Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-19 / 34. szám

1909. 295 Meg kell szólaltatni azokat az egyéniségeket, akikről az ifjú tanul, a saját hangjukon, hadd ismerje meg őket, közülök kivált azokat, akiknek nyomdokait követnie kell. Az anyag nyújtásában alig lesz különbség az alsó- és felső fok között. Itt is előterjesztjük az anya­got, átdolgozzuk a tanulókkal s lehetőleg bevéssük az emlékezetbe. Magyarázatunk azonban itt már nem­csak elbeszélés, hanem fejtegetés is, a tanulságot pedig itt is le fogjuk vonni, ha nem is lehet mindég énekversben vagy szentírási mondatban kifejeznünk. — r — a — Ädalek a Barkóczy-féle érához. A kegyes-rend vezetése alatt álló 'nagybecskereki községi főgymnáziumnak állami segélyezése fejében a ; kultuszminiszter 4 r. kath. felekezetbeli tanár kineve- j zését kötötte ki magának. Jól jegyezzük meg : nem a község, s nemis a rend, mint egyik szerződő fél kí­vánta ezen feltételt a szerződésbe felvétetni, — a mi nem volna feltűnő, mert hiszen a község felerész- i ben r. kath. s az intézet megalapításában (1846-ban) a | r. kath. felekezetű polgárságnak oroszlánrésze volt, — hanem maga a kultuszminiszter kívánta ezt így s j csak ezen feltétel alatt lett hajlandó megadni a segélyt, j Ä szerződésben nincs kitéve ugyan e kulissza megetti j dolog, de egyrészt a tárgyalásokkal megbízott egyé­nek hitelt érdemlő közléseiből, másrészt a községi gyűlésnek azon nyilatkozatából, hogy ezt a feltételt a ! község nem kívánja a miniszter által kikötni, nyilvá­nos titokká lett a kultuszminiszternek, mint értelmi szerzőjének szerepe ez ügyben. Azonban bármimó­don jött volna is létre e feltétel a szerződésben, ennek nem szabad lett volna megtörténnie, mert törvény­ellenes. Tudjuk, hogy a kultuszminiszternek a meg- { szavazott államsegély fejében joga van az illető inté- | zeteknél tanári oklevéllel képesített egyéneket alkal­mazni s ezek felekezetiségét vagy nemzetiségét tekintve, ha nem is egészen szabad keze, hogy ne mondjam ' kénye-kedve szerinti hatalma, de diskrecionális joga ; mindenesetre megvan. S így megtörténhetik, hogy pél­dául N.-Becskereken, habár a főgimnázium községi s e községnek polgársága, mely ez intézetet fenntartja, felerészben nem r. kath. tanárokat nevez ki, mert mint fennebb emlitém ez az ő diskrecionális joga, de azt már el nem ismerhetem, hogy kinevezési jogát, melyet j minden egyes esetben szabadon kellene gyakorolnia, j egyszersmindenkorra leköthesse. Itt ugyanis külömb- j séget kell tenni a kinevezési jog gyakorlása és maga j a kinevezési jog mint ilyen között. Ämazzal szaba- : don, úgyszólván kénye-kedve szerint rendelkezhetik, de ez sem oly tulajdona, mellyel tetszése szerint bán­hat s mint ez esetben arról részben le is mondhat. Mondhatja ugyan a miniszter, hogy hiszen az mind­egy, akár kötelezem magam, akár nem, úgy is csak r. kath. tanárokat neveznének ki a nagybecskereki főgimnáziumhoz: az eredmény tehát ugyanaz. Igen, ha ehhez csak a jelenlegi kultuszminiszternek volna köze, de ezzel a következő minisztériumokat is köti, akiknek lelkiismeretükkel, vagy politikájukkal talán nem fog egyezni ez az intézkedés, a mi tehát rájok nézve már jogsérelemmé válik s a jelenlegi minisz­ternek e tényét méltán jogsikkasztásnak minősíthetik. S nem veszi-e észre a miniszter, hogy így az általa 1 kinevezett nagybecskereki tanároktól nagyobb vagy több kvalifikációt kiván, mint a község vagy épen a kegyesrend által alkalmazottakétól, mert ezek közül egyik sem köti ki, hogy az illetőknek r. katholikusok­nak kell lenni. Hát ha a miniszter által kinevezett [ tanár más felekezetbe lép át, megszűnik tanári kvali­fikációja, illetve tanár lenne . . . ? ! íme a sok ferde helyzet, zavaros állapot, hogy ne mondjam botrány, amely az ily törvényellenes s csak felekezeti elfogult­ságtól sugalt intézkedésnek következményei szoktak lenni. Van még e szerződésnek egy másik rendelke­zése is, mely a jelen kultuszminisztérium eljárását jel­lemzi. A kegyesrend ugyanis eddig 6 tanár alkalma­zására volt felhatalmazva, akiknek javadalmazásához a rend összesen 8 ezer koronával járult s a község 12 ezerrel. E rendet most a kultuszminiszter teljesen felmentette a fizettség alól azáltal, hogy e terhet ma­gára vállalta, de a rendnek kinevezési jogát e 6 tanárra nézve érintetlenül hagyta. Itt tehát legalább is kétféle mértékkel mér a miniszter, nagyobbal a rendnek s kisebbel a községnek. A községet is fel­menti ugyan a miniszