznek nemrég bekövetkezett elhunytával szüksége merült fel az egy­házmegye kezelésében állott összes pénztárak átvé­telének és átadásának. E munkálatot a napokban tel­jesítették Nyíregyházán Materny Lajos főesperes, Révész János számvevőszéki elnök és Balla Jenő egy­házfelügyelő, egyházmegyei világi jegyző, Dr. Prok: Gyula egyházmegyei ügyész és Handtel Vilmos szám­vevőszéki tag. A bizottság a legnagyobb pontosságot, szakszerű, lelkiismeretes kezelést állapította meg s a pénztárt a legnagyobb rendben tudta átvenni, kegye­lettel adózván ez alkalommal is az elhunyt pénztáros szép emlékezetének. Ä középiskolák elklerikalizálása czimén olvassuk egy „protestáns tanár" ama megdöbbentő közleményét, hogy a mostanában betöltés alá kerülő 30—'40 főgimnáziumi és főreáliskolai tanári állásra a minisztérium akként irta ki a pályázatot, hogy abban csak oly tanárok vehetnek részt, kik fizetésöket va­lamely állami pénztárból kapják, vagyis : vagy állami, vagy kir. kath. főgimnáziumi tanárok. Ez a pályázat ujabb világos sérelme az 1844 V., az 1848 XX., az 1868 LIII., az 1895 XLIII., az 1883 I. és XXX. t. czikkeknek s nem kevesebb a czélja, mint hogy las­san-lassan az összes állami iskolából, a hol már eddig is 70 százaléka a tanároknak róm. kath. kiszo­rítsa a protestáns tanerőket s majd ha, mint lapunk más helyén olvasható, még róm. kath. kápolnák is fognak emelkedni a csupa róm. kath. tanerővel ellá­tott állami intézetekben (a mi a jelen rendszer alkal­mazása mellett 5—6 év alatt be is következik): a középiskolai nevelés teljesen a klerikalismus hatalmába kerüljön. Nagyon helyesen jegyzi meg a czikkiró ta­nár, hogy ezt minden tanári értekezletnek szóvá, — tiltakozó határozat tárgyává kell tennie, s e határo­zatokat az illetékes főhatóság utján felterjesztenie a miniszterhez és az országgyűléshez! Mi pedig újó­lag kérjük a minisztériumot: ne zaklassa, ne izgassa fel a végtelenig a protestáns egyházak türelmét, — küldje a „jól" megérdemelt nyugdíjba Barkóczyt és a csuhás főigazgatókat, mert a következményekért nem felelhetünk. Rz evangelium szelleme. Az A—ny f. hó 12-iki számában erősen nekitámad Zsilinszkynek, aki azt merte irni a Vallásegyenlőségi Szövetségről, hogy amennyiben az liberális szövetség, a zsidókra is a legnagyobb mértékben szükség van, annyira, hogy leghelyesebb elnevezésnek tartotta volna az „Anti­klerikális Szövetség" elnevezését. Az A—ny felveti azt a kérdést, összefér-e ez az evangyelium szelle­mével ? Feleljen meg mindenki erre a kérdésre, aki csak ismeri az evangyelium azt a tanítását: Mind­nyájan egy atyának vagyunk gyermekei. — Ellenben arra nem találunk sehol czélzást sem az evangyeli­umban, hogy szabad-e a zsidót üldözni, a protestánst elnyomni, mindkettőt gyűlölni, amint ezt az A —ny és a klerikálizmus teszi. Ez vájjon összefér-e az evangyelium szellemével ? (M. Sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom