Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-02 / 36. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 311 17. §. Építés iránt folyamodhatnak templomépítési alappal bíró egyházak is, ezek segélyezésének mérve azonban külön megállapodást igényel. Saját erejükből templomépítési alapot gyűjtő egyházközségek kérvényei előnyben részesítendők. 18. §. A magyarhoni evangélikus templomépítési egyesület tisztviselői: az elnök, 2 alelnök, titkár, (s inkassáló), jegyző, pénztáros, 2 ellenőr, építészmérnök, ügyész és 5 választmányi tag, kiket 5 évre az egyetemes közgyűlés választ. Pénztáros mindig az egyetemes pénztáros. Ä tisztviselők állása tiszteletbeli és ingyenes, a titkár (s inkassáló), pénztáros és mérnök kivételével, kik a választmány által megállapítandó méltányos tiszteletdíjban részesülnek. (Vége köv.) Nyilt panasz a bányai egyházkerület nagyméltóságú és főtisztelendő Elnökségéhez. II. Hogy a vizsgálat alkalmával a segélyegylet elnöke s a vizsgáló bizottság egyik tagja s egy személyben jegyzője, akinek szereplését már fentebb bemutattam, mennyire nem voltak urai a higgadt megfontolásnak s tárgyilagosságnak s mennyire kirítt viselkedésökből a captatió benevolentiae, jellemzésül elmondom még a következőket: Mindjárt a tárgyalás kezdetén, interpellációm bevezető része felolvasása után, erre a bevezető részre a segélyegyleti elnök — felolvasott válasziratának bevezetésében — azt mondta, hogy: interpellációs s panasziratom megírására engem ,,nem objektiv, de subjvktiv okok sarkaltak", hogy interpelláció^ s panasziratomból igyekezetem „rosszhiszeműsége" tűnik ki, hogy „az ilyen eljárás magán hordja a rágalmazás minden ismérvét". A segélyegylet elnökének a vizsgáló bizottsági ülés jegyzőkönyvében felvett e mondásai után a jegyzőkönyv Jeszenszky Nándort szólaltatja meg, mint aki „helytelennek tartja a prejudikálást." Erre zagyva logikával, közvetlenül ezután, a következő kijelentést örökiti meg a jegyzőkönyv: „ifj. Korén Pál megbotránkozásának ad kifejezést a botránycsinálók módja felett". A „botránycsinálók" alatt ifj. Korén Pál velem együtt nyilván Jeszenszky Nándort is akarta érteni. Ifj. Korén Pál megbotránkozásának előzményeül a jegyzőkönyv úgy állítja oda Jeszenszky Nándort, mintha általánosságban mondta volna, hogy ^helytelennek tartja a prejudikálást", holott Jeszenszky Nándor hatarozottan és félreérthetetlenül kijelentette, hogy a segélyegylet elnökének nem szabad a vizsgálat megkezdésekor praeokkupálni a hangulatot s a segélyegyleti elnök ez eljárásához ő (Jeszenszky Nándor), mint segélyegyleti kormányzó bizottsági tag nem járulhat hozzá. Csak a szorultság vezethette Bohus Károly segélyegyleti elnököt s ifj. Korén Pál vizsgáló bizottsági tagot s jegyzőt arra az animozitásra, amelylyel a vizsgálatkor velem szemben viselkedtek s amely animozitás ifj. Korén Pál részéről Jeszenszky Nándor ellen is irányult, mert nem az ő szája-ize szerint beszélt. Szorultságban más segítség híján, a lehurrogás kétes eszközéhez folyamodtak, mert a mi a dolog érdemleges részére tartozik, ott a segélyegyleti elnökkel, illetve a kormányzó bizottsággal a beszélő tényleges adatok állanak szemben. Állítom tiszta önérzettel s egész határozottan, most, a vizsgálat után is s a vizsgálatkor a segélyegyleti elnök az interpellációs s panasziratomra adott i válaszának általános megnyugvással és helyesléssel történt tudomásul vétele dacára a következőket. Interpellációs s panasziratom úgy interpellációs, mint panaszrészének nincsen egy pontja se, amelylyel alap s ok nélkül, szükségtelenül, vagy nem a segélyegylet érdekében álltam volna elő. A segélyegylet 1907. évi számadásait, illetőleg — mert ezeken alapultak a vagyonkezelésre vonatkozó interpellációm s panaszaim — ingatlanra való kölcsönök kihelyezésénél a kormányzó-bizottság az ingatlan becsértékének az alapszabályokban megkövetelt hivatalos megállapításától eltekintett, illetve ahhoz nem ragaszkodott; uagyobb kölcsönök kihelyezésénél az alapszabályokban megkövetelt ingatlanra való biztosítéktól eltekintett, illetve ahhoz nem ragaszkodott ; a segélyegyleti tagsági járulékok s kölcsönkamatokra vonatkozó hátralékok dolgában a kormányzó-bizottság részérői az adósok iránt, az alapszabályok világos megsértésével, holmi elnézés s egyesek iránt pláne nagyobb fokú elnézés járta. A segélyegylet általam panaszolt 1906. évi alapszabálymódosítása az alapszabályokban megkövetelt módozat s eljárás figyelmen kivül hagyásával alapszabályellenesen történt. Az aiapszabálymódosítási eljárás iránt rendelkező szabályok be nem tartása nem is csupán a panaszolt esetnél adta elő magát; újabban divatba húzódott az nálunk egyébként isA segélyegylet tavalyi közgyűlése szinte eszközölt az alapszabályok egy §-án módosítást szabályellenes eljárással s segélyegyleti elnök kezdeményezésére. — E szabályellenesség a közgyűlésen éppen közvetlenül interpellációm s panaszaim felolvasása előtt történt s így interpellációs s panasziratomba azt be nem vettem. Szóbelileg tiltakoztam elléne a közgyűlésen, de eredménytelenül. Az ez évi segélyegyleti közgyűlésen történt alapszabálymódosítások dolgában való eljárásnak már csak egy csekélyebb szépséghibája volt: az, hogy a segélyegyleti elnök az alapszabálymódosítási indítványoknak a segélyegyleti tagokkal való előzetes közlésekor nem közölte az indítványokat az alapszabályok 97. §-ában megkövetelt „índokolás"-sal. Szóvá tettem e mulasztást, a közgyűlés azonban napi rendre tért felette. A közgyűlésnek épp úgy nem volt ez ellen semmi kifogása, mint ahogy az interpellációs s panasziratom alapján megejtett vizsgálat is annak idején mindent úgy talált jónak, ahogy volt.