Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-25 / 9. szám

1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 78 valaha szárazokká váltak volna, mert minden szavát a meggyőződés elevensége, mély vallásoság és önnálló felfogás jellemzik. Dr. Szelényi Ödön felekezeti elfogultságtól teljesen ment és munkájában fellelhetjük azt, amit ő a prot. nevelés eszményének kitűz: a gondolkodás szabadságát és a folytonos haladásra való törekvést. Szigorúan logikus előadása indokolásául felveti azt a kérdést, hogy a maikorban szükség van-e még egyáltalában prot. szellemben történő nevelésre ? Szépen bebizonyitja azután a prot. iskolák nagyfontosságát nemcsak azokkal a tagadhatatlan nagy érdemekkel, melyeket a múltban mint a nemzeti kultura fáklyavivői szereztek, hanem rámutatva a hivatásra, mely reá a jövőben vár. Minden felekezeti iskola egységes, vallásos világnézettel látja el tanúlóit s annak az iskolának létjogosúltsága nagyobb, mely tisztább és magasabb rendű világnézetet nyújt. Szelényi erre bebizonyitja a történelemre és a filozófiára támaszkodva, hogy a protestáns szellemű nevelés, mely a személyiség s a gondolkodás felszabadítására törekszik, minden haladásnak mindenkor legfőbb elősegitője volt és soha sem a tudománnyal, sem a nemzeti eszmével ellentétbe nem helyezkedett. Mivel pedig az individuális s másrészt a sociális paedagógia két szélsőséges felfogása között mindig a helyes középúton haladt, fontossága a jövőben beláthatatlan és épen arra van hívatva, hogy a kath. nevelés túlságosan sociális irányát üdvösen ellensúlyozza. Kimutatja ezután az előadó, hogy mivel a protestántizmus lényege az önálló kutatás, szabad vizsgálódás: a vallási téren épen úgy, mint minden tudományos téren: ennélfogva a paedagógiában, melynek legfontosabb célja, hogy előmozdítsa az öntevékenységet, a prot. állásponté a jövő. Végűi kiterjeszkedik Dr. Szelényi arra a kérdésre is, hogy mely tantárgyak állanak különösebben a prot. szellemű nevelés szolgálatában s a nemzeti tárgyakat tartja e szempontból legfontosabbnak. Ä természettudományok legújabb vívmányait szerinte meg kell ismertetni a felnőttebb ifjúsággal, már ama összefüggésnél fogva is, melyben azok a vallással állanak. Rá kell mutatni, hogy a keresztyén vallási felfogásnak az evolucionizmustól nincs miért rettegnie. Itt azonban önkéntelenül kidomborodik a középiskolai filozófiai tanítás nagy szükségessége és fontos feladata, mely az addig szétszórtan nyújtott filozófiai ismereteket összefoglalva egységes prot. világnézetet nyújtson. Égető szükség van továbbá az előadó szerint a vallásoktatás gyökeres reformjára. Nem győzi eléggé hagsúlyozni, mennyire kerülni kellene különösen az alsóbb fokon a dogmatikai anyagot, mely a vallásos érzelmet elsorvasztja s helyébe a szemléltetésen alapuló valláserkölcsi nevelés és az egyháztörténelem behatóbb ismertetése lépjen. Csak igy támadhat a tanulóban meggyőződésből eredő mély vallásoság. Ä második előadó Barthalomaidesz Adél volt, a rozsnyói leányiskola igazgatója, ki a prot. leánynevelésről tartott alapos tárgyismeretre valló felolvasást. Történeti sorrendben haladva ismerteti az ág. hitv. evang. leányiskolák múltját és azoknak a paedagogusoknak munkásságát, kik a tanintézetek emelkedését előmozdították. Az iglói, budapesti Deák-téri, eperjesi, a besz- j tercebányai, rozsnyói, aszódi és kőszegi leányiskolákkal ! foglalkozik részletesebben és dolgozatát a