Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-04 / 10. szám

85 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ líK)é tárgyalni kellett volna a vallástanítás tárgyait, mindegyiket külön-külön, a következő felosztás szerint • Äz illető tárgy tanításának 1.) célja, 2.) menete és módja (tanmenet, módszer), 3.) anyaga és felosztása (az anyag részletes feltüntetése, csoportosítása.) Végűi jegyzet alatt, vagy függelékképen helyet foglalhatott volna a tankönyvek terjedelmére, berendezésére és stílusára, továbbá a szükséges segédeszközökre vonatkozó utasítás. 2. Második alaki kifogásom, hogy a javaslat fejezetei túlságos hosszúak s épen emiatt igen nehezen érthetők. Rz utasításnak egyik legfőbb alaki kelléke a rövidség. Mennél hosszabb valamely elvont kérdést tárgyaló szöveg, annál nehezebben érthető meg. Ezzel az igazsággal számolt Kapi, amikor a világosság és áttekinthetőség kedvéért annyira ment, hogy az általa készített munkálatnak minden egyes, — pedig amúgy sem hosszú fejezetét nemcsak hogy apróbb értelmi szakaszokra osztotta, hanem meg is számozta. — Javaslatunkban nincsenek alrészek. Äz egész munka 4 fejezetre oszlik s ezek közül egy sem rövidebb 3 oldalnál, míg a leghosszabb 9 oldalra terjed. Ember legyen, aki egyszeri átolvasásra bármelyiket is tökéletesen megérti. Én ugyan, — talán szégyen, de való, — csak többszöri átolvasás, valóságos tanúlmányozás után tudtam megérteni! * Ezekben kívántam összefoglalni a javaslat lényeges fogyatkozásait. Ä kevésbbé lényegesekre nem terjeszkedem ki. Véleményem szerint ezek is tökéletesen elegendők ahhoz, hogy a munkálat az általános tárgyalás alapjáúl se fogadtassék el. Gyökeres átdolgozásnak kell alávetni, hogy használható utasítás váljék belőle. Nyíregyháza, 1909. február 20. Adorján Ferenc. főgimn. tanár. Karhatalom egy eklézsiában. Masznyik Gyula hosszufalusí ev. lelkész nyudijaztatására vonatkozó ügy nagyjában, legalább már annyira ismeretes e lap f. é. január 21-iki számában megjelent «Kényszer-nyugdij ?» c. közlemény révén, hogy az egyházi elfogúlatlan közvélemény a megfelelő súlyos formában ítélheti meg azon hivatalos merényletszerű eljárást, amely a nevezett lelkész egyházában, az ő személye ellen irányúivá, a minap végbement. S miután oly lelkészre vonatkozik, aki hivatalától sem felfüggesztve, sem elmozdítva nincs, még csak le sem mondott hivataláról, s igy a vele történt dolog országos jelentőségű lelkész-ügygyé vált: tanácsos volna, hogy az érdeklődő világiak is ugyan, de különösen a lelkészek hozzászólanának testvérük ügyéhez, annyival inkább, mert ilyen vagy ehez hasonló dolog ma az egyikkel, holnap a másikkal eshetik meg. Äz esemény a következő. Ä f. évi febr. 17-re, d. u. 3 órára tanácsülés hívatott egybe Grósz Frigyes egyházközségi felügyelő által a hosszufalu-alszegi ev. egyház papi irodájába az illetékes lelkész előzetes tudta és hozzájárulása nélkül, állítólag «felsőbb rendeletre.» Megjelentek e gyűlésen Bohus Pál apáczai lelkész, mint esperes, Deák Sándor türkösi lelkész, mint esp. jegyző, Grósz Frigyes egyházk. felügyelő főfő intézők és a tanács tagjai. Nem jelent meg Masznyik Gyula lelkész, egy az egyháztanács és ! a hivatalos főfők részére hátrahagyott levélbeli oly érj telmü megokolással, hogy miután ő sem esperesi, sem ! püspöki, sem semmiféle hivatal utján, hanem csak a nevezett felügyelő magán jellegű leveléből (aki