Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-14 / 42. szám

1909. járóságot, egyháztanácsot választottak az anya- és fiókegyház közötti szervezeti viszonyt újból megálapították, ezt az anyaegyház elfogadta, a hegyaljai egyházmegye f. évi közgyűlése pedig megerősítette, jóvá hagyta. A vasgyár igazgatósága az egyház kérelmére istentiszteletek tartására egy iskolás tantermet engedett át. Közben a vasgyári s perecesi hívek magok körében összegyűjtöttek közel 600 koronát az ideiglenes oltár felszentelésének költségére, amely összegből diszes oltári készletet szereztek az úrvacsorai kehely kivételével, amelyet tiszta ezüstből, művészies kivitelben Szokoll Adolf vasgyári hivatalnok ajándékozott a fiókegyháznak ezen évben elhunyt ifjú neje, Draskcczy Flóra emlékére. Ilyen előzmények és előkészületek után tartatott meg az elmúlt vasárnapon az evang. hívek által már várva-várt első evangyeliumi istentisztelet, mely után minden második vasárnapon s a sátoros ünnepek másodnapján fog a híveknek az anyaegyház szolgálatával istentisztelet tartatni, közbeeső vasárnap a református egyházé, így a diósgyőri vasgyárban most már minden vasárnap hirdettetik az evangyelicm ... Az egyházi ünnepélyen részt vett, Zelenka Pál püspök, Radvány István kir. tanácsos, hegyaljai egyházmegyei felügyelő, Hronyecz József püspöki titkár, Bumsch Béla egyházkerületi pénztáros, Ttillhaas Lajos egyházkerületi ellenőr, a miskolczi evang. egyház küldöttsége, élén Marusák Károly egyházi főgondnokká!, az evang. egyház küldöttsége, a vasgyár részéről jelen volt Fleischmann Győző gyárfőnök, helyettes-igazgató, a vasgyári s perecesi hívek betöltötték a nagy terem minden ülő és álló helyét. Turcczy Pál hegyaljai fc esperes levélben üdvözölte a fiók egyházat szervezkedése és ezen nagy napja örömalkalmából. — Az istentiszteletet az anya egyház lelkésze végezte a győri énekeskenyv 189. és 197-ik énekének egy egy verse után a még puszta — ideiglenes — oltár mellől Máihé ev. 10 s 12—13. versei alapján mondott üdvözletet a vasgyár vezetőségének, tulajdonos államnak, a fiókegyháznak s résztvevő vendégeknek, majd az efezusi levél I. r. 3—7. versei alapján mondott alkalmi szent beszédet, alkalmi ima után megáldotta egyenként az oltári felszerelvényt s elhelyezte az oltáron, áldás után kiosztotta az Ur szent vacsoráját a híveknek. Ezzel a lélekemelő, a hívekre és résztvett vendégekre feledhetlen egyházi ünnepélylyel a vasyyárban elevenebb egyházi élet kezdődik sajátos céllal, uj missiói munkatérrel, a mely meg is követeli ma már s meg is érdemli a külön egyházi gondozást s hogy a vasgyárban külön helyzetet nyerjen s ez a vasgyár fejlődésével a vallásos hivek igényének kielégítésében lépést tartson. A hivek részéről tapasztalható lelkes buzgóság, az evangeliumi hithez ragaszkodó egyház hűség biztató jel arra nézve, hogy az evangeliumi mustármag a vasgyárban termo jó talajba vettetett. Istenáldása, megsegítő kegyelme legyen egyházunk ezen zsengéjével! Ez is irodalmi „tisztesség". Ugy látszik ezen a czímen állandó rovatot nyithatunk. A »Národnie Noviny»-nak a Masznyikkal szemben elkövetett cselekedetével — bár más irányban — de erkölcsileg ugyanazonos színvonalon áll a »Nap" című fővárosi lapnak eljárása. E lapok szerkesztőjét ugyanis, aki lelkészi kötelességből október 6-án az oltár előtt imát mondott, valami éretlen tudósító rosszakaratú jelentése alapján, hangzatos, hazug címmel olybá akarta feltüntetni, mint a ki túláradó loyalitásból a császárt élteti és a vértanuk kivégzőinek százezer éves uralmat kiván. Aki ismeri e lapok szerkesztőjének épen e kérdésben vallott felfogását, az tudja nagyon jól, mily nagyfokú rosszakarat kell ilyen tudósítás beküldésére. Ámde ugyanazon lap, a mely nem átalotta e hamis vádat megkonstruálni, mindezídeig nem tartotta kötelességének az azonnal beküldött s épen a vonatkozó passzus szószerinti idézetét, mint a hamis információ legékesebben szóló cáfolatát tartalmazó felvilágosítást közölni. Hát ez is irodalmi „tisztesség", igy nevel a napi sajtó — erkölcsöt! Szomorú dekadenciája az egykor valóban tisztességes színvonalon állott magyar újságírásnak! Ä vak gyermekek nevelése. A vakok budapesti orsz. kir. nevelő és tanintézetének igazgatója (Budapest, VII. István-ut 95.) a püspökök utján felhívást küldött a lelkészekhez, melyben ezeket felhija, hogy közölnék a hívekkel, miszerint nevezett tanintézet 5—14 éves korig felvesz oly vak gyermekeket, akik a vakságon kivül más testi vagy szellemi fogyatkozásbán nem szenvednek. Az ily vak gyermekek 8 éven át ingyenes gondozásban részesülnek, s nemszellemileg képezi őket, hanem tehetségükhöz képest zenében, iparban (kefekötés, harisnyakötés gépen, kosár-, székfonás) és zongorahangolásban. A felvételi módozatokról az igazgatóság készségesen nyújt felvilágosítást. — Evang. egyházunknak nincs ily nemes hivatásu intézete (igaz, más ilynemű intézete sincs; s eyyházunk egyáltalán nem dicsekedhetik azzal, hogy az oly szerencsétlenek ügyében, mint a milyenek a vakok, siketnemák, gyengeelméjüek külföldi ev. testvéreink példájára csak a legkevesebbet is tette volna!) Ép ezért, mikor az állam végzi ezt a keresztényi szeretet munkát — elvárható, hogy a lelkészek annyit szívesen megtegyenek, hogy a vak gyermekek szüleinek figyelmét ez intézetre felhívják és nekik e közvetítő szolgálatokat készségesen felajánlják. Értesítés. Az evang. lelkészek egyetemes értekezletére kedvezményes vasúti jegyet kértem és kap| tam a Magyar államvasutaktól, a Déli vasúttól és a : Kassa —oderbergi vasúttól. Aki igénybe akarja venni, ; szíveskedjék 1 koronát küldeni s megírni: melyik állomástól s vissza melyik állomásig kiván utazni. A netán fennmaradó összeget az evang. lelkészek tanuló fiait segélyező egyletnek juttatom. Orosházád, 1909. október 10. Veres József, az értekezlet elnöke. Templomavatás. Az őriszigeti ág. hitv. evang. egyházközség, mely a vasi felsőegyházmegyének alig 500 lelket számláló egyedüli magyar gyülekezete, lélekemelő szép ünnepet ült szept. hó 19-én. Akkor avatta ugyanis fel Stettner Gyula esperes Gyurátz Ferenc püspök megbízásából a gyülekezetnek a nyár folyamán renovált régi templomát. A renoválás 5000 koronán felülkerült és ez az összeg a kis egyházközségnek igen nagy áldozat, mert a csekély számú és szegény hívek (mind kisgazdák és napszámosok) már eddig is 143 százalékos egyházi adóterhet viseltek. De mégis örömmel hozták meg ez áldozatot a szent célra, mert a templom által itt az ország nyugoti határszélén, idegenajku népek között továbbra is őrállói akarnak maradni a magyarságnak és az evang. hitnek, melyért az apák a múltban is eleget küzdöttek, szenvedtek és áldoztak.