Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-28 / 44. szám

1909. EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 közülök valamely lelket: az az ember az ö maga álnokságáért ragadtatott el, de az ö vérét annak az őrállónak kezéből kivánom meg . . (Ezek. 33., 6. és köv.) Én az ellenséges fegyvernek láttára csekély erőmhöz képest belefújtam a trombitába. Akinek több adatott, tegyen többet! „Dixi et salvari animam meam." KÜLFÖLD. Potsdam mohamedán szemináriuma. Németország új kulturáldozatot hoz. Nevezett városban e hóban fog megnyilni az első mohamedán szeminárium téli szemesztere. E szakiskolához a leghíresebb orientalisták kaptak meghívást: Aveteraniau P., Fleischmann P., Klein, dr. Lepsins, Mierendorf kisasszony, dr. Rohrbach Lie., dr. Wagner és 3 tudós moilah, azaz török pap. Az izlam jelenéről, múltjáról, nyelvéről, szektáiról, istentiszteletéről és Koránjáról fognak tudományos előadások tartatni s a legújabb izlam kutatások bemutattatni. Hiába! a német kultára csodákat művel. Első helyen áll, minden téren kutat, mindent felölel s mindent megvilágít s szövetnékül szolgál. BELÉLET. Iskolaavatás Kapinémetfalván (Sárosvárm) Lélekemelő ünnepségre volt f. hó 17-én a kapínémetfalvi ev. egyhzközségnek : felavatták nagy áldozatok árán felépült iskoláját. Aki nem ismeri közelebbről is a kapinémetfalví viszonyokat, az nem igen alkothat magának fogalmat arról, hogy miért hangzik szinte hihetetlennek e hír

: Kapinémetfalva ev. egyházközsége iskolát avat ! És hozzá minő iskolát ? Olyat, a mely tágas, gazdagon felszerelt tantermével nemkülönben lakószobáival nemcsak hogy megfelel a kor igényeinek, de amnly akármely nagyobb és műveltebb községbe s városkába is méltán beillenék. — A főérdem az iskola épitése közül Pollyák Jenő ev. lelkészt és dr. Wallentinyi Samu egyházközségi felügyelőt illeti meg. Az ő fáradozásuk, utánjárásuk, lelkes és lankadatlan buzgalmuk nélkül az iskola még jó soká várhatná felépülését ! Most ott áll a szép, a falu kis zsupfedeles házikói között impozánsan kiemelkedő iskolaépület, igy külsőleg is jelezvén azt, hogy a falu népe értelmi és fáradhatatlan élesztője és terjesztője lészen ! — Úgyanekkor a falu másik végén roskadozik, haldoklik egy másik tényezője a nép vall. erk. nevelésének : a viharedzett kis templom. Szánalmas, siralmas látványt nyújt. Bedőlése, összeomlása már csak idők kérdése. Valóban elszomorító volt a nagy ellentétnek látása : egyfelől az új, viruló, életerős ifjú, az iskola, másfelől az összekupordott, száz sebből is vérző, utolsó óráját lihegő vén veterán, a templom. Ugyan e napra a templomszentelési ünnep is esettt. Csodálatos e találkozás : az iskola első, a templom tán utolsó ily ünnepét élte át. Adja a Mindenható, hogy a templom is újjászülessék rövid idő alatt az iskolához hasonló fényben ! Az iskolatermet zsúfolásig megtöltötte az anyaegyház és a szomszéd fíliák népe. Jelen voltak a lelkészen és egyházfelügyelőn kivűl: Hajdú János esperes, Liptai Lajos alesperes, Mayer Endre eperjesi ev, theol. akad. dékán, Deák János theol. akad. tanár, dr. Hamborszky főszolgabiró, Sztányi Győző egyh. ügyész, dr. Dobay József körjegyző, és tiz eperjesi theol. hallgató. Az ünnepély a »Hrad prepevny . . .« éneklésével kezdődött, mely után Liptai Lajos mondott megható imát magyar nyelven; ezt követte Hajdú János esperes tótnyelvű felavató beszéde, melyben igazi népies hangon az iskolának nemes hivatását, — úgy ev. egyházi, mint hazafias szempontból — vázolta, dicsérőleg megemlékezvén a hívek buzgó áldozatkészségéről. Majd Pollyák Jenő helybeli lelkész mondott lelkes magyar nyelvű beszédet, Az ünnepely fényét a theologusoknak karéneke (»Térj magadhoz drága Sión") is nagyban emelte. A lélekemelő ünnepély a két oldalt felállított iskolásgyermekeknek „Szózat" énekével ért véget. Megragadó jelenet volt az, amidőn a kis tót gyermekcsapat ajkáról felhangzott a gyönyörű magyar nemzeti ének ! Méltó elismerés érheti ezért az egyház tanítóját, Dzurik Mihályt. Az ünnepély után, mely mindnyájunk lelkében maradandó emléket hagyott hátra, fényes lakoma volt az egyszerű de őszinte családi boldogságról regélő lelkészlakban, melyen dr. Wallentinyi Samu tartalmas toasztjában élénk, hű vonásokban vázolta az iskolaépítés történetét. Lelkes felköszöntőkben ünnepelték a főesperest, a főszolgabírót, Mayer theol. dékánt s az egyház elnökségét. Diakonissza bevezetése Iglón. Lélekemelő ünnep folyt le f. hó 24-én az iglói ev. templomban. E napon vezettetett be u. i. a helybeli diakonissza nőegylet által alkalmazott Lenk Zsófia nővér működése körébe, ki szombaton érkezett Iglóra, lie. theol. Schmidt Károly Jenő és a- pozsonyi főnöknő kíséretében. A rendes istentisztelet keretében Dr. Walzer Gyula helybeli lelkész Mt. 266—11. alapján vázolta a keresztyén diakonia fontosságát, a nőegylet keletkezését s eddigi páratlan buzgóságát, üdvözölte az ezen ünnepélyre érkezett vendégeket: a pozsonyi anyaház vezetőlelkészét és főnöknőjét s a lőcsei, eperjesi és késmárdi diakonisszákat. Lie. theol. Smidt Károly Jenő lelkész, a diakonissza ügy e fáradhatatlan, önzetlen munkása, KoL 323—24. alapján rámutatott a diakonissza nehéz, fenséges, valóban keresztyén munkájára, a Mindenható kegyelmét s az iglói gyülekezet jóindulatú szeretetét kérte a diakonissza működésére, ki nem embereknek s mégis az emberek javára, nem külső dicsőségért, hanem a Krisztus Jézusért szolgál. A megindító beszéd után a helyi lelkész az iglói ev. diakonissza nőegylet nevében igérte, hogy a diakonissza mindenütt szeretetet, pártfogást találna fenséges munkája teljesítésében. A pozsonyi diakonissza anyaház újjáépítésére gyűjtőit offertorium 50 koronát eredményezett. Legyen az Úr gazdag áldása Isten országának ez újabb működése körén s annak munkásán! Gyászrovat. Pár évi özvegység után, mint az alábbi gyászjelentés mondja, meghalt Laukó Károly, a volt nagynevű kecskeméti lelkésztársunk özvegye. Mély részvéttel adjuk közzé az erről szóló szomorú jelentést: Alulírottak úugy a maguk, mint az összes rokonság nevében, fájdalomtól megtört szivvel tudatják, — hogy a legszeretőbb anya, nagyanya, nővér és rokon nagytiszteletü özv. Laukó Károlyné született