Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-16 / 51. szám

442 EVANGELIKUS ORÄLL0 Édes rabság volt: egy lelki szabadság, S szegénységben is gazdagok valátok És életre vitt vértanú-haláltok! Hol vagytok, akikre az ősapák Előkelő nagy nevüket hagyják? E lelkes ősök védői valának Szabadságnak, egyháznak és hazának. Meg nem rendült hitöknek sziklavára S nem tántorodtak el Pázmány szavára. Ti kevesek a szent zászló alatt, Áldás reátok, néktek hódolat! Mind, kikben még az ősök vére pezsdül, Oh, jöjjetek munkára seregestül! Hol a kegyes család s gyermeksereg, A fiak, lányok- és az unokák, Megannyi szőlővessző s olajág, Amint énekel és imát rebeg?! Esténként az asztal körül leülnek, Rajtok még az angyalok is örülnek. — Ima és ének őket elkísérik Drága örökségképen mind a sírig! Kegyes családok szülik a papot, És nem a csengő-pengő koronák. Pásztor, gyémántnál becsesebb, nagyobb A te hervadhatatlan koronád! Koronád, hogy Attól vagy áldatott, Aki szolgálatára méltatott, — Koronád az emelő öntudat, Hogy szód s példád az égre felmutat, — Koronád — hűn vezetve népedet — Mely néked a mennyben eltétetett. Fel, fel! Az odafenvalókra nézzünk! Oda nézett, lásd, a Maszületett Jézus Krisztus, a mi lelki Vezérünk — Oh üljünk Néki méltó ünnepet! Ha most lesújt is a sivár jelen, Én a jövőt nagynak, dicsőnek látom, Oh, „lesz még egyszer ünnep a világon", Magasztos, boldogító, végtelen! örömkönyek fürösztnek minden orcát, Hivő szívekbe száll le a mennyország; Mert a Krisztusnak Lelke hatalom És hatalom az Evangyéliom, Az Istennek hatalma mindörökké, Újjászül ez minden teremtettséget, Mely úgy fohászkodik váltsága végett, S elavulása nem lesz soha többé! Uram Isten, e szent karácsonyon E szebb jövendőért imádkozom! Sdntha Károly. Rz E. R. revisiójához. Esetek. i. Az E. A. 255. §-a úqy rendelkezik: „Ha a sze­mélyes járandóságok czímén befolyó jövedelem az 1909. egyházközségi szükségletek fedezésére nem elégséges, az egyházközség tagjai, a megelőző évben reájuk ki­vetett egyenes állami adó alapján is — a pótadók ki­zárásával — megadóztathatok". Él gyülekezetemben egy szegény, szerencsétlen özvegy, három gyermek anyja, kik közül a legidősebb 5 éves, a legkisebb most tanul járni. Tavaly még va­gyonos kereskedő s hentes vol az ura. Üzlete kitű­nően ment, forgalma napról-napra emelkedett. Ennek alapján természetes kereseti adója is fokról-fokra na­gyobbodott. A házaspár fiatal és törekvő volt, a ke­reset tekintélyes részét üzletük fejlesztésére, a hiányok pótlására költötték. Tavaly nyáron a fiatal férj spiri­tuszt fejtett, a hordó egy szerencsétlen vigyázatlanság következtében fölrobbant s a szerencsétlent a robba­nás darabokra tépte. Jött a nyomor. A fájdalom, az apró gyermekek gondozása szinte kizárttá tették, hogy a fiatal özvegy komolyan nekifeküdjék az üzleti dol­goknak. Tapasztalatlan is volt, ha akarta is volna, nem tehette, mert nem értett hozzá. Az üzlet fokról­fokra sülyedt: ma tönkrement emberek. Főgondjuk, hogy meneküljenek mindannyian a pusztulástól. Most jön a mi E. A -unk bölcs rendelkezése. Tavaly fizetett az özvegy 118 K állami egyenes adót. Illetőleg ennyi volt rá kivetve, mert három év óta adót nem fizettek s a hátrálék ma krb. 500 korona. Alkotmányunk értelmében az ez idei egyházi adó a tavalyi állami egyenes adó alapján vetendő ki. Ki is vetettünk rá 59 K egyházi adót. De miből fizetné ? Tavaly még jómódú kereskedő volt, ma alig van be­tévő falatja s bár kivetésünk jogos, de irgalmatlanság volna azt behajtatni. Csak azt nem érthetem, miért kell nékünk az egyh. adó kivetésénél a mult évi állami adó alapján operálnunk, midőn a közig, hivatalok mindenütt már szeptemberben terjesztik be a jövő évre vonatkozó költségvetéseket s adózási lajstromokat. Nem észsze­rűbb dolog volna-e, ha ezek alapján vetnők ki az egyház adót? Annál is inkább, mert mi költségveté­sünket amúgy is csak januárban vagy februárban ké­szítjük s terjesztjük a közgyűlés elé? II. Az E. A. 58. §-a igy rendelkezik : Az egy­házközségi elnökség az egyh. községi felügyelőből és a lelkészből áll, akik egyenlő joggal és felelősséggel kormányozzák és képviselik az egyházközséget és annak összes ügyeit egyetértőteg intézik. Én, a magam részéről az egyházfelügyelői állás­nak sohasem voltim híve, nem is leszek. Első sorban azért, mert egyházunk alapelveivel nem egyezik, — mert egyházunk külömbséget egyházi és világi egyén között nem ismer s igy világi elemről sem tud (egyet, papság), másodsorban azért, mert az első ker. egy­házban, melynek elveihez feltétlenül ragaszkodnunk kell, ha a Kr. egyháza akarunk maradni — ily szerv­nek nyoma sincs. Az ok, mely a középkorban ez ál­lást az egyházban életre keltette, rég elmúlt, az oko­zatnak ok nélkül nincs értelme. Hitbuzgó lelkipászto­rok mellett egy világias gondolkodású, világias esz­mékkel saturált egyházfelügyelőnek az egyházra nézve csakis hátrányos befolyása lehet; egyébbként is gya­korlati életben az „elnökség" kétfejüsége gyakran ád zavarokre okot, különösen, ha mindkettő ragaszkodik elveihez. Quot capita, tot sensus. Emiitett szakasz az egyh. felögyelőnk megengedi, hogy az egyház összes ügyeibe avatkozzék — a leg­több esetben a megfelelő képzettség nélkül. • Az én felügyelőm a múltkoriban panaszt emelt ellenem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom