Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-16 / 51. szám

1909. gregánistának tilos más könyvet vagy újságot olvasni, csak azt, amelyet az elnök megenged. A kongregá­nistának kötelessége előzőleg kikérni az elnök véle­ményét, hogy valamely könyvet, lapot, folyóiratot sza­bad-e neki elolvasnia ? Köteles továbbá a kongregá­nista a vallásellenes társaságokat, főként azok társa­ságát kerülni, akik vallásos meggyőződésében meg­ingatnák. Igy a máshitüek társaságát. Azért a kongre­gánisták jóformán egymás társaságára vannak utalva, mert ekként a külvilági vallásellenes behatásoknak kitéve nincsenek. Ha egy kongreganista más városba költözik, beléphet reudes tagnak az ott működő kongregációba. De távolléte alatt is megmarad az eddigi kongregáció tagjának és az elnökkel való érintkezést fönn kell tartani. Mert a szabályok szerint a kongregációban való fölvétel az egész életre szól és a távollevők a Renovátio-nak nevezett fogadalom megújítást december 8-ára, a kongregáció főénnepére beküldeni tartoznak. A kongreganisták között a legbensőbb testvériség áll fönn. Ha valamely kongreganista veszedelmesen megbetagszjk, az elnök és prefektus köteles megláto­gatni és arról gondoskodni, hogy a szentségekben jókor részesüljön, a kongregáció pedig imádkozik érte. Halála esetén valamennyien résztvesznek a temetésén és a gyászmisén, melyet a kongregáció saját kiváltsá­gos oltárán érette mondat. A budai középiskolai Mária-kongregációk a 130 évvel azelőtt fönnállóit, hires budai Mária-kongregációt tisztelik ősük gyanánt, melyhez tartozott annak idején a nagy hadvezér, Savoyai Jenő herceg is. A mostani budai középiskolai Mária-kongregációk kezdetben a Toldy Ferenc-utcai katholikus inas otthonban tartották összejövetelüket, Mikor tagjaik megszaporodtak a le­gényegyesületben, a Flórián kápolnában, a főutcái inas otthonban jöttek össze. 1902 tavaszán fölépülvén a budai katholikus egyesületi ház, ennek második eme­letére költözött a kongregáció, hol diszes termet és kápolnát kapott. 1907-ben a tagok száma 395 lett, azonkívül 150 távollevő iskolát elvégzett tagja volt, kiknek nagyrésze beküldi a renovációt. A mostani he­lyiségeit az oszlop-utcai Rákóczi-kollégiumban 1908 tavaszán foglalta el a kongregáció. Itt tágas terem, külön könyvtárszoba és szép kápolna áll rendelkezé­sére. Tulajdonképpen ebből a középiskolai Mária­kongregációs mozgalmakból fejlődött ki a Rákócziánum internátus intézménye és a budai érseki főgimnázium. Ebben a Katholikus Ifjúságot Pártoló Egyesület osz­lop-utcai épületeiben és telkeiben több mint 1 millió korona vagyona van jelenleg ezeknek az ifjúsági in­tézményeknek. — Eddig a Bp. H. cikke. Közöltük a cikket, mert sokakat tájékoztathat, a kik a klerikális akció mai stádiumát nem ismerik. Minket fájdalom, nem lepett meg e cikk, mert mi már régen tisztában vagyunk az egész klerikális nevelés módjával, eszközeivel. Mi csak három szerény meg­jegyzést füzünk a tudósításhoz. Elsősorban az összes protestáns iskolák igazgatóinak figyelmét hívjuk fel arra, hogy amennyiben tapasztalnák, hogy a vezetésük alatt álló intézetekben ilyen Mária-kongregációkat szerveznek a rk. hitoktatók, figyelmeztessék az ifjú­ságot az intézetből való kizárás terhe alatt, hogy a felekezeti gyülöltségre navelő kongregációkba való belépéstől tartózkodjanak. Továbbá felhívjuk az orsz. vallásegyenlőségi szövetség