Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-10 / 24. szám

1JC.» I:vam;::I.IKU,- oi.-Áu.ó Esperesválasztás. A zalai ág. h. evang. egyházmegye néh. boldogemlékü Czuppon Sándor helyébe az esperesi tisztre 'szótöbbséggel Magyary Miklós kapolcsi lelkész és egyhm. főjeggzőt választotta meg. A szerencsés választás alkalmával üdvözöljük az egyházmegyét. Magyary Miklósban buzgó, tehetséges és erélyes kezű vezetőt nyer az esperesség. — Adja Isten, hogy az új esperes sokáig kormányozza az egyházmegyét bölcseség-jel, szeretettel, ügybuzgalommal és minden egyházi ügyben az óhajtott sikerrel, áldással. Egy válasz bejelentése. Vettük s az érdekelteknek előzetes iájékozásául közöljük a következő hozzánk érkezeti sorokat: Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Az Evangelikus Őráilóban megjelent s utóbb az összes egyházközségekhez kibocsátott nyíregyházi köriratnak az egyetemes egyházi nyugdíjintézet érdekét érintő tartalma hivatalos kötelességemmé teszi, hogy a körirat tévedéseit kellő bizonyítékokkal felvilágosítsam. Az e célból megirt munkálatom sajtó alatt áll s mihelyt elkészül, ugyanazon utón, melyet a nyiregyházi körirat követett, szétküldöm. — Ennek előzetes jelzését jelen le/elem szives közlése által kérve, testvéries üdzözlettel és szeretettel maradtam Rimaszombat 1909. junius 5. Ilivé Gyürky Pál, e. e. ny. ügyvivő. Új fiókegyház. A szatmári lelkészi állás szervezésével, melyet administratori minőségben Duszik Lajos tölt be ideiglenesen, lehetővé vált a mármarosszigeti szórvány gondozása is. Az első fontosabb lépés ez irányban f. évi május 31-én, pünkösd hétfőjén tétetett meg, midőn emiittett lelkész Mármarosszigeten istentiszteletet tartott s urvacsorát osztott. Az istentisztelet már jóval előbb egy, ezen célra kiküldött bizottság által előkészíttetett,, melynek tagjai Czékus György m. kir. erdőtanácsos. Kostenszky Béla m. kir. fóerdőmérnök, dr. Réczei Sándor kir. tvszéki bíró voltak. A meghívó igen buzdító, lelkes hangon szólította fel az evangélikusokat az istentiszteleten való részvételre, melyet — az áll. Tanítóképző orgonatermében rendeztek. A bizottság ugyan küldöttségileg jelent meg a ref. lelkész előtt, kitől a templom átengedését kérte, azonban — a testvéri viszony nem csekély sérelmére — a bizottságnak s a szatmári ev. lelkésznek levélbeni kérelmével szemben, ez rideg, elutasító magatartást tanúsított, mivel — mint mondá — a kiváláshoz nem nyújt segédkezet s még azzal is fény getődzik, hogy a temetőt sem fogja átengedni . . . Vajon erre nem volna szava az unióval rokonszenvező testvéreknek ? . . . Valami egyezményünk is volna talán nekünk ? .. .Vagy a testvéri viszony csak cégér ... — A szatmári h. lelkész még személyesen is kérte a jövőre a templom átengedését, figyelmeztetve a közvélemény esetleges felháborodására, a kedélyek izgalmára, de a ref. lelkész álláspontjánál megmaradt, csupán az esetben nyilatkozott hajlandónak, ha ki nem válva, esetról-esetre fog istentiszteletet tartani és urvacsorát osztani a szatmári lelkész, ki a mármarosszigeti szórvány gondozásával is megbízatott. Ilyen vendéglátást a jövőben már nem kérünk : . . Lmételt kérés ez elutasítás után megalázás volna ! . . . Noha ily kedvezőtlen auspicium mellett indúlt a mozgalom, a megnyilatkozott buzgóság, az általános lelkesedesnek szinte pünkösdi általánossága a legkedvezőbb reményre indít. Az urvacsorán 70 (hetven) személy vett részt. Az istentiszteletet egyházi gyűlés követte, melynek elnöke: Biiky György* kir. tanácsos, penziigyigazgató s a lelkész voltak. Az elnöki megnyitó után a lelkész emelkedett szólásra, fejtegetvén az anya- és fiókegyház közötti jogviszonyt s lelkes szavakkal buzdította a szórvány híveit fiók-egyházzá tömörülésre s a szatmári anyaegyházhoz csatlakozásra. A lelkesedés valóban megható erővel forrasztotta egggyé a szíveket s egyhangúlag kimondotta a> közgyűlés a szatmári anyaegyházhoz csatlakozását s a szórványnak fiókegyházzá alakulását. Egyelőre — mivel a kellő előintézkedések még folyamatban vannak — elvileg ! Ez is öröm/e indító ! . . . A közgyűlést társas ebéd követte, m^ljín lelkes pohárköszöntők hangzottak el, a két ifjuegyházra, a lelkészre, a ref. testvéri viszony remélhető helyreállítására stb., ez utóbbira reményt nyújt a társas ebéden részt vett volt református egyházi főgo.ndnok, Kovássy Akos megje'enése ! Az egész missiói utat eredményessé, a kialakulásra elhatározóvá ,a szatmári anjuegj.iáz küldöttsége tette. — A lelkészt elk

