Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-18 / 47. szám

408 1909. maztatásban lévő férfiak olyan jogot vindi- 1 kainak maguknak, hogy egyházuk hitelveivel, vagy jogosnak felismert s általánosságban ; mondva az egyház létérdekére irányuló törekvésekkel homlokegyenest ellenkező nézete- | ket nyilváníthassanak. Mit gondolnak azok, akik még az eféle ; nézetnyilvánításoknak szabadságát is vitatják, — min épül fel egész egyháznnk léte, ' — szervezete, — élete, — mozgása? Mi az j a közös alap, amelyen állva egyfelől a tör- j vényes vallásszabadság, vallásgyakorlat biztosítékaival rendelkezhetnek, másfelől egymásközt az Isten országa terjesztésére irányuló szellemi eszközöket készen kapják ? j Mi az, ami az egymáshoz tartozás lélektani és vallási szinbolumát képezi ? . . . Csak a hitvallás — és ismét csak a hitvallás ! Meggondolják-e hát, hogy amikor ily ultramodern irányt szolgálnak, hogy ugyanakkor millió és millió léleknek századokon át helyesnek felismert hitelvi összekötő kapcsait széttépve: helyébe a szabadság jogán ezerfelé szétágazó vak bizonytalanságot, csak kételyeket, csak gyötrő aggodalmakat szülő egyéni nézeteknél egyebet állítani nem tudnak ? S meggondolták-e, hogy nekik, papoknak, tanároknak, theologusoknak egyetlen-egy téglát nem szabad meglazítaniok abban az épületben, amelynek neve: evangéliumi hitvallásos hűség ? Mert erre kötelezi őket az egyháznak tett hivatali esküjök! Am — ha a tudomány szabadságának, a hirdetés szabadságának nevében maguknak e jogot reguirálják, — ám tegyék ! De akkor legyen bennök annyi becsületérzés, annyi férfiasság, hogy • ne kívánják enni annak az egyháznak a kenyerét, amelynek létalapjait akarják felforgatni. Gondoljuk hát meg mindannyian: milyen nagy a külömbség a kutatás — és a hirdetés szabadsága között. G. H. Egy jegyzőkönyvi kivonat. Ä dunáninneni ev. egyházkerület utolsó — Pozsonyban tartott közgyűlésének jegyzőkönyvébe egy hiba csúszott be, amelyre ezúttal felhívni óhajtom a kerület közönségének figyelmét. Érinti pedig ez a felhívás a lelkész-választási szabályrendeletekre vonatkozó 85. pontot. (149—50 oldal.) Ez a pont szószerint a következőképen hangzik. »85. Ä ielkész választási szabályrendelet revisióát a püspök úr az egyházmegyék előzetesen kikért a vaslatainak figyelembe vételével fognnatositotta s az ennek alapján elkészített tervezetet az egyházmegyékhez leküldötte. A jogügyi bizottság meghallgatása után a közgyűlés mindenek előtt köszönetet mond a püspök úrnak a kimentő és alapos munkálatért, elrendeli, hogy a tervezet s az ehhez fűződő s a jogügyi bizottság ülésén előterjesztett előadói vélemény kinyomattassék s az egyházmegyékhez leküldessék azzal, hogy azt az egyházmegyei közgyűlésen tárgyalva indokolt észrevételeiket 1910. ápril. 3Ó-ig a püspök úrhoz terjesszék be stb« . . . Ä mint a fentiekből látható, a dunáninneni kerület lelkész választási szabályrendelet alkotásában vajúdik. Azonban a szabályrendelet műszüleménynek készül — s azért nem tud napvilágra jönni. Műszüleménynek azét, mer nem természetes úton kívánják megszülemleni — mert az anyát a szülésnél mellőzni akarják ! Egyházi alkotmányunk eis i sarkalatos tétele, hogy az evang. egyházban minden hatalom az egyházközségtől ered (Egyh. Alk. 11. §.), mégis mind annál, ami a leik. vál. szab. rendelet tervezete s előkészítése körűi történt: az anya, azaz az egyházközség teljesen mellőztetett ; valamint a fent idézett jkvi határozat értelmében a jövőben is mellőztetni kívántatik, azaz mellőztetni kívántatnék, ha a jkvi pont, úgy amint van, megállhatna. A jkvi pontban ugyanis csak az esperességek megkérdezéséről s közreműködéséről van szó. Ámde tudni kell e jkvi határozat keletkezésének indokát. Az idézett jkvi pont bevezetésében előadott historicum a tényeknek megfelel, s a leik. vál. szabályrendelet revisióját a püspök úr az egyházmegyék előzetesen kikért javaslatainak figyelembe vételével foganatosította s az ennek alapján elkészített tervezetet az egyházmegyékhez lehüldötte. Itt aztán megakad a dolog. Äz egyházmegyék a tervezetet tárgyalták is, de nem in merito, hanem figyelembe véve a jogaikat reclamáló egyházközségek felszólamlásait — oly értelemben, hogy : mivel az ügyben közvetlenül érdekelt fél — az anya, — vagyis az egyházközségek — meg nem kérdeztetett, — a javaslat elébb az egyházközségekhez szállíttassék le — s csakis az egyházközségek véleményezése alapján állítandó újból össze a javaslat. Ezt mulasztották el a tervezők, — ez nyert bizonyosan kifejezést a jogügyi bizottságban is, ez volt annak, hogy a javaslat nem hogy elfogadtatott volna, de még tárgyalás alá sem bocsáttatott s hogy végeredményben az idézett határozat provokáltatott. Amint tehát a fentiekből világos, a határozathozat helyes volt, de nem helyes a határozat, mely szerint a tervezet ... az egyházmegyékhez leküldessék azzal, stb." . . . Nem helyes azért, mert hisz' az már megtörtént; akár éltek az egyházmegyék e jokokkal, akár nem ; de mindentől eltekintve, nem helyes azért, mert a tervezet nem az egyh. megyékhez, hanem akiket illet az egyházközségekhez küldendő be. Egy egyházmegyei határozat pld. 'ez ügyben így szól : Tekintettel arra, hogy az eddigi hosszadalmas és kivált falusi gyülekezeteinkben csak nagy