figyelmét arra, hogy inter­pelláció utján gondoskodjék arról, hogy a kormány felelőségre vonassék a jezsuiták eltűrése, önálló rend­tartományonként való szervezkedése és a nevelés ügyébe való avatkozása miatt. Végül felhívjuk az evang. képviselők és főrendek figyelmét arra, hogy tegyék lehetővé azt, hogy az állami és községi isko­lákban is be legyenek szüntetve a mindenféle szentek neve alatt működő fanatisáló ifjúsági egyesületek. Egyelőre ennyit a klerikális fanatisálásról, amelyről különben legközelebb bővebb fejtegetést is adunk. T Ä N Ü G Y. A budapesti református főgimnázium félszázados jubileuma. A budapesti református főgimnázium múlt vasárnap ünnepelte meg félszázados fennállását a Kálvin-téri reformátás templomban. A templomot ez alkalomból zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség és az intézet volt növendékeinek I nagy száma. A közoktatásügyi kormány részéről je­len volt Apponyi Albert gróf miniszter, Molnár Viktor és Tóth János államtitkárok. Az első padsorban ott volt Darányi Ignácz dr. földmvielésügyi miniszter, a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka, Zsilinszky Mihály v. b. t. t., egyházkerületi felügyelő, György Endre egyházmegyei gondnok. Mezőssy Béla és Meskó László dr., Antal Gábor dr., Kenessey Béla dr., Baksai Sándor dr. püspökök, Kovácsy Sándor min. tanácsos, a budapesti ref. egyház főgondnoka, Beöthy Zsolt dr. egyetemi tanár, Erődi Béla dr. tan­kerületi főigazgató, Baksa Lajos dr. ref. konventi előadó, Teleki József gróf, Beniczky Lajos, Kovács Sebestyén Endre, Puky Gyula s a magyar társadalom és protestáns egyházi élet számos kitűnősége. A fő­várost Bárczy István polgármester képviselte A szép ünnepély az énekkar művésziesen elő­adott éneke után Petri Eleknek, a budapesti ref. egy­ház első lelkészének imájával kezdődött meg, aki megköszönvén Istennek az intézet eddigi pártfogását, segedelmét a főgimnázium újonnan megnyílt korsza­kára is kérte. Majd Kovácsy Sándor egyházi főgond­nok lépett az oltár előtt felállított asztalhoz. Meg­köszönte a különösen nagy számban megjelent kö­zönség részvételét. Hála telt szívvel mondott köszö­! netet Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszternek,, aki a közoktatásügyi kormány részéről mind két ál­lamtitkárjával eljött. Köszönő szavakkal fordult Da­rányi Ignácz földmüvelésügyi miniszterhez, a duna­melléki református egyházkerület főgondnokához, Bárczy István székesfővárosi polgármesterhez, a főváros képviselőjéhez s mindazon képviseletekhez, amelyek az ünnepély diszét és bensőségét részvéte­lükkel fokozták, megemlékezett a főgondnok az in­tézet alapításának nehéz idejéről, amikor összehason­líthatatlanul nehezebb volt egy intézet létesítése a mai kormánytámogatással és a fővárosnak is tekin­télyes anyagi támogatásával való tskola-alapitásokkal szemben. Szólt a főgimnázium egykori tanárairól, akik három-négyszáz forintos fizetésért oly kiválóan nevelő munkát teljesítettek. Beszédének végén az is­kolát támogatóinak további jó indulatába ajánlotta. Ezután Beöthy Zsolt egyetemi tanár, a főgimná­zium volt növendéke mondott nagy lelkesedést keltett beszédet. Az anya és az iskola rokon fogalmának fejtegetéséből kiindulva, izzó szeretettel szólt az isko­lának mint olyannak kiváló fontosságáról, magyar tár­i sadalmi szerepéről, arról a kincsről és varázserőről,

Next

/
Oldalképek
Tartalom