Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-14 / 42. szám

364 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909. nak, aki tettel tesz tanúbizonyságot ama lelki világról, amelyben él! Nemes Károly diósgyőri lelkész, a hegyaljai gyámintézet elnöke üdvözölvén ezután a vendég E. E. E. gyámintézetet és Luther Társaságot, 100 kor. adott át a gyámintézet céljaira. Möhr Béla a Kassai I. egyház lelkésze nyújtotta át ezután az egyháznak ama 1000 koronás adományát, amelyet a vendégek ellátási költségeinek megváltása cimén gyűjtött az egyház. Dr. Láng Lajos elnök a legnagyobb elismerés hangján emlékszik meg az egyház eljárásáról és indítványára a gyűlés kimondja, hogy a gyámintézet a jövőben sem fog elfogadni semmit a vendéglátó egyháztól ellátás címén, mert nem akar a vendéglátó egyház terhére esni. A magunk részéről is csak üdvözölni tudjuk a Kassai egyház eljárását s azzal kapcsolatos gyűlési határozatot. Csakhogy attól félünk, hogy ezáltal elnéptelenednek a Luther-Társaság és az E. E. E. gyámintézet eddigi impozáns gyűlései, miután azok nagy terhet fognak jelenteni a résztvevőkre, akiknek sem napidijuk, sem útiköltségük senkitől meg nem téríttetik, akik igazán mint vendégek mennek ez ünnepségekre a vendéglátó gyülekezetbe. Igaz, Istennek országa nem áll ételből és italból s ez nem is kívánható, de a vendéglátó-egyház mindég veszíteni fog házigazdai nimbusából, ha még a szállásról sem gondoskodik. Rz eperjesi theol. akad. ifjúság nyújtotta át ezután adományát, egy ezüst kelyhet a paloncai egyház számára. Kovács Sándor th. akad. tanár, mint a pozsonyi theol. akad. «Székács József kör» elnöke, a kör adományából 50 darab magyar énekes könyvet (Kovács Sándor félét) hozott az eperjesi theol. internátus számára, a házi istentiszteletek céljaira. Elfogadta a közgyűlés a központi bizottságnak segélyosztási tervezetét. Eszerint a következő nagyobb segélyek osztattak ki: R nagyszeretet adományban részesült (5000 K. három egyenlő részre osztva): 1. Szentgotthárd, 2. Szekszárd, 3. Felsőlövői tanítóképző. R kis szeretet adományból 800-800 kort kaptak: 1. Hontkirályfalu, 2. Cserhátsurány, 3. Keszthely 4. Uj-csánálos. R Leopoldiánumból: R kerületi leányiskolák 400—400 kort; a theol. otthonok 200-200 kort; a dunántáli árvaház alap 300 kort; a pinkafői árvaház 300 kort; a pozsonyi diakonista intézet 300 koronát kaptak. Ujvörösvágásnak, Barcsnak, Bőnynek, Győrének 145-145 kor. jutott. A nöegyletek és ifjúsági egyletek gyűjtéséből, mely a mult évi pénztári maradványból 1000 kor.-ra egészíttetett ki, a pozsonyi diakonissa intézet 700 K., a rozsnyói árvaház 200 kort; a Königrätzi LutherStiftung 100 koronát kapott. A Gusztáv Adolf emlékalap 250 koronás kamatját Felsődacsolam nyerte el. A Bocskay alap kamataiból 200 koronát kapott: Belecska. A Borbély alap kamataira Újpest és Unqvár ajánltattak. Ezeken kivül egyházkerületenként 100—100 kor. segélyben részesült 12—12 egyház. A Palló alapból 50—50 koronájával segélyeztetett 12 lelkész özvegy. A Kassai I. egyház 1000 koronás adományából 500—500 koronát kapott Sátoraljaújhely és Szatmár. A hegyaljai gyámintézet 100 koronás adománya Uj-csanálosnak jutott. Végül Véssey Sándor 1000 koronás adománija Szekszárdnak adatott oda. Amidőn még a jövő évi közgyűlés helyéül Pápát, az 1911-iki közgyűlés helyéül pedig az egyház szives hívására Besztercebányát jelentette ki az elnökség, Gyurátz F. egyházi elnök buzgó imájával a gyűlés befejeződött. Az egyházi ének és imák tanítása a középiskolában. Amennyire fontos az egyházi ének és imák tanítása a középiskolában, annyira tájékozatlanul hagy a Masznyik készítette utasítás-tervezet azok tanításának módja felől, pedig különösen az egyházi ének tanítására vonatkozólag nagyon elágaznak a vélemények. Némelyek az egyházi énekek önálló, a tananyagtól független tanítását hangsúlyozzák, mások a tananyagnak annyira alá akarják rendelni, hogy az egyháztörténet keretébe utalják. A tanítás módjára nézve is eltérők a felfogások. Némelyek azt mondják, elég az ének tartalmát megmagyarázi, fejtegetni, az alapeszmét kiemelni belőle, mások azt követelik, hogy a tanulók ugyanabba a kedélyállapotba helyezzük, amelyben az énekköltő volt, mikor az illető egyházi éneket szerzette. Ismét mások arra törekszenek, hogy a tanulót az egyházi ének keletkezését valamely előttük ismeretes nagy alak lelkében együtt átéljék, pl. Ábrahám lelkében, az ő lelki állapotában, mikor Háránból kiköltözik: Mind jó, amit Isten tészen, Mózesében, mikor Egyptomba indul népét kiszabadítani: Bizzad minden utadat kezdetű énekek keletkezését. — Egyik is, másik is igyekszik megindokolni saját álláspontját s tud is mellette érveket felhozni. Nem kívánok ezeknek az álláspontoknak bírálatába mélyebben belemenni, csak azt jegyzem meg, hogy az első eljárási mód száraz, hidegen hagyja a kedélyt, az utolsó pedig mesterkéltté válhatik. Legtermészetesebbnek találom, hogy az ének tartalmát a költő állapotából fejtsük ki. Vallom, hogy az egyházi éneknek lehetőleg öszszefüggésben kell lennie a tananyaggal, anuyira azonban nem mehetek, hogy annak tanítását az egyháztörténelembe olvasszam bele. Szolgáljon az egyházi ének a tárgyalt anyag megvilágítására, mélyítésére, de amellett adjunk neki annyi önállóságot, amennyi mint fontos kedélyképző, nemesítő eszközt megilleti. A Masznyik utasítás-tervezete arról sem szól: egész énekeket, vagy csak az anyaggal összeillő versszakokat tanítsunk-e? Bancsó az elemi iakolák számára írt utasítástervezetében igen helyesen különbséget tesz oly énekek tanítása között, melyeket a dallam kedvéért, vagy valamely belőlük kiszakított, tanúság kifejezésére felhasznált énekvers miatt tanítunk s olyanok között, melyeknek egész szövegét tanulhatjuk. Nézetem szerint a középiskolában is az énektanításnak azt a három fajtáját különböztetjük meg