Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-01-14 / 3. szám
1909 EVANGELIKUS ÖKÁLLŐ rekekkel akarunk haladni előre. — Meddig működnek még a fékek ! ? Állami főgimnázium — róm. kath. kápolnával. Barkóczy és Mázy Engelbert ujabb orvtámadásban akarják részesíteni a vallásfelekezeti egyenjogúságot. Biztos forrásból értesülünk ugyanis arról, a minek első hallásra alig mertünk hitelt adni, hogy a Nagybányán a város költségén emelendő uj épületbe költöző állami főgimnázium építés-tervét és az ezzel foglalkozó, a várossal, mint éppittetővel kötendő szerződés tervezetét egy alig észrevehető betoldás alkalmazásával akként akarták Barkóczy é< és Mázyék a minisztériumban megváltoztatni, hogy az uj épületben legyen egy róm. kath. kápolna is ! No hát ez már mégis valósággal vérlázító. Nem elég, hogy Barkóczy a protestánsok örökös vereségének symbolizálásáúl ott ül még helyén és hogy királyi főigazgatóknak csuhás barátokat neveznek ki, — és nem elég, hogy az 1907. évi XXVII. t. czbe ugyancsak észrevétlenül becsempészték a hírhedt apáczaparagrafust; | most már egy felekezetileg vegyes lakosságú város áldozatkészségéből emelt állami, tehát mindnyájunk érdekeit egyformán szolgálni hivatott intézménybe is be akarják csúsztatni a klerikálismus trójai falovát. Hát ez ellen teli tüdővel hívjuk fel mindenki figyelmét, a kit illet. Nagybánya intelligens közönsége lel van háborodva a tervezett merénylet ellen, — a város tanácsa értesülésünk szerint mereven vissza fogja utasítani Barkóczyék és Mázyék az állami nevelési szempontokkal és a tételes törvénynyel homlokegyenest ellenkező e tervét: mi pedig követeljük s felkérjük az összes protestáns és szabadelvű irányú lapok szerkesztőségeit, követeljék őkis egyérlelemmel Barkóczy és Mázy azonnali nyugdíjaztatását. El az ilyen aknamunkásokkal onnan, a hol mindnyájunk közjaváról van a szó. Ei a csuhásokkal az iskolák állami közigazgatása polczairól! Ä Szepességről. Az „Evang. Glanbensbote" nyomán közlünk pár figyelemreméltó adatot a Szepességen elterülő egyházaink életéből. Felkán Loisch Ede és neje Melczer Ottilia 20.000 koronás alapítványt tettek egyházi czélra. A lőcsei Gusztáv Adolfnőegyiet megünnepelte fennállásának 25 éves fordulóját. Ugyanott diakonia-nőegulet ís alakult. Legyen áldás működésén. Az önzetlen szeretet müvét gyakorolta a leibitzi evang. nőegylet is karácsonyfa ünnepélyével. Kübecher Albert esperes-lelkész szivreható beszéde után kezdetét vette a megható ünnepély, a melyen 4 gyermek egészen felruháztatott, 8 kapott kisebb ruhaadományt, s az összes elemi iskolások, számszerint 120-an tanszereket és apróbb édességeket. — Batizfalva államsegélylyel második iskolát óhajt építeni. E czélra a gyámintézettől 100 koronát kapott. Özv. Krkoskáné 500 K hagyományban részesítette. Stóla leányegyház a nyugalomba vonult Szlaboczky J. kántortanító helyét Dinda István oki. tanítóval töltötte be. Majerka a deczember hó 13-án körébe érkezett uj lelkészét, ki az egyházat mint adminisztrátor vezeti, Ratzenberger Ferenczet ünnepélyesen fogadta, templomát feldíszítette s a presbyterium élén a gondnok üdvözlő beszédet intézett hozzá. Poprádon az evang. hajadonok egy mulatság tiszta jövedelmeként 210 K 21 fillt adtak át a presbitériumnak uj oltári kép czéljaira. Rókuszon az ádventi időszakban hetenként kétszer esti