Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-11 / 46. szám

1909. EVANGELIKUS ORÄLLQ Azonban a lelkész és vallástanár képzéskor csak akkor tenne kellő szolgálatot a Luther-Otthon, ha Budapesten theologiai akadémiánk, vagy az egyetemen theologiai fakultásunk lenne. A gyakorlati lelkész — és vallástanár képzésre Budapest első sorban van praedestinálva. Három nyelven hirdetik templomaiban az Isten igéjét, a cura pastoralis gyakorlására számtalan alkalom van, belmissziói intézményei szép számmal vannak, dicséretes munkát fejtenek ki. A lelkész, valamint a vallástanárjelöltnek sok helyen lenne alkalma a vallástanítás különböző fokozataival megismerkedni, bennök gyakorlódni. Beosztanák akár az ev. főgymnasium vallástanárához, akár valamelyik kerületi vallástanárhoz s annak vezetése mellett gyakorolná magát. Erre a gyakorlatra a lelkészjelöltnek is szüksége van, hiszen alig van már ma lelkész, akinek vallástanítással ne kellene foglalkozni a konfirmandusok oktatásán is. Amit a theologiai akadémián a gyakorlati tanításból elsajátít, az édes-kevés, hiszen ott többnyire olyan tanítja annak elméletére, aki maga gyakorlatilag tanítással nem foglalkozik. Helyes volta régieknek az az eljárása, hogy a ki lelkész akart lenni, előbb tanitóskodnia kellett. Ma is üdvös lenne, ha a lelkészjelölteket csak akkor avatnák fel, ha egy évi gyakorlati, tehát tanítási kurzust is elvégeztek. A jelen körülmények között ezt csak úgy lehetne megvalósítani, hogy aki a theologiai akadémiát elvégezte, az egy évre a tanár illetve lelkészképzőbe menne. Lelkész, illetve vallástanárképzőt pedig akkor lehetne Budapesten felállítani, ha ott theologiai fakultásunk lenne. Theologiai akadémiánk úgy lehetne Budapesten, ha egyet meglevő akadémiáink közül oda helyeznénk át, vagy visszatérnénk a közös prot. theologia eszméjének megvalósításához. Fakultásunk pedig ugy, ha azt az egyetemen kivívnók. Hogy ezek közül melyik mód a legcélravezetőbb, azon gondolkozzanak az egyház vezetői, a tanárképző felállítását azonban minél előbb kezdjük meg — r — a — BELÉLET. Ä pozsonyi evang. egyház nov. 7-én tartott közgyűlésén egyhangúlag a következő nagy fontosságú határozatot hozta; amelyet annál szivesebben közlünk, mert úgy látjuk, lapunk felszóllalásának szellemében alkottatott • Az elnökség közli az egyházi közgyűléssel, hogy a bányai kerület idei közgyűlése jegyzőkönyvének 69 és 71 pontja szerint új lelkész- és tanító-választási szabályrendeletet fogadott el és terjesztett jóváhagyás végett az egyetemes közgyűlés elé. E szabályrendeletnek keletkezése és célja egyiránt aggodalomkeltő és határozott tiltakozásra készt. A két tervezet lényeges pontjaira nézve nem kérdezték meg a gyülekezetek véleményét, holott ez ügy az egyes egyházközségek életkérdésébe vág. Ezen kivül az elfogadott javaslat a kerületi elnökséget, illetőleg ha ennek két tagja egyet nem értene, a melléje rendelt öt tagú bizottságot felhatalmazza arra, hogy az előforduló választásoknál teljes hatalommal, felelősség és minden megokolás nélkül a felebbezés és jogorvoslás tökéletes kizárásával törölje a jelöltek közül azokat, akiknek 403 alkalmazását bármi okból károsnak vagy veszélyesnek tartja. Az egyházi közgyűlés mérlegelvén azt, hogy itt nagy jelentőségű s minden egyes gyülekezet alapjogait érintő intézkedés forog szóban ; fontolóra véve azon eshetőséget, hogy a bányakerületi példa más kerületekben utánzásra találhat : az elnökség jelentését mély fájdalommal veszi tudomásul, az idézett rendelkezésekben nyílt megsértését látja azon egyetemesen elismert, szentesített törvénybe iktatott jogelvnek, mely szerint az ág. hitv. evang. egyházban minden hatalom az egyházközségből ered (E. A. 11. §.) Ez okból a maga részéről határozottan tiltakozik ily irányú törekvések ellen és felterjesztésben kéri az egyetemes gyűlést, hogy ne hagyja jóvá a bányakerületi szabályrendeletek sérelmes szakaszait. A közgyűlés érzi, hogy az egyházi jogéletet megbontaná az, ha ily fontos ügyek a legközelebbről érdekel! gyülekezetek véleményének meghallgatása nélkül intéztetnének el, vagy ha érvényben levő egyházi alkotmányunk világos rendelkezéseivel ellentétben a gyülekezetek szabad választójoga megcsonkíttatnék, ha az egyház már állásban levő s munkálkodó szolgáinak előzetes fegyelmi vizsgálat nélkül való megbélyegzése és alkalmatlannak nyilvánítása lehetővé válnék, főkép ha ez élet-halál hatalom gyakorlása minden felelőség alól fölmentetett bizottságra ruháztatnék. Az eddig megszokott választási rendnek ily gyökeres megváltoztatása egyrészt gyakorlatban a legbántóbb személyes gyűlölküdésnek engedne szabad teret, másrészt jogelvet érintő tartalmánál fogva csupán egyházi törvényhozási úton valósítható meg s kivül esik a közgyűlésnek, mint közigazgatási testületnek hatáskörén. A közgyűlés szükségesnek tartja végűi azt, hogy a gyülekezeti élet jogrendjének módosítását célzó elvi rendelkezések ne külön-külön kerületenként, hanem egységesen, egyetemes érvénynyel állapíttassanak meg. Ä Magyar Prot. írod. Társaság f. hó 2-án Budapesten tartotta meg felolvasó ülését, amelyet az iránta előre is megnyilvánult nagy érdeklődésre való tekintettel a Kálvin-téri ref. templomban tartatott meg. A gyűlés a ref. theologiai ifjúság karénekével és Antal Gábor ref. püspök, lelkészelnök imádságával kezdődött. Majd Zsilinszky Mihály elnök nyitotta mgg azt a Protestantismus feladatáról s a két protestáns egyháznak közös szellemi törekvéseiről szóló magvas, lelkesen fogadott beszéddel. Azután gróf Tisza István állott az előadói asztalhoz és tartott igazán nagyszabású előadást a „Protestáns hit- és felvilágosodás" címen, amelyben míg egyfelől ízekre szedi szét a tekintélyhit ápolásában és követésében rejlő nagy tévelygést és így bemutatja azon alapnak, amelyen a pápás egyház áll, evangéliumi és szellemi tekintetben tarthatatlan voltát, — másfelől fényes dialektikával alkalmazott példák utján letöri az atheismus filosofiailag látszólag igazolható voltát és kimutatja, hogy úgy vallási, mint filosofiai értelemben a keresztyénségnek csak egy igaz alapja, formája és normája van és ez az Isten igéje. Beszéde végén ugyan túlságos szabadelvűségbe csap át, amikor theologusok, tanárok, papok számára nemcsak a szabad kutatás, de kutatásaik eredményei szabad hirdetésének végeredményben a történeti egyházak alapjainak ledöntésére vezető jogát requirálja : ám mi ez alkalommal mégsem foglalkozunk e con-