Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-18 / 8. szám

i9o:> EV ANGELIKUS OKALLO 67 mindvégig. A léleknek egysége, s a missióhoz való, a krisztusi könyörülő szereteten lángragyúlt szeretet volt az, a mely ezen gyűlésnek azt az igaz bensőséget adta, mit más ilynemű, de sokszor túlvilágias színezetű gyülekezéseinken gyakran fájdalommal nélkülözünk. Délután ünnepi istentiszteletek tartattak és pedig mind a három nyelven. A magyart Pröhle Henrik helybeli, a tótot Morhács Márton budapesti, a németet pedig Lőw lelkész tartotta, lie. Schmith lelkész gazdag litúrgiája és az egyházi énekkarnak felemelő énekei keretében. Közvetlenül ezen istentiszteletek után a líceum remek épületének tornatermében folyt le a tulajdonképeni ünnepély. A megnyitó ének után lie. Schmith lelkész egy magyar és német nyelven tartott lelkes beszédben vezette be azt. Szavalat után Scholtz lelkész vetett egy tartalomban gazdag felolvasás keretében egy kis visszapillantást eddigi missiói tevékenységűnkre. Újbóli ének után Weishaupt míssiói felügyelő tartott megragadó, mély tartalmú, helyenként finom humorral átszőtt előadást, melyben különösen is a szegény s szerencsétlen pogányoknak sivár, folytonos félelemben gyötrődő, babonával telt lelki életébe engedett mély bepillantást vetnünk, ama lelki életbe, melyen beteljesül a komoly ige : Nincsen békességük az istenteleneknek. Nagyban emelték az előadás hatását az azt kísérő tiszta képek. Záróének s ima fejezte be az ép oly élvezetes, mint tanúlságos estét. Azon szívből fakadó kívánság szolgáljon ezen tudósítás befejezéséül, az ujjonan alakított magyarhoni ev. missióegyesület ne jelentsen pusztán számbeli gazdagodást az egyesületek terén, de váljék valójában az egyházi beléletnek gyújtópontjává. Miként a gyámintézeti munkában, úgy itt is oly tér nyilik, ahol a mind bonyolódottabbá váló, betűszerűségbe vivő adminisztratio ügykezelésében lelkök táplálékát nem,találók, azok, kik inkább a szív mélyéből fakadó hitélet munkájában keresnek benső megelégedést, az Úrnak szolgálatában találkozhatnak. Vajha az ifjú missioegyesűlet a Jézusi szeretet szövétnekével hazánk sok egyházában s annak számtalan tagjainak szívében lángra gyújtaná ama szent tűzet, melyről az Üdvözítő ígyen szól: »Tűzet jöttem vetni e főidre s mennyire kívánom, hogy ez már megyuladna.» A Mindenható pedig adja, hogy mielőbb a missióhoz való szeretet tavasza derűijön reánk, egyházközségeinkre, hogy egy se szűnjék meg imádkozni, adakozni/ azokért, kik még a halál árnyékában járnak. Dr. Walser Gyula igiói ev. lelkész. „Ä kötelező ovódázásról" Az „Ev. Őrálló" idei 5-ik száma K. úrtól egy ovóda intézmény ellenes vezérczikket közölt. Erre a Nagytiszteletű Szerkesztő úr szíves engedelmével a következő megjegyzéseket teszem meg: K. úr szerintem nagy tévedésben, elfogúltságban van az „Az Ingyenes és Kötelező Óvodába Járás" ügyében, intézményében! Mert Sághy Gyula, Nagy Sándor — ennek alapján gr. Apponyi Albert urakról — kicsinylőleg beszél! Holott az ő eszméjük, tervük, czéljuk Magyarország népnevelésének emelését, a magyarnemzet és magyarnyelv térfoglalását tartalmazza, az ország honpolgárainak, családjainak életfentartásí, helyesírányú nevelési ügyét akarja előmozdítani! Kivált pedig ilyen polyglott államban, mint a mienk : erre éppen felette nagy szűkség volt és van ! Legyen csak ingyenes és kötelező ovóda, akkor az antagonista nemzetiségek — egy emberöltő életkor után — bizonyos, hogy megbarátkoznak a ,,Magyar Állam Eszmé"-vel, bizonyos, hogy sokkal jobb, hazafiasabb honpolgárok lesznek! Mert hiszen a magyarnyelvet birják, elsajátították — ovodába járásuk kezdete óta! Ama derék urak tehát nem kicsínylést, hanem őszinte elismerést érdemelnek! Tervük, céljuk, munkájuk Magyarország előnyére, a népnevelés javára, a magyarnyelv hathatós és országos jelentőségű terjedésére, a családok jól felfogott érdekének ápolására és megkönynyítésének előmozdítására szolgálnak ! K. úr ez egyoldalú okoskodása közepett ellentétbe jő magával, midőn ezt mondja : ,,Az ovóda intézményét rendivüli kultur tényezőnek tekintem s annak modern fejlesztésére a humanismus égise alatt nem ismerek határt!" És mégis vezető czikkének csaknem minden I mondata — kifogást, ellenkezést foglal magában, éppen a rendkívül fontos kultúr tényező, vagy intézmény ellen 1 Hiszen megdönthetlen tény az, hogy az ovodai intézmény hazánkban csaknem 100 év óta szerepel! És pedig nagyon szép és üdvös eredménnyel, kivált az újabb időben — a korszerű intézkedések behozatalával ! Megczáfolhatlan tény az, hogy az ovodákban szakképzett, képesített erők vannak alkalmazva, kiknek kezére — akár városi, akár falusi család gyermekei bátran, nyugodtan reá bízhatók ! Tény az, hogy a 3—6 éves kis gyermekek d. e. 8—12-ig, d. u. 2—4-ig jobb, alkalmasabb, őket jobban védő és hasznosabb helyen, mint az ovodában nem lehetnének! Tapasztalatból merített tény az, hogy azon kisgyermekek, kik előbb ovodába jártak — beszédben, szellemben fejlettebbek, magaviseletben ügyesebbek, mint azok, kik ovodába nem jártak! Tény az, hogy ahol ovoda nem volt — a tanítók a 6 évet betöltött gyermekre 1—2 hónapot fordítottak — szoktatásra — drága iskolai idejűkből, mig azt a kisgyermeket ülni, állni, pár szót helyesen kimondani megtaníthatták! Tény az, hogy az ovodai játszva tanúlás, szavalás, nagy mértékben megkönnyítette a családi, iskolai nevelést, oktatást és síkeres előhaladást! Ki szólhatna az anyai szeretet ellen ? az hatásos, páratlan, pótolhatatlan! Hanem bizony éppen a túlságos, úgynevezett — anyai majom-szeretet — a gyakorlati élet sok szomorú példája bizonyítja, hogy az elkényeztetést, engedetlenséget, könyelműséget szült nem egy család gyermekénél ! Pedig ezek talán a 2—5 éves korig, sőt tovább, éppen nem voltak elszakítva az édes anyától! Tény az, hogy a városi, falusi intelligens családok fejei, ha bírnak is kellő, jó, helyes nevelészeti ismeretekkel, elvekkel: legnagyobb részének nincs ideje, hogy egésznap, vagy naponta többször foglalkozzék gyermeke nevelésével. Legfellebb reggel, délbe, este nyílik erre néhány perez és alkalom. Általában véve a gyakorlati élet, a tapasztalat azt is igazolja, hogy egy nevelő általi oktatás, nevelés gyakran félszegnek, egyoldalúnak bizonyúlt be! Az is tény, hoyg a túlságos anyai szeretet alkalmazása a