Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-23 / 52. szám

1909. EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 455 Kálmán vm. tiszti ügyész és ifj. Rosenauer Lajos mérnök. Az ebéd folyamán Zsilinszky Mihály köszöntötte fel a szives házigazdát, aki viszont nagynevű vendégeire emelt poharat; majd a püspök mondott emelkedett pohárköszöntőtt a háziúrra és családjára. Itt fogadta a d. u folyamán a bányai kerületi elnökség a zólyomi ev. esperesség tisztelgő küldöttségét Bakay Péter vezetése alatt, ki szépen kiemelte, hogy e magas kettős látogatás nemcsak a munkás egyesület, a beszterczebányai egyház, de az egész esperesség örömére és megtisztelésére szolgál. A válaszoló kerületi felügyelő és püspök egyarant benső örömüknek adtak kifejezést, hogy e példásan adminisztrált egyházmegyében megjelenhettek s közel jövőbeni újbóli eljövetelöket helyezték köztetszés mellett kilátásba. Az egyesületbe d. u. 5 órakor hosszú kocsisorban vonultBk fel a vendégek s kísérőik. Itt a tisztikar s választmány élén, mintegy 100 tag jelenlétében a játszó szobában dr. Oravecz Ödön egyesületi titkár üdvözölte a kerületi elnökséget, köszönve megtisztelő és buzdító látogatásukat s ígérve, hogy tanításukat hité etük öregbítésére igyekeznek majd felhasználni. Zsilinszky Mihély erre elismerőleg és buzdiíólag emlékezve meg ez egyesület működéséről, örömének és jókivánatainak az egyesület jövője iránt adott szép szavakkal kifejezést. Majd Scholtz Gusztáv nyilatkoztattak! igazi örömét a protestáns összetartáson, a sziveslátás felett s buzdította a további önművelő munkára a tagokat, mely munka az igazság felé vezet. Ennek sikerére áldást kívánt Ezalatt már régen begyülekezve, hatalmas és előkelő közönség töltötte meg a nagy termet, kiknek túlnyomó részét a hölgyvilág képezte, míg a férfiak leginkább az olvasó szobába gyülekeztek, a megyebeli vendégek s helyi vezető férfiak az emelvényen foglaltak helyt közben. Ily fokú érdeklődés Beszterczebányán még estély iránt nem volt. Az ünnepély a gyülekezet áhítatos közénekével kezdődött, mely után Zsilinsnky Mihály éljenzés közöt foglalta el a feloivasó asztalt. A szent István korabeli keresztyénségről szólott felolvasása. Az érdekes történeti tárgyat uj világításba állította be előttünk. A hazai és külföldi kutatások és eredmények fonalán rajzolt róla képet, melynek színeit tapasztalt történettudós érzékével adta meg. Érdekes világításba helyezte az ős nemzeti erőt és öntudatot, másrészt eleven sugárt vetett a középkor hierarchikus központi törekvéseire, miről a kritikában a középkori krónikások rendházaikban célzatos képet festettek csak. Történeti kritikai hangon tartott előadásának érdekes voltát csak fokozta vonzó előadása, annak közvetlensége. E helyt nem foglalkozhatunk vele most, csak azt jelezzük, hogy szívessége folytán az egyesület 1000 példányban kifogja adni s elküldi e nap emlékére az összes hazai ev. egyházaknak. Tüntető taps és éljenzés közt hagyta el a kerületi felügyelő a dobogót. Erre Heydn József Teremtéséből hármast adtak elő zenekari kiváló s magas művészi színvonalon álló kíséret me.!ett Wágner Jolán, Pór Pál és Szimonidesz Dániel. Hasonló hatást ért el a dalárda összhangzatos éneke Mozart Varázsfuvolájából. Méltán érheti dicséret és elismerés e két szám betanítóját és vezetőjét : Figuss Vilmos egyesületi karmestert. A két zenei szám közt volt dr. Oravecz Ödön e. titkár drámai szavalata; Várady Antal: Júdás, mi szintén sok elismerésre talált. A Hymnus hangjai mellett kezdett oszladozni egy szép estély emlékével a százakra menő közönség. Az estélut táviratilag üdvözölte Kovács Sándor pozsonyi theoí. tanár. Ezután még sokáig maradt együtt a társaság. Magyar éneklő kar. 90 vallásos ének férfikarra. Egyházi és iskolai énekkarok számára szerkesztette Kapi Gyula nyug. tanitóképzö-intézeti igazgató. Budapest — kiadja a Luther Társaság. Az ujjnyi vastag kötet minden tekintetben magára irányítja meleg érdeklődésünket. Első sorban, hogy szerkesztője Kapi Gyula; az alapos, komoly, finom izlésü zenész, akit kiváló zenei kvalitasa mellett, mint mindenkor, úgy ezuítai is helyes paedagogiai tapintata vezérelt, hogy szolid, hasznavehető munkát nyújtson. Gyűjteménye összeállításánál kétségkívül számot vetett, amint hogy kellett is számot vetnie azon körülménnyel, hogy magyar protestáns egyházi karaink túlnyomó részben a kivitel tekintetében még sokkal szerényebb erejűek, semhogy célszerű volna vállaikra súlyosabb feladatokat rakni. Azért ő, amint futólagos áttekintés utan is meggyőződhetünk, a karok összeválogatásánál, általában — nagyon helyesen — az egyszerűség elvét tartotta szem előtt, csak kivételesen találkozunk nagyobb igényű, fokozottabb kiviteli képességet és erőt követelő karokkal gyűjteményében, (51, 55, 56. sz.) a túlnyomó többséget jól harmonizált kitűnő szólamvezetésről tanúskodó korálok és ezekhez hasonló egyszerű ritmusú, többnyire homophon szerkezetű énekek képezik. Különösen kiemelendőnek tartom, hogy történelmű becsű, régi szép magyar énekek, kuruc korszakbeli s egyéb történelmi személyek emlékéhez fűződő énekeket is felvett, természetesen stílszerű harmonizálásban; jelenkori szerzők magyar ritmusú koráljaival is találkozunk, valamint ujabb magyar zeneszerzők vallásos rnűdalaival. Általában a magyarosság jellege dominál e gyűjteményben nemcsak a magyar szerzőség tekintetében, hanem még abban is, hogy a szerző formailag, ritmikailag is igyekezett kifejezésre juttatni a magyarságot mindenütt, ahól csak lehetséges volt. Mindezen anyagot pedig alkalmi és ünnepi ciklusok szerint kitűnően csoportosította a szerző úgy, hogy bármely alkalomra feltalálhatja a karvezető a neki szükséges férfikart. Ha volna valamelyes kifogásom, csak az lehetne, hogy a szerző azon feltevésben, hogy ritka a magasabb jó első tenor, több izben túlságos mély hangmagassági fekvésbe írta át az énekeket, minek következtében bizony tompán fog hangzani egynémely kar; itt aztán már a karvezető élelmességének kell segíteni a dolgon. Én azt hiszem, legtöbb esetben sikerül is ez majd Mindent egybe vetve legmelegebben gratulálunk a szerzőnek és minden törekvő karvezető figyelmébe ajánljuk müvét, mely sohasem fogja cserben hagyni, ha jóravaló alkalmi karra van szüksége. Kirchner Elek. egészségi okból hegyvidéki magyar gyülekezetbe alföldi nagy városból (polg. isk., zárda) 2288 kor. fixfizetésről rendes lelkészi állást. Cim a kiadóhivatalban. CSERÉLNÉK