Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-04 / 10. szám

87 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ líK)é S kis hazáját sem feledte; S mert rabláncz és bűn volt rajta, Ä szivéből megsiratta. Igy olvassuk a Szentkönyvben, — Honszerelem volt e könyben; Drága gyöngy volt minden cseppje, Nagy szívének honszerelme. Szabad, édes kötelesség, Hogy a hazát emlegessék, Hogy a multat világítsák, S honszerelem tüzét szítsák A templomok, az oltárok, Honnan az áldás szivárog. Szabad, édes szent jogunk az, Fölemelő vigaszunk az, Hogyha kérünk, jó Atyánkat: Áldd meg a mi szép hazánkat! Áldd meg, Isten, ezt a földet, Melyet Árpád karja szerzett, Honnan Nagy Lajos nagysága, Mátyás király igazsága Kiragyogott a világra, S hírnevünk szállt szájrul-szájra. Áldd meg, Isten, ezt a földet, Vérrel, könnyel öntözöttet; Gyászmezőnk: Mohács, Világos, Hősök vérétől virágos. Áldd meg, Isten, ezt a földet, Amilyet nem lelünk többet; Ezer éve örülünk itt, Ezer éve kesergünk itt; Édesebb meghalnunk ebben, Hogysem élnünk idegenben. Áldd meg, Isten, ezt a népet, Mely most térdet hajt Tenéked. Töltsd be a hon szerelmével, Egyetértés Szentleikével, — Virágoztasd erkölcseit, Ragyogjon ösvényén a hit, — Ismerje, mi az igazság, S része legyen a szabadság ! Áldj meg minket lelkiekben, Áldj meg minket testiekben, Hogy új és új század múlva, Horpadt sírunkra borulva, Unokáink ezt mondhassák: Virul a magyar szabadság, Ragyog e hon dicsősége, S nem lesz, soha sem lesz vége! Ámen. Sdntha Károly. B E L É L E T. Ä pinkafői ev. árvaház. Egy vidéki lapban olvastam a következő „nyílttéri" közleményt. «Még az 1907. évben a pinkafői ev. diakonissza egyesület Isten segedelmével és az áldozatkész egyháztagok hozzájárúlásával az u. n. «öreg iskolában« egy istállóból és kamrából szerény árvaszobát létesített, melyben 1907^ advent I. vasárnapján hét rödőnyi anyátlan és apátlan árvaleánykát helyeztek el. A diakonisszák vállalták a kis árvák eltartását és a rólok való gondoskodást. Egyháztagok és más emberbarátok, takarékpénztárok gondoskodtak arról, hogy az árvák hiányt ne szenvedjenek. Néhány hónap múlva árvák gondozására a diakonissza egyesület már néhány száz koronából álló alapot is gyűjtött. De minthogy nemcsak Rődönyben és nemcsak a pinkafői ev. gyülekezetben, hanem más egyházközségben is vannak ily szegény, elhagyatott gyermekek, kikre nézve szerény árvaházba felvétetésük nagy jótétemény volna, — a pinkafői egyházközségnek nemeslelkű tiszteletbeli felügyelője Putsch Sándor úr és neje átengedték az ev. templommal szemben fekvő u. n. „Benedek"-féle házukat 6 szobával és konyhával a pinkafői gyülekezet és a vasi felső egyházmegye árvái részére, — valamint, hogy az árvák, kik itt felvételt nyernek, — szabad óráikban a munkát is megtanúlják és megszokják, ugyancsak Putsch Sánnor úr adományozott az árvaház czéljaira két nagyobb területű földet is. Musser Sándor szobafestő és neje díjazás nélkül vállalják az árva-apai és anyai tisztet. Ha Isten is ugy akarja, ha híveink és az árváknak más jó akaró s nemes szívű barátai támogatnak és segítenek bennünket, még ez évben létesülni fog Pinkafőn egy nagyobb, de szerény és egyszerű árhaváz. Több fillér küldetett már hozzánk ez árvaház czéljaira és nem egy fillér s bútor darab ígértetett közelebbről és távolból az árvaház berendezésére. A mí jó „amerikai" testvéreink is, amint árva-ügyünkről Stubenvoll János rödőnyi tanitó úr által értesítést szereztek, elküldték arczúk verejtékével szerzett fillérüket a pinkafői árvaházra. E napokban Chigagóból 213 k. 23 fillért kaptunk. Szívből mondunk köszönetet a két rődönyi illetőségű, jelenleg .chigagói lakosnak Sieger Samu és Herolg Samunak, mint gyűjtőknek, szívből fejezzük ki hálánkat mindazon ismerős és ismeretlen hítrokonunknak, kik áldozataikkal ügyünkben segédkeztek. Megfogják engedni, hogy neveiket adományaikkal itt közöljük. (Sok név és szám adat.) .... Az Isten fizesse meg! Mindnyájan pedig, akik a közelben vagy a távolban olvassák e sorokat, gondoljanak az Úrnak eme szavaira: «Eredj el s te is ekképen cselekedjél», majd meg ezen másik igére: „Valamit cselekesztek egygyel az én kicsinyeim közzűl, azt én velem cselekedtétek." Pinkafő, 1909. január 20. Supper Adolf diakoniszsza egyl. pénztáros, Ziermann Lajos lelkész. — Bocsánatot kérek én is, hogy külön kért engedelem nélkül ezen «Nyílttéri« közleményt lefordítva az eredeti németből az „Őrálló" hasábjain közzé tenni bátorkodom. Az őszinte elismerés késztetett erre, valamint az az őszinte óhajtásom, hogy tudomást szerezve erről, a minden feltűnést kerülő nemes keresztyéni munkáról közegyházunk minden tényezője is buzdító példa legyen sok másnak. «Minden beszédnél szebben beszél a tett.» — Zíermann collegánkat ez az elv vezérli, — igaza van. Legyen Isten áldása nemes gondolkozásán, hű lelki pásztori munkáján, életén. X. Y. Miniszteri intézkedés. A vall. és közokt. miniszter 19436 sz. rendeletével felhívja a községi és felekezeti elemi iskolák fentartó hatóságait, hogy amennyiben az 1907. évi XXVII. tcz. értelmében tanítói fizetésért nem folyamodtak: felszerelt kérvényeiket legkésőbb f. é. márczius 15-ig felterjesszék illetékes főhatóságaik utján a vall. és közokt. minisztériumhoz, mert a később benyújtott kérvények alapján 1907. és 1908-ra visszamenőleg nem utalványoz államsegélyt.