Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-28 / 5. szám

1909 EVANGELIKUS OliÁLLÓ 43 saját híttestvéreinél, mint egyesült egyház alakjában, i Mi az uniót egyházpolitikai téren helyeseljük, de a hitélet terén határozottan károsnak Ítéljük. — A tapasztalatok is mellettünk szólanak. Resiczabányán annyira fellendült az egyházi élet, hogy sikerült megalapítani az ev. gyámintézeti nőegyletet, melynek jelenleg több mint 60 rendes és 40 pártoló tagja van. A nőegylet 1908. decz. 20-án alakult s mindjárt megalakulásakor 12 árva iskolás gyermeket látott el egy-egy pár téli czipővel s meleg ruhákkal. A nőegylet czéljául nemcsak a szegények gyámolítását tűzte ki, hanem az építendő ev. templom benső berendezéséről való gondoskodást is. E czélból 1909. jan. 2-án egy sikerült estélyt rendezett, melynek tiszta jövedelme 1264 korona 58 fillér volt. Adja Isten, hogy az uj nőegylet áldásos működését meg ne gátolja s akassza a vallásfelekezeti viszály, mint az 1873-ik évben először megalakult resiczai nőegyletét az 1882-ik évben, úgyhogy akkor az ev. nőegylet feloszlott, ellenben a viszály magvát elhintő katholikusok sern akkor, sem azóta nem alakítottak jótékony nőegyletet. Resicán most igen derék apátunk van. Egy igazi lelkipásztor mintaképe. Káplánaival együtt jelen volt az ev. nőegylet mulatságán is. (Sz. N.) Ä nagyszombati ev. egyház 1908. évi jelentéséből kivesszük az egyházi életre vonatkozó alábbi adatokat: Született 15 f. 10 1. = 25 gyermek. Eskettetett 3 tiszta 8 vegyes = 11 pár. Confirmáltatott 10 f. '12 1. = 22 gyermek. Temettetett 13 f. 10 n. = 23. Urvacsorával élt 575. Gyámint. gyűjtés : áthozat 1907ről 254 korona 95 fillér, házankénti gyűjtés 140 korona 60 fillér, egyébb 11991 K. Összesen 52546 K. Ezen kivűl gyűjtött egyet. lelkészi nyugdíjra 14"94 koronát, külmisszióra 10 koronát. Templom építési alapja 173,798-22 korona (szaporodás 11,357*62 K.) «Nőegylet» gyűjtött 29980 koronát, szegény iskolás gyermekek fölruházására fordított 470'95 koronát, szegényeket segélyezett 58 koronával. Vagyona 9,444'21 K. (szaporodás 194"85 korona). Harang alapja 387'86 korona. Középiskolás lányok gyűjtése. Nszomb. Takarékpénztártól kapott 200 koronát. Templom építésre adakoztak : Pavelka Alajos 3-ik részlet 200 korona. Kalenda János 2000 korona. Többen 4260 koronát. Szegények 2550, árvák 910 koronával segélyeztettek — tanulók közt 900 korona segély osztatott ki a Szulovinyi Mór és Teréz alapítványból. — Szlary E. János tanító 15 évi működés után Pozsonyba távozott az áll. elemi iskolához. Helyébe Krkos Gusztáv volt a.-szelei tanitó hívatott meg. Végül az egyház szegény betegeinek á polására egy betegápolónő alkalmaztatott. F. NEKROLOG. Pákh Károly. + Igló város egyik köztiszteletben álló polgára, az Mglói ev. főgimnáziumnak 40 esztendőn tul tevékeny és általánosan becsült tanára és igazgatója f. hó 22-én rövid rosszullét után meghalt. Halála általános részvétet keltett mindazokban, kik e puritán jellemű, teljes életét az iskolaügy, a közélet és a haza szolgálatában eltöltött nemesszivü és mindenkor igazságosan gondolkozó férfiút közelebről ismerték. Mint a főgymnásium tanára és igazgatója hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Feljebbvalói tisztelték, kartársat nagyrabecsülték, tanítványai a rajongásig szerették, és ezen szeretetüknek