Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-09 / 50. szám

1909. EV

ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 maga is szükségesnek látta a lelkész vál. szabályrendeletnek megfelelő módosítását, és a ki jelentésében több — valóban felháborító — esetről emlékezik meg. „Avagy megbízható volt-e hazafiság tekintetében — mondja jelentésében a püspök ur — az a lelkész, a ki megengedte, miszerint az egyházban évek hosszú során magyarul is vezetett jegyzőkönyvek ezentúl csak tót nyelven vezettessenek olyan egyházban, a hol a magyar nyelvet csaknem mindenki bírja és érti ? Avagy megbizható-e a tekintetben az a lelkész, aki a keresztelés szentségének magyar nyelven való kiszolgáltatását megtagadja! A püspök úr ezekre nemmel felelt és nem kétlem, hogy e részben alig lesz más véleményen bárki is egyházunkban. Már pedig a püspök úr ezeket az eseteket bizonyosan saját megbízható tapasztalataiból merítette és ha jónak látta azokat megfelelő intézkedések céljából jelentésébe foglalni, úgy erre neki megvoltak a kellő okai. De látjuk mi is azt, hogy a jogosulatlan nemzetiségi törekvések konkolymagvait — több helyen vetik el ujabban olyan egyházainkban is, a hol azok eddig teljesen ismeretlenek voltak. De a kik a magyar haza és a nemzet ellen vétkeznek, azok ritkán dolgoznak oly nyíltan, hogy az állam által bűnvádi úton megtorolható cselekményt kövessenek el, hanem az egyház s autonómiájának köpenye alatt igyekeznek egyházunkat is rontó művöket előbbre vinni. Ezért nem lehet az ily cselekményeket mereven az állami törvényszékek elé utalni, hanem szükség lehet és van is — ugy látszik — oly praeventiv intézkedésekre, a melyekből világosan láthassa is mindenki azt, hogy egyházunk nem akarja megtűrni azt, hogy köpenye alatt nemzetiségi izgatások és magyar hazánk jogos és természetes fejlődése céljával ellentétes áramlatok felburjánozzanak. Hiszen védelem ez, nem más, az ország és ezzel egyetemben egyházunk javára s a mig az ily intézkedések nem is érinthetik azt, a ki hazájához és vallásához hű ; addig méltán sújthatják azt, a ki nem igy cselekszik. Szándékosan használom a «cselekedet» szavát, mert felfogásom szerint a határvonalat nem nehéz egyházunk körében megvonni ott, a hol nem magyar nyelvű az egyház, valakinek a magatartására nézve. Az a lelkész, a ki egész életében nem viszi előre hivei körében a magyar szót, a magyar kulturát, de teljesiti a világi s egyházi törvény által rászabott kötelességeket, e mellett azonban jó pap, hitbuzgó és kifogástalan lelki atyja híveinek s hű tagja egyházának : az még nem jutott ellentétbe azokkal az intentiókkal, a melyeket a szab. rend. javaslat követel. Az ily magatartás t. i. csak negatívum, a melyet hazafiúi szempontból szótárgyává lehet ugyan tenni, de egyházi szempontból büntetéssel sújtani nem lehet, mert abban igazat kell adnom a t. ker. felügyelő úrnak, hogy az emberek veséit kikutatni nem lehet. A magyar hazafiság tekintetében való megbízhatatlanság azonban ott kezdődik, ahol már hazaellenes cselekedettel állunk szemben, tehát olyan positiv dolog merül fel, szemeink előtt, a mely az állameszme ellen tör. A ki tehát az ily pásztorok betörekvését nyájainkba megakadályozni kívánja, az csak nem támadhatja evangeliumunk egységét, — hanem véleményem szerint védelmére siet egyházunk jogos érdekeinek! Az egyetemes közgyűlés e részben hozott határozatával pedig nemcsak nem érinti a magyar hazafiság szempontjából való megbízhatóságot, a minek figyelembe vételére a bányakerületben külömben is utasítást tartalmaz a Bányakerület 1906. évi közgyűlésének egyhangú helyesléssel hozott 9-ik pontja, hanem a leghatározottabban méltányolja és helyesli is azokat a hazafias indokokat, a melyek a bányakerületet a szab. rendelet megalkotásánál vezették. Az egyetemes közgyűlés csakis a kérdésnek a kerületi állandó bizottság utján való megoldását kifogásolja, — azt is inkább alaki szempontból, — s igy a kérdés újra a bányakerülethez kerül majd vissza. Mi magunk', a kik a harcot nem keressük s nem is kerestük, hanem célunk csak az volt, hogy a káros tüneteket orvosoljuk, ugy, hogy egyházunk belbékéjét is megvédhessük, remélhetőleg fogunk szerencsésebb és megnyugtatóbb megoldást találni a cél elérésére. A miért is az egyetemes közgyűlés határozatához készséggel járultunk hozzá. Végül legyen még szabad megjegyeznem annyit, hogy nagy tévedésnek kell tartanom azt, ha ezzel a tárgygyal kapcsolatban bárki azt véli, hogy e kérdéssel a politika vitetik bele az egyházi élet körébe. Nem lehet politika, — pláne pártpolitika (?) — az, ha egyházunk és egyben hazánk érdekeit féltjük és ha azokat összekapcsolva, a kettőt biztosítani kívánjuk. Ily körülmények közt a * kizárólagos" és a *szájhazafiságnak" a kerület jogügyi bizottságára elhangzott epés szavait (a mit a bizottság egy tagja sem érdemlett meg,) a kellő tisztelettel bár, de határozottan visszautasítjuk, annál is inkább, minthogy bármily előkelő helyről hangzottak is el e szavak, e helynél előkelőbb helyre kell helyeznem egy eszményi fogalmat: a mely arra késztetett, hogy e cikkemet megírjam: az igazságot! Dr. Zolnay Jenő ügyvéd, a bányaker. jogügyi bizottságának tagja. Egy theologiai tanárvizsgálati szakdolgozatról. (Ifj. Draskóczy Lajos rk. theol. tanár: Az egyházi beszéd történeti fejlődése és az alapigéhez való viszonya. Gyakorlati theol. tanárvizsgálati szakdolgozat. Eperjes (Kósch Á.) 1908. 230 lap. Ára?) Evang. egyházegyetemünk közgyűlése — ha jól emlékezem — Prőhle soproni és Dr. Szlávik eperjesi theol. tanár kezdeményezésére s Dr. Baltik püspök indítványára nemrég határozatilag kimondotta, hogy a tanárvizsgálati szakdolgozatot nyomtatásban kell benyújtani a theol. tanárvizsgálati bizottság elnökének. Bizonyára a tanárvizsgálat tudományos színvonalának emelése és magyar prot. egyházi irodalmunk fejlesztése lebegett az indítványozók s az egyházegyetem lelki szemei előtt a nyomtatásban beadandó tanárvizsgálati szakdolgozatnak hangsúlyozásával. Egy irodalmilag értékes és lehetőleg önálló tudományos szakdolgozat álljon a kijelölt bíráló szaktanár s a tanárvizsgábóbizottság rendelkezésére, amelyhez mint p. o. az egyetemi magántanári dolgozathoz szóljanak a sajtóban más szakférfiak is nyíltan, őszintén és sza-