Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-28 / 44. szám

1909. EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 ő kezdeményezésére történt-e a gyűjtés. A csendőrök vizsgálata után a miavai járás főszolgabirája azon öt hölgyet, akik a gyűjtést teljesítették s szintúgy a lelkészt 1909, évi szept. hó 30-án Miavára a szolgabírói hivatalba idézte s itt Kubinyi nevű szolgabíró mindegyiktől azt tudakolta : mikor kezdtek gyűjteni ? meddig tartott a gyűjtés ? Ki gyűjtött ? mennyit gyűjtöttek ? milyen célra gyűjtöttek ? Ugy a lelkész, valamint a gyűjtést vezető hölgyek megteltek a feladott kérdésekre. A lelkész azt mondta, hogy neki nem volt tudomása arról, váljon gyűjtenek-e valamit számára, mert hogy ilyen szeretet megnyilatkozásához a hivek nem kérik ki annak véleményét, akihez való szeretetüket bizonyítani akarják. A hölgyek azt mondták, hogy egyházközségeinkben a lelkész iránti szeretetnek ilynemű megnyilatkozása szokásban van s hogy ők is ezen szokásnak hódoltak, midőn kámzsára s a lelkész számára való ajándéktárgyra gyűjtöttek. Kubinyi szolgabíró a lelkészt, mivelhogy ez a gyűjtésről mit sem tudott, felmentette, de a gyűjtést eszközlő 5 hölgyet 10 — 10 koronával megvalfható 1—1 napi elzárással büntette. Nem tudom, váljon a felek kaptak-e a szolgabirótól írásbeli végzést, melyben a kirótt büntetés indokolva van, de úgy gondolom, hogy nem kaptak, mert nekem csakis az alábbi végzést, amely a szolgabiroi hivataltól hozzájuk érkezett, adták át: „Másolat. Nyitravármegye Alispánjától 20668—09, sz. Tárgy: Ábel Mártonné szül. Huszka Anna és tsai brezovai lakosok kih. ügye. Hivatalból felülvizsgálat alá vettem a miavai járás főszolgabirájának 1909. év szeptember hó 30-án 615—09. Kih. sz. a. hozott I. fokú Ítéletének azon részét, mellyel Halabrin sz. Palánszki Judit, Ábel N. Huszka Anna, Palánszki N.. Czíran Judit, Ábel N. Suhajda Erzsébet és Závodni N. Závodni Anna brezovai lakosokat a 18613—882 sz. B. M. R. 7. §-ba ütköző kihágásban vétkesnek kimondó és az 1879. évi XL. t. c. 60. §-a alapján kiszabott 10—10 koronával megváltható 1—1 napi elzárással büntetendő Ítéletének végrehajtását az 1908. évi XXXII. t. c. 1. §-a alapján felfüggesztette, s a felülvizsgálat eredményényéhez képest az I. fokú ítéletet azzal hagyva helyben, hogy a felfüggesztés a hivatkozott t. c. 8. §-án alapul. Miről a miavai j. fószolgabiróját az iratok kiadásával további törvévyszerű eljárás végett értesíteni. Nyitra, 1909. okt. 5-én, Turc'nányi s. k. alispán. Jelen másolat hiteléül Kubinyi szolgabíró. P. H." A brezovai lelkész útján felhívtam az illető hölgyeket, hogy ezen Ítéletet felebbezzék meg s egyszersmind felterjesztettem ez esetet az egyházi főhatóságomnak, hogy ez kérjen az illetékes köröknél feleletet azon kérdésre, váljon a híveknek lelkészük iránti ilynemű szeretet megnyilatkozásához a közigazgatási hatóságok engedélye szükséges-e vagy nem ? A brezovai esetből okulva, váljon a nyitrai esperességben ki szánja rá magát, hogy valamilyek szeretet gyűjtést kezdeményezzen s mely lelkész fogja megbízni egyházfiát vagy más hívét, hogy gyámintézetre, Kuther társaságra, vagy másnemű jótékonycélra gyűjtsön ? Ek minden évben október havában megszívlelvén azt a kérelmet: »csyk egy virágszálat« — egy pár koronát szoktam a tüdőbetegek szanatóriumára gyüteni, de most azt sem teszem, mert engedély nélküli gyűjtésért magamat bezáratni nem hagyom. Szekerka Pál, riyitramegyei foesperes. T Á R C Ä. Ä sajtónak hatása a társadalom gondolkozásának irányítására. Mily módon volna sikeresen felhasználható a benne rejlő erő a vallásos érzésnek népünk körében való élesztésére, egyházunk jogainak védelmére ? Répczelak. Irta: Kiss Samu, ev. s. lelkész. Felolvastatott a vasi közép-egyházmegyének Szombathelyen tartott 1909. évi május 5-iki lelkészértekezletén.) (Folyt, vége) Könyvek útján tehát a társadalom gondolkozásának irányítására jótékony befolyást a mostani viszonyok között nem nagyon gyakorolhatunk. E negatív vizsgálódás után arra a positiv eredményre jutunk, hogy csakis a napi sajtó, az újságok révén használható fel sikeresen a sajtóban rejlő erő. Igen, mert könyvet nem olvas, nem vesz a nagy közönség, míg ellenben újságot a legutolsó, legszegényebb földműves is járat. Ha máskép nem telik neki, ketten-hárman összeállva, vagy pedig valamelyik úgynevezett „krajcáros" lapot. Ez utóbbi tán még a gyakoribb eset. Már most ismerve az ily lapoknak szellemét, szenzációt hajhászó, a legtöbbször minden esztetikai nivón alul álló tartalmát, elképzelhető az a káros befolyás, melyet a nép gondolkozásmódjára, jellemére azok gyakorolnak. Sőt nemcsak a krajcáros újságok ellen emelhető ez a kifogás, hanem sokszor és sok tekintetben még elsőrendű lapjaink ellen is. Mert szomorú tény, de való igaz, hogy zsurnalisztikánk egészben véve korrupt és léha. Egy-egy szenzációért akárhány képes volna sutba dobni minden esztétikát, kritikát. (Tisztelet a kivételeknek!) Csak meg kell figyelni, hogy egy rablógyilkosság, érzéki szerelmi dráma, meszaliansz, szélhámosság vagy sikkasztás mily színes módon s mily terjedelmes alakban jut a nyilvánosság elé, míg mellette egy igazán közérdekű dolog néhány száraz sorban nyer elintézést. Az újságok eme szenzáció-hajhászása igaz, hogy jó részben alkalmazkodás a közönség szenzáció-éhességéhez ! okát az olvasó közönség lelki világában lehet találni, abban t. i, hogy csak a rendkívüli, a bizarr tudja a mai társadalom széles rétegének elcsigázott és az élvezetek mindenféle mámorában kimerült idegeit, érzékeit felingerelni. De vájjon ennek az oka nem vezethető-e legálább nagy részben vissza a sajtó, nevezetesen a napi sajtó könnyelműségére. Azt hiszem igen! A sajtó szenzáció-éhessége minden esetre kölcsönhatási viszonyban van egymással. Lehet okolni a közönséget is, de elsősorban mégis csak a sajtót. Mert utóvégre a sajtó feladata nem az, hogy a közönségnek ízléstelenségéhez, ferdeségeihez alkalmazkodjék, hanem, hogy azokat megjavítsa, kiküszöbölje. Persze az előbbi könnyebb, mint az utóbbi. A sajtó béresei pedig szeretik a könnyebbik végét fogni a dolognak. Inkább a dobot verik, semhogy valamely szalonhangszeren melodikus, összhangzatos dallamot igyekeznének produkálni. Sokan közülük talán nem is tudnának, míg a dobveréshez nem kell nagy ügyesség. Eljárásukat aztán azzal indokolják.