Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-02-18 / 8. szám
V. év. Nyíregyháza, 1909. február 18. 8. szám. ff EVAMELIKUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. H lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TARTALOM-JEGYZÉK : Vezérczikk : Sötét jövő. Lombos Alfréd. — Egy kis okoskodás. — Ä magyarhoni ág. hitv. evang. missióegyesület megalapítása. I)r. Walser Gyula. — Ä kőtelező ovódázásról Feyér Gyula. — Vegyes házasság ev. felekezeti tanítóknál. B. — Nyilt-levél. Petrovics Pál. — Belólet. — Hirdetések. Sotet jovo. (Az adócsökkentés fejleménye.) Az Evang. Őrálló f. évi 4-ik számában „Az adóteher könnyítése" czimű vezérczikket nagy érdeklődéssel olvasva fájó érzéssel gondoltam arra a visszásságra, hogy a két országos protestáns egyháznak az állam által való egyforma segélyezése mellett is az egyenes állami adó 35 százalékával kell terhelnünk híveinket, holott a református testvéregyházban a teher az egyenes állami adó 20 százalékára redukáltatott (Amint a reformátusoknál beállott ezen nagyobb adóteherkönnyítés előttem újdonság, azt hiszem az országos egyház zöme előtt is az, legalább az Őrállóban, mely hozzánk legközelebb áll, emlékezetem szerint tudósítást róla nem olvastam*, holott az ily analog ügyeknek a református egyházban miként való elintézése nemcsak érdekelne bennünket, de azt hiszem az egyházunkban való tárgyaltatására nézve is nagy befolyással volna. Miért is kérném a nagyrabecsűlt szerkesztő urat, hogy az ily súlylyal biró református egyházi határozatnak becses lapjának hírei között a jövőben helyet szorítson. Azt egyházunk nagy haszonnal veheti. Igaz, az intéző körök úgyis mihamarabb megtudják, de hát itt vagyunk mi is : a nép. És néha mi is szeretnénk valamit tudni, nehogy fait accompli elé állíttassunk. Az egyetemes közgyűlésen, bár sok ügyben történt hivatkozás a reformátusokra, ez esetben az én tudomásom szerint hallgatással mellőztetett a reformátusoknak adócsökkentési százaléka. Pedig ha valaha kényes *) Ännak idején, a reformátusok zsinati tárgyalásairól szóló tudósítás alakjában igenis, megemlékeztünk róla. Mert tudvalevő dolog, hogy a református testvérek legutolsó zsinatjukon határozták el, hogy az egyháziadó nem lehet több, mint az állami adó 10%-a Ebből különféle számítás alkalmazásával a gyakorlatban körülbelül 20% jött ki. Szerk ügye volt az országos egyháznak, ez feltétlenül az, úgy hogy talán nem ártott volna ez esetben sem a reformátusokra való hivatkozás.) Sok igazsága van a hivatkozott czikknek. A nyugdíjintézetre és közigazgatási szükségletre kevesebb fordíttatván, nagyobb öszszeg maradhatott volna az adóteher csökkentésére. Hogy mikép osztatott volna hát fel az államsegély, nem tudom, mert nem vagyok beavatott, azonban itt is talán érdekes például szolgálhatna a reformátusok eljárása. Mert ami leleté volt ott, miért nen* lehetett azt nálunk ? És csakugyan a közigazgatási költségekhez való hozzájárúlás alól felmentetvén, e czímen az egyházíadó szegény egyházközségekben le nem szállítható. Mert ha leszállíttatik csak egy százalékkal is, az egyháziadó 34 százalék lévén, nincs meg a segélyezés alapfeltétele s az illető egyházközség nem felel meg az adóalapi szabályrendelet 4-ik §-ának. És feltéve, de meg nem engedve, hogy a közigazgatási járúlékok megváltása csökkentené is a hívek terhét, azt százalékokban kifejezve előttük plausibilissé nem tehetjük. A hívek csak azt látják, hogy tényleg 35 százalékot fizetnek. Ily körülmények között inkább tartsuk fenn a közigazgatási költségek eddigi kivetési módját, hisz az a község pénztárából fizettetvén, a hívek közvetlen terhét nem képezi s így elégedetlenségre nem vezethet már azért sem, mert nem újítás és a közvetlen terhet, az egyénenkénti egyházi adót a 35 százalékról szállítsuk lejebb. Ez oly transakczió volna, mely anyagilag az egyetemes egyházra nézve közömbös lehet, taktikailag azonban nagyon is lényeges, mert a közigazgatási költségekre szánt évi 187,000 kor. közvetlen fordíttatván adó csökkentésre, elejét venné a 35 százaléknyi teher okozta elégedetlenségnek, mely nem is olyan indokolatlan