istentiszteletet, most pedig a téli időszakban, minden 2-ik vagy 3-ik vasárnap a délutáni istentisztelet után Lnther életéből vett tanulságos felolvasásokat tart, a melyeket ének és szavazati előadások is élénkítenek. — Szepesolasziban a volt egyházfelügyelő, Förster Ede emlékére, özvegye 2000 K-ás alapítványt tett a lelkészi javadalom fokozására. Ugyanott mások is tettek le jótékouy adományokat az Ur oltárára. Pénztárátadás. A tiszavidéki egyházmegye buzgó pénztárosának, Mészáros Ferencznek nemrég bekövetkezett elhunytával szüksége merült fel az egyházmegye kezelésében állott összes pénztárak átvételének és átadásának. E munkálatot a napokban teljesítették Nyíregyházán Materny Lajos főesperes, Révész János számvevőszéki elnök és Balla Jenő egyházfelügyelő, egyházmegyei világi jegyző, Dr. Prok: Gyula egyházmegyei ügyész és Handtel Vilmos számvevőszéki tag. A bizottság a legnagyobb pontosságot, szakszerű, lelkiismeretes kezelést állapította meg s a pénztárt a legnagyobb rendben tudta átvenni, kegyelettel adózván ez alkalommal is az elhunyt pénztáros szép emlékezetének. Ä középiskolák elklerikalizálása czimén olvassuk egy „protestáns tanár" ama megdöbbentő közleményét, hogy a mostanában betöltés alá kerülő 30—'40 főgimnáziumi és főreáliskolai tanári állásra a minisztérium akként irta ki a pályázatot, hogy abban csak oly tanárok vehetnek részt, kik fizetésöket valamely állami pénztárból kapják, vagyis : vagy állami, vagy kir. kath. főgimnáziumi tanárok. Ez a pályázat ujabb világos sérelme az 1844 V., az 1848 XX., az 1868 LIII., az 1895 XLIII., az 1883 I. és XXX. t. czikkeknek s nem kevesebb a czélja, mint hogy lassan-lassan az összes állami iskolából, a hol már eddig is 70 százaléka a tanároknak róm. kath. kiszorítsa a protestáns tanerőket s majd ha, mint lapunk más helyén olvasható, még róm. kath. kápolnák is fognak emelkedni a csupa róm. kath. tanerővel ellátott állami intézetekben (a mi a jelen rendszer alkalmazása mellett 5—6 év alatt be is következik): a középiskolai nevelés teljesen a klerikalismus hatalmába kerüljön. Nagyon helyesen jegyzi meg a czikkiró tanár, hogy ezt minden tanári értekezletnek szóvá, — tiltakozó határozat tárgyává kell tennie, s e határozatokat az illetékes főhatóság utján felterjesztenie a miniszterhez és az országgyűléshez! Mi pedig újólag kérjük a minisztériumot: ne zaklassa, ne izgassa fel a végtelenig a protestáns egyházak türelmét, — küldje a „jól" megérdemelt nyugdíjba Barkóczyt és a csuhás főigazgatókat, mert a következményekért nem felelhetünk. Rz evangelium szelleme. Az A—ny f. hó 12-iki számában erősen nekitámad Zsilinszkynek, aki azt merte irni a Vallásegyenlőségi Szövetségről, hogy amennyiben az liberális szövetség, a zsidókra is a legnagyobb mértékben szükség van, annyira, hogy leghelyesebb elnevezésnek tartotta volna az „Antiklerikális Szövetség" elnevezését. Az A—ny felveti azt a kérdést, összefér-e ez az evangyelium szellemével ? Feleljen meg mindenki erre a kérdésre, aki csak ismeri az evangyelium azt a tanítását: Mindnyájan egy atyának vagyunk gyermekei. — Ellenben arra nem találunk sehol czélzást sem az evangyeliumban, hogy szabad-e a zsidót üldözni, a protestánst elnyomni, mindkettőt gyűlölni, amint ezt az A —ny és a klerikálizmus teszi. Ez vájjon összefér-e az evangyelium szellemével ? (M. Sz.)