Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-09 / 37. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 321 Nem hiszem, hogy az egyházát szerető, egyháza sorsáért aggódó, nemeslelkű bárót ezen indítvány megtételére nem statisztikai kimutatásaink birták, melyekbe'n évről-évre beszámolunk a reversalisok címén szenvedett óriási és megdöbbentő veszteségeinkről, melyekben, mint legutóbb az Ev. Őrálló f. évi 29-ik számában' konstatáltuk azt, hogy a református egyház a róm. katholicizmussal szemben ért veszteségét főleg az evangélikus egyházunktól elnyert hódítással igyekszik kárpótolni és ellensúlyozni. És éppen azért, mert ezen közérdekű indítvány, mely egy tekintélyes egyházmegye által elfogadtatott és a kerületi közgyűléshez felíratilag felterjesztetett — és hitfelekezeti statisztikai közleményeim között határozott összefüggést látok, a nélkül, hogy a megindítandó közgyűlési tárgyalásoknak elibe akarnék vágni, akarom azt a szerény tudósítás egyszerű kereteiből kiemelni, arra az érdeklődők figyelmének felhívásával szerény véleményemet pár megjegyzéssel itt röviden elmondani. Hát valóban ugy volna szép, helyes és célszerű, ha a hazai két protestáns egyház, miként egykor a még meg nem zavart múltban, ugy most is ne egymás között és egymással szemben versengene, hanem a közös ellenféllel szemben közösen venné fel minden téren a harcot. — Ugy volna szép, ha a vegyesházasságok terén is a két evangeliumi egyház között a í gyermekek vallása nem lenne alku tárgya, hanem ugy ' nem szerint követnék a gyermekek a szülők vallását I ugy minden térítési szándék nélkül venné fel s nevelné mindkét egyház kölcsönösen egymásnak gyermekeit, tagjait s az élet, az egyén személyes joga határozná meg szabadon kinek-kinek vagy az ev. vagy a reform, egyházhoz való tartozását. — Ez bizonyítaná a kölcsönös testvériség az egy és ugyanazon evangeliumi alap mellett, hogy ugyanazon törzsnek jó és balsorsban egymásra hajló ágai vagyunk. — S volna is nekünk e tekintetben valamelyes úgynevezett Geresdi szerződésünk, mely iiy céllal köttetett meq. — Volna előttünk követendő példa is az ellenfél részéről, hogy t. i. a róm. kath. és a gör. kath. egyház között, a két egyház kölcsönös megállapodása szerint, melyet a reversális törvénynél az országgyűlés is respektált és szentesített — a gyermekek vallására vonatkozó megjegyzéseknek nincs helye. — S ez alapon a katholicizmus akár római, akár görög nem is egymás ellen, hanem közös erővel főleg és leginkább a Protestantismus elien küzd. — Mig ellenben mi nemcsak a katholicizmussal, hanem egymással szemben is, az ellenfél előnyére s a magunk erejének gyöngítésére testvéri harcot folytatunk. Részletesen szólottam erről s mutattam ki ennek hátrányát mult évben a Protestáns Egyh. és Isk. Lapban közölt országos hitfelekezeti viszonyokról szóllott közleményemben. — És a mit a róm. katholicizmus a saját érdekében a protestaníismussal szemben megtett, vájjon nem könnyebben tehetnők-e mi s nem inkább kellene-e megtenni nekünk a saját jól felfogott érdekünkben a közös ellenféllel szemben ? ! Hiszem is, hogy ennek szükségét mindkét egyház előbb-utóbb be is fogja látni. Hiszem is, hogy a közös alap, a történet tanúsága előbb-utóbb valóra váltja a kegyes lelkek azon hó óhajtását, hogy mint egy és ugyanazon törzsnek jó és balsorsban tényleg egymásra hajló ágai legyünk. — Azonban bármennyire hiszem és szerény kis körömben ápolom is ezt, mégis a tapasztalati tények felettünk uralkodó s ma meg nem másítható konzekvenciája mellett, hol a szegei szeggel elve dominál, ugyanazt kell mondanom Báró Radvánszky Antal nemes lelkéből fakadó indítványára is, a mit az Ev. Őrálló f. évi 29. számában Dr. Sztehlo Kornél egyetetemes ügyész ismeretes indítványa kapcsán mondottam, hogy: Nem vallási korszakot — melyben a hit, a vallás és egyház kérdései uralják és foglalják le az emberek szivét és agyát — élünk most, hanem a lét és nem lét, az érdek harcait vívjuk, hol nyíltan, hol titokban, de megfeszítve, erőlködve, folytonosan és szüntelenül, hol van, lehet érdekszövetség, egymásra utalás, egymást támogatás, de hitbeli, szívbeli, igaz testvéri unió, egyesülés ki van zárva. — Sőt a ki ezt ma keresi, esután sóvárog és óhajtozik, csak a maga gyengeségéről, az élet harcában a maga harcképtelenségéről tesz bizonyságot. — Ennek illusztrálására és bizonyítására lesz éppen alkalmas ujbót ma a felvetett indítvány. Azért is ma, a mai korszellem és emberei által meg sem értő s az ellenfél által csak gúnyos mosollyal fogadó nem kegyes óhajtásokat, hanem a gróf Zichyek, gróf Majlátok, Rakovszkyak, Molnárok stb. példája után határozott protestáns egyházias tetteket kérünk és várunk protestáns vezérembereinktől. Kassa. Homola István. ev. lelkész. Indítvány a tiszai evang. egyházkerület f. évi szept. hó 14—17. napjain Bebreczenben tartandó közgyűlés tárgysorozatának 47-ik pontjához. Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy a körülbelül egy millió koronát kitevő s az egyházkerületi központi pénztár által kezelt, különböző egyházi célokra rendelt egyházkerületi vagyonból, a püspök székhelyén lévő központi pénztárosnak szűkebb keretekben való fenntartásával a centralisatió és decentralisatió elvének célszerű és megfelelő összeegyeztő alkalmazása mellett, az egyházkerület nagyobb és exponáltabb központtal biró városi egyházakban, mint Kassa, Eperjes, Rozsnyó, Lőcse stb. stb. Az ezen városokban lévő intelligensebb és vagyonosabb egyházi tagok bevonásával fiók egyházkerületi pénztárakat létesít, melyeknek munkakörét egy külön megalkotandó szabályrendelettel állapítja meg. Az egyetemes egyházi pénztár hasonló decentralisatiója érdekében pedig az egyetemes közgyűléshez feliratot intéz. Célom ezen indítvány feltevésével és elfogadtatásával a jelenlegi egyházkerületi pénzügyi-bizottság s főleg a Püspök úr óriási súlyos felelőség terhének könnyítése és megosztása több érdekközpont szervezése által a lanyhuló érdeklődést az egyház ügyei iránt éleszteni, fenntartani és szélesbbiteni, az egyházi tőkevagyonnak a jelenleginél jobb, biztosabb és célszerűbb kihasználása által a tőke kamatbevételt nagyobbítani; de célszerű főleg a hitelt igénylő és igénybe vévő egyháztagjainkat a káptalani és egyébb hasonló pénzforrások káros befolyása alól kiszabadítani s őket ily módon is az egyházunk közszellemének sphaerája körébe bevonni. „Egymásnak terhét hordozzátok !"