prot. leánynevelés fontos feladatainak fejlesztésével végzi. Epen olyan időszerű, mint érdekes Hornyánszky Aladár dr. theol. akadt, tanár szabad előadása, mely a theol. szakoktatásunknak küszöbön álló reformjával foglalkozik. Fájdalmasan nélkülözi a theol. főiskolákban az oktatás és tanúlmányozás szabadságát, melynek pedig e tanítás a legfelsőbb fokán már nem volna szabad hiányoznia. Ä mostani berendezés és vizsgálati szabályzat megköti a tanárt, a túlságos magas óraszám és a túlhajtott korlátozás a hallgató minden idejét és erejét lefoglalja, anélkül, hoyy önnálló munkára ösztönözné, vagy a szabad önképzést lehetővé tenné. Nagyon fontos tárgyak a szigorúan kiszabott idő és Programm mellett nem juthatnak szóhoz s a theologus a szabad tárgyak hallgatásától is legtöbbször elesik. Mivel a tanuló hajlama és érdeklődése nem jön figyelembe, igen sokszor végképen megbénul a munkakedv s az önnálló kutatási vágy s a kiszabott forma betöltése lesz a főcél. Äz előadó emelni kívánja a theol. akadémiák tudományos színvonalát s hogy ezt elérjék a vizsgálati rendszer teljes átalakítása, jó és megfelelő tankönyvek közrebocsátása elkerülhetetlen. Szükséges még a gazdag és könnyen hozzáférhető könyvtár ís, hogy az eddigi passiv elfogadó szerep helyett a hallgató ismeretei összegyűjtésében aktiv részt vegyen. Szeméré veti ezután az előadő akadémiáinknak, hogy bennök egyoldalúan a történeti szempont uralkodik s figyelmöket kizárólag a múltra fordítják. Ezzel tudományuk elvonttá lesz, mely a jelen élettel semmi kapcsolatban sincsen ; a tudományok legújabb óriási haladásáról s részbeni átalakulásáról nem vesz tudomást s épen emiatt korával nem halad s a főiskolákból kikerülő ifjú nemzedék a modern filozófiai áramlatokban járatlan lévén, az egyházát ujabban gyakran érő támadásokkal szemben nincsen felfegyverkezve. Ezért múlhatatlanul szükségesnek tarfia, hogy a theologiai főiskolákat idejöket múlt terhektől megszabadítsák és a modern filozófiai és sociologiai tanoknak bennök helyet adjanak. (Ezt az értekezést az Évkönyv Szerkesztőjének engedelméből legközelebb egész terjedel! mében hozzuk. Szerk.) Mágocsy Dietz Sándor magvas felszólalásában ! magasabb tudományos színvonalakat kíván a lelkészj képzésnél meghonosítani és hibául rójja fel, hogy eddig ; a gyakorlati életre való előkészítés igen hiányos volt. Rz utolsó előadó, Réz Mihály dr. jogi tanár, a jogi főiskolák reformjának szükséges voltát hangoztatja. I Kárhoztatja, hogy míg mindenki az eyyetemekre tódúl, hol materiálista és internacionális irányú a nevelés, ! mely a túlzsúfoltság miatt intenzív nem is lehet, addig a prot. jogi főiskoláknak alig jut hallgató, noha ezek voltak régtől fogva a nemzeti és a prot. kuliura bás; íyái. Sürgeti az egyetemeken a létszám megállapítását s a prot. jogi tanárok helyzetének mielőbbi rendezését, hogy a jogi főiskolák tengődésének gát vetessék. Ä gazdag tartalmú Évkönyv végűi az ág. hitv. ev. Tanáregyesület alapszabályait is közzéteszi. Dr. Bruckner Győző. B E L É L E T. Rz ipolgvecei ev. papi állás betöltése. Rz anyásított ipolyvece-ipolysági Kongruás ev. papi állással megkínált Krupec István hontudvarnoki ev. alesperes lelkész azt felelte az illetékes tényezőnek, hogy „a hívék bizodalmát hálás köszönettel fogadva, kedves emlékűi szívembe zárom, de az állást el nem fogadom ; az ipolysági ev. templom építés munkájából másokkal egyetemben törekedtem a vállalt kötelességnek reám