külső és méltó kifejezést is adtak akkor, amikor kedvelt tanáruk 40 éves jubileuma alkalmából tekintélyes összegű alapítványt gyűjtöttek, melyet az ő nevéről neveztek el. Nagy ünnepély keretében üdvözölték ekkor a szeretett tanárt, mely alkalommal a gymnásium díszterme számára festett arczképét is leleplezték. Nyugdíjba vonulása nem jelentette nála a teljes visszavonulást, mert a városi közügyekben mint városi képviselő az utolsó évekig serényen kivette a maga részét. Véleményére sokat adtak, tanácsát szívesen vették és sokszor hasznosan felhasználhatták. Nagy szeretettel emlékezett meg mindig Albert öcscséről, az iróról, Petőfinek iglói tartózkodásáról, negyvennyolczas élményeiről. Ágyban fekvő beteg nem volt. Pénteken délután váratlanul rosszullét fogta el és már este tiz órakor örökre lehunyta szemeit. Halála fölött általános a részvét nemcsak a városban, de mindenütt a megyében, ahol tiszteletreméltó egyéniségét ismerték és nagyrabecsülték. Pákh Károly, született 1828. május 26-án Rozsnyón Gömörvármegyében, atyja Pákh Mihály előbb rozsnyói, 1834 óta iglói lelkész, utóbb tiszakerületi superintendens volt. Az elemi és gimnáziumi osztályokat Iglón, Rozsnyón, Miskolczon és Lőcsén járta, a bölcsészeti tanfolyamot 3 évig a soproni ev. lyceumban és a jogit 1847/8-ban a győri kir. akadémiában végezte. Az 1848. évi nagy átalakulásokra bekövetkezett lelkes és forrongó időben előbb a szepesi önkéntes csapatnál, utóbb a honvédseregben teljesíté hazafiúi kötelességét. Világosról betegen tért haza s egy évnél tovább küzködött egy makacs váltólázzal. Mire felgyógyult, 1850-ik deczember havában — mint volt honvédet — besorozták Lőcsén a cs. és kir. Wasa-gyalogezredbe. Lőcséről Eperjesre, innét pedig egy nagyobb ujonczcsapattal Máhrisch-Neustadtba, az ezred egyik zászlóaljához került, De ez az ut reá nézve végzetteljes volt. Ugyanis Trencsén megyének egyik falujában három altiszttel együtt egy kisbirtokos családhoz jutott éjjeli szállásra. Az altisztek a vacsora után dalolni kezdtek s többek közt egy „forradalmi" nótát is énekel ek, mely a házi kisaszszonynak anynyira megtetszett, hogy az éneklőktől a versek leírását kérte s minthogy a három káplárnak nehéz volt a keze, a dal leírását a besorozott ujoncznak kellett elvállalnia, aki maga is akkor hallotta legelőször ezt a szöveget, mely különben a „Busul a lengyel"-féle éneknek egyik variációja volt, ugyanaz, amely „A szabadságharcz dalai" czim alatt 1895-ben merjjelent gyűjtemény 162-ik lapján olvasható, csakhogy a káplárok nótájában némely erősebb kifejezések is voltak. Az ifjúi gondatlansággal lefirkantott ének azután valami uton-módon a politikai hatóságok s innét az illető katonai parancsnokság kezébe került s a következménye az volt, hogy Pákh az olmützi katonai fogházban 1851. ápr. 18-tól 1852. aug. 24-ikéig, azaz 16 hónapig el volt zárva. A fogságból kiszabadulva visszakerült ezredéhez Prágába. De az olmützi kazamáták annyira megrontották egészségét, hogy katonai szolgálatra többé nem volt alkalmas és a felülvizsgáló bizottság ítélete folytán a katonaságtól el is bocsáttatott. Igy jött vissza 1852. decz. végén Iglóra a szülői házhoz, melyet még nagyobb csapás ért, mert időközben a család fejét és támaszát elfogták és „a forradalomban való részvéte miatt" a kassai haditörvényszék halálra ítélte, mely