neki nem feljebbvalója, csupán csak elnöktársa) értesült az ő háta megett összehívott tanácsülésről és hivatalának azon való átvételéről, már pedig a helyi szabályrendelet szerint maga a felügyelő külön nem, csakis a törvényes lelkésszel, vagy annak törvényes helyettesével együtt hívhat össze gyűlést, ő pedig még mind máig le nem mondott törvényes lelkésze az eklézsiának; miután továbbá az ő hivatalának már előbb is (1908. decz. 22.) megpróbált átvételére vonatkozó püspöki rendelet, megfelebbeztetett a kerületi közgyűléshez; miután Bohus Pálnak még ideiglenes esperesi megbízatása is az 1908. okt. havában lejárt és azóta semmiféle közgyűlés neki megbízást nem adott és sem alkotmány, sem szabályrendelet neki nem ad jogot hivatala tovább vitelére, más fórum és tényező pedig erre fölhatalmazást nem adhat, s így Bohus sem az esperesség nevében semmit nem intézkedhetik, sem püspöki s általán felsőbb egyházi hatóságnak törvényes végrehajtó közege nem lehet; miután továbbá ő (t. L a lelkész) a neki biztosított nyugdíjat el nem fogadta s nyugdíjaztatásának vissza csinálására vonatkozó intézkedéseket az egyetem, nyugdíjint. bizottság felhívása folytán megtette,*) amennyiben időközben egészségét visszanyerte s hivatalát kész és képes is tovább folytatni ; s miután végűi hivataláról mindmáig le nem mondván, papi szerződése alapján hivatalához való holtiglan tartó joga fennáll: — azért ő a gyűlés öszszehivását tudomásúl nem veszi, hivatala átvételére nézve senkivel szóba nem áll s e tekintetben az esetleges perre nézve felelősíti mindazokat, akik az átvételre vonatkozó esetleges intézkedésekben résztvesznek, vagy azokhoz hozzájárúlnak. Ily értelmű levelének felolvasását és jkvre vételét is kívánta az illető lelkész. E levél felolvasása meg is történt. S ennek daczára az illetők a lelkész távollétében a hivatal átvételére vonatkozólag intézkedéseket tettek. Deák Sándor bízatott meg a helyettesítéssel, anélkül, hogy maga a lelkészi hivatal, annak levéltára stb. átadatott, vagy legalább átvétetett volna. Ä templom kulcsa pedig anélkül, hogy azt az otthon (t. i. a paplakon) levő háziaktól előzetesen kérték vagy követelték volna: az e czélra kirendeltetett csendőröknek a magánlakban való megjelenésével vétetett át a háziaktól. Elképzelhető, milyen fölháborodással nézte a nép is, mi történik az | ő egyháza papjának lakásán! Megjegyzendő, hogy j midőn az illetők kérdőre vonattak a papné által, híi mezve-hámozva, majd valami püspöki rendeletre, majd i általában felsőbb rendeletre hivatkoztak. Ez a tényállás! E szerint tehát mégis volna kényszer-nyugdíj az~ \ tatás! Ezért, az itteni viszonyok ismerete alapján, nem tudtam én levonni e lap f. é. január 21-iki számában a «Kényszer-nyugdij ?» cz. közleményhez fűzött szerkesztői megjegyzésekből, «a logika örök törvényei szerint» sem, «azt a konzekvencziát», hogy : »Kényszernyugdij aequale az állástól való erőszakos megfosztással» (1. Őrálló f. é. febr. 18-iki számában a «Nyíltlevél» cz. czikkhez fűzött megjegyzéseket), illetve, hogy kényszer-nyugdij nem létezik. Ä fenti tényállás szerint tehát ilyen csodabogár, legalább a brassói esperességben, lám, létezik. És félő, hogy ez a vakmerő precze*) t. i. kérte az esperesi hivatalt, hogy hívja össze a nyugdijintézeti helyi bizottságot, mely a lelkész egészségi állapotáról bizonyítványt állítson ki. De erről Bohus nem intézkedett.