;sér.ék, illetve követték az egyház hitbuzgó, példás világi elöljárói ís, mint: Szlávy Dezső felügyelő, Thurner Albert pénztáros, Blatniczky István, Dinkgreve Károly és Jermendy Károly presbyterek, kiknek megjelenése a hangulat emelésére, az istentiszteleti buzgóságra, de különösen a szervezkedésre és csatlakozásra döntő hatású volt: a világiak bnzgósága forrása egyházunk nagy jövőjének 1 . . . Az első lépés megtörtént! . . . Jön a többi ... Az Ur lelket lehelt a szétszórt csontokba . . . Egy új Sión épül itt! ... A szt. lélek kitöltésének napján indúlt meg a szent munka . . . Az Úr volt jelen, az Ő lelke lebegett felettünk! Ő vele diadalra jutunk! . . . D. L. IRODÄLOM. Könyvismertetés. Kommodianus élete, müvei és kora. Irta: Dr. Révay | József giinn. tanár Budapest, 1909. F/ank'in Társulat, Ara 4 X. Szerzi e munkáj iban, mely a theologusok és philologusok érdeklődésére egyaránt számot tarthat, a kö tő' életének és müveinek ismertetése kapcsán, foként működési idejének, mint eddigelé még nem eléggé tisztázott kérdésnek a megfejtésére t rekszik. — E részben ugyanis annyira eltérők a vélemények, hogy a költő korának m gá lapitisánál a Ivr. u. III — V. század között ingadoznak. Ezzel szemben a szerző a kétségtelenül bi/.tos adatok, a költő ! müveinek, az In>tiuctiones és Carmen-nek egységes hangulata. Comniodianus theolog áj a, nyelve, és verselése alapján dönt a III. szái zad mellett, ann-tl is inkább, mert a Gennadiustól eredő, bár meg nein l izható bizonyítékon felül, ainelle:t szól e'öször az a körülmény. hogy az Instructiones mindhárom codexe a címében Commodinnuat neve/i meg szerzőül, másodszor, ho<ry Gelarius pápa 494-bea Tertulliaiius és Lactantius s a többiek müveivel együtt a Commodianus müveit is, mint apocryphákat a tiltott könyvek sorába iktatja. Szerző a kéziratok közül a legértékesebbet, a Berolinensist, összehasonlította az Instructiones legutolsó, Dombart-féle kiadásával s ennek a szövegével szemben javításokat aján

1, sajnos, olyan helyeken is, ahol azokra semmi szüksésr nincs; azonban a Carmennak ugyanettől a kiadótól eredő szövegkiadását, szerző szerint, véglegesnek lehet tekinteni. Ez a Corpus Scriptornm Ecclesia ticorum Latinorum XV. kötete gyanánt jelent meg és címe : Commodiani Caymina. Eeceneuit . . . E. Dombart Vindabonae . . . 1887. E kiadás nemcsak az Instructionest, hanem a Carment is magában foglalja. Avval a véleménynyel szemben, mely a Carmen szerzőségét Commodianustól el akarja vitatni, a fentirt munka irója a nyelvhasználat, a verspárok törvénye, azonos theol >giai felfogás, személyi ' vonatkozás és eschatologiai egyezés, találkozó gondolatok és kifo; jezések alapján arra a következtetésre jut, hogy a Carmen is Commodianus müve. 1 Az Instructiones 80, kisehb nagyobb akrostichonbol álló kölI teménysorozat, a pogányok és zsidók e'len, a keresztyéneknek szóló j instructiók. Akrostichisének értelme: Commodianus mendicus Christi — (a szerző neve)..