Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-25 / 48. szám

1909. EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 Dezső kérvénye az 1848. XX. t-e. 3-ik §-a tárgyában a közgyűlés végén kerül tárgyalásra. Ezzel az első napi közgyűlés véget is ért. Az egyetemes lelkészi értekezlet ugyanaznap délutánján 4 órakor vette kezdetét a Deáktéri díszteremben. Veres J. elnök akadályozva lévén a megjelenésben, Okályi A. kérésere Zelenka Pál püspök vezette a tanácskozást. Jelen volt mintegy 80 lelkész, mind a 4 püspök, néhány világi. Beveze­tésként a Deáktéri polg. leányiskola énekkara Bruck­ner V. karnagy vezetése alatt énekelte el igen szépen a »Zengjetek hálát" kezdetű motettet. Majd Isó Vincze győri lelkész mondott valóban építő hatású szép fohászt. Bándy Endre olvasta fel azután páratlan szorgalommal összeállított jelentését az összes lelkészi értekezletek működéséről. A tanúlságos, — eszmélke­désre igen sok anyagot nyújtó jelentést lapunk leg­közelebbi számában adjuk közzé. A szép munkálatért az értekezlet elismerését fejezte ki Bándynak. Ezután Pröhle Henrik pozsonyi lelkész űlt a felolvasó asz­talhoz, hogy előadja „Egyházépítő munkánk lényege éz feladata napjainkban" című értekezését. Kiindulási pontja volt az az általános tétel, hogy mindnyájunk mun­kája : az egyházépítés. E munka lényege, hogy az igét a szentségekkel egyben híven használjuk. Az ige szüli a hitet, az élő hit szüli az egyházszeretetet és ennek cselekedeteit. Mindörökre főfontosságu munkánk tehát az igehirdetés. Vagyis feladatunk az, hogy Isten igéjével, ezen önmagából minden egyéb jót kifejtő égi kincsei híven sáfárkodjunk, annak érvényesülését híven előmozdítsuk. E feladat végzője a lelkész, tere a gyü­lekezet. Vissza tehát az igéhez és a gyülekezethez. Feladatunk első sorban is a gyülekezethez köt. Ott minden, látszólag kicsiny körű igehirdetői munka (reg­geli írásmagyarázat, avatás, keresztelés, stb.) is mély áldások forrásává lehet. Ezt kell tehát első sorban és mindenekelőtt lelkiismeretes pontossággal teljesítenünk. A lelkipásztorkodás ma annyira hangoztatott és köve­telt társadalmi és közigazgatási oldalával szemben vissza kell térniök a pásztoroknak a nyájhoz, a nyáj­jal szemben az igéhez. Az ige a legalkalmasabb fegy­ver a modern ember tévelygéseinek lenyügözésére. Ismerni kell, ki és mi a mai ember. Tudni kell, mi választja őt el egyházától s mi az, amivel őt ismét egyházához köthetjük. A modern ember a kultura csodálója. Meg kell tehát mutatni, minden egészséges kulturának mily nagy szüksége van az igére. De ez csak akkor sikerül, ha a lelkész szívből, meggyőző­désből beszél, nem pedig más meggyőződések kép­mutató szócsöve, amit a nép önkéntelenül is kiérez, épenúgy, mint ahogy ösztönszerűleg megérzi, hogy kinél szól a szív teljességéből a száj. A mai kor igényeinek megfelelő igehirdetés és igeérvényesítés bizonyúl legjobb esköznek a szocialis­mus túlhajtásaival szemben és annak nemes tartalma kidomborítására. Végeredmény: minthogy az ige hozta létre az egyházat és a megigazító hitet szülve az tartja egy közösségben a híveket: egyházépítő mun­kánk lényege az igével való hű sáfárkodásban áll. Az élvezetes, tanulságos, lelkes előadásért, amely a mo­dern kor szellemi áramlatainak hatása alatt százfelé divergáló téves nézetek teréről a hallgatóságát igen helyesen — az alapigazságokhoz vezérli vissza, az értekezlet köszönetet szavazott az előadónak és Gyu­rátz Ferencz és Geduly Henrik indítványára — csat­lakozásra híván föl minden hazai evang. lelkészt — szorosabb szervezkedésének külső jeléül minden jelen­levő lelkész 1 — 1 K tagdíjat tévén az ideiglenes pénztárnokul megválasztott Okályi A. kezébe, az érte­kezést saját költségén kinyomatja. Szeberényi L. Zs. és Raffay S. indítványára az értekezlet kimondja, hogy ezentúl minden egyetemes közgyűlést megelőzőleg igehirdetéssel egybekötött istentiszteletet tart. Kiss Béla lelkész olvasta fel azután „A lelkész érvénye­sülésének akadályai az egyházi és az egyházon­kívüli életben" c. terjedelmes tanulmányát, amely sok helyütt megszívlelésre méltó eszméket, terveket tar­talmaz, de egyszeri hallásra nem lévén mód a tárgyilagos elbírálásra, az idő előrehaladottsága miatt Geduly H. indítványára az e munkálat végén előter­jesztett számos javaslat részletes tárgyalását a jövő évi közgyűlésre halasztották. — Végűi az értekezlet köszönetet mondott Zelenka püspöknek a tanácskozá­sok szíves vezetéséért s azután — annak kimondásá­val, hogy ezentúl tanácskozásaink lefolyását írásba foglalja és az egyet. leik. értekezlet végleges szer­vezésére 5 tagú bizottságot választ, — az értekezlet véget ért. Második nap. Csütörtök. Az egyetemes gyűlés második napi gyűlésén is fontos tárgy került szőnyegre. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő megnyitván a tanácskozást, dr. Zsigmondy Jenő a jogügyi bizottság részéről tett több rendbeli előterjesztést. Élőadta a bizottság által be­terjesztett „Utasítás" tervezetet, mely a katholikus főpapi karnak a Ne temere-vel és a Provida-val kap­csolatos utasítása ellen való védekezés módozatait állapítja meg az ev. lelkészek részére. Az utasítás a protestáns közös bizottság javaslata szerint is, úgy a református, mint az evangelikus egyháznál egyöntetűen lesz megállapítandó A tizennyolc pontból álló terve­zet a vegyes házasságoknál a reverzális elleni véde­lem különböző eseteit és azoknál való eljárást tár­gyalja. Fő irányelve az, hogy szemben a támadó türel­metlenséggel a protestáns méltóságot és erkölcsöt kidomborító, de mégis határozott fellépést kiván állí­tani. A fontos tárgyhoz báró Prónay Dezső, Laszkáry Gyula, Scholtz Gusztáv, Szentiványi Árpád, dr. Sztehlo Komé 1, Geduly Henrik, Materny Lajos, Petrovics Soma, Jánossy Lajos, Bandy Endre, dr. Zsilinszky Mihály és többen szóltak hozzá. Az utasítás összes pontjait végül is egyhangúan elfogadták. Ugyancsak a jogügyi bizottság javaslatára felter­jesztést intéztek a kormányhoz, hogy a lapujtői tanító továbbra is — evang. ősi autonomikus jogaink alap­ján — levitául alkalmaztathassák. A lelkészek 2400 K-ás törzsfizetése ügyében Veres József szólal fel s konstatálja, hogy a lelkészek alacsony fizetése össze­í függésben áll a gyülekezeteknek lelkész nélkül mara­dásával, a lelkészek szellemi nivaujával, sőt kötelesség­teljesítésével is. Haendl Vilmos nem látja ez összefüggést a koronák és a lelkészek szellemi működése közt. Zsi­linszky M. utal arra, hogy ne csak itt, de ahol annak tulajdonképen helye van, az evang. országgy. kép­viselők az országházban is emeljék fel szavukat. Sztehlo szerint ez az ügy a közös prot. bizottságra tartozik. G /urátz F. szerint egyházunk . sok sebének gyógyithatása végett az 1848. XX t.-c. komoly és becsületes végrehajtására kell koncentrálni az evang. egyház küzdő képességét. (Eleitől fogva ez a mi állás­pontunk is. Szerk.) Lombos Alfréd teljes és hű tervet kiván készíttetni a jelenlegi és a jövőre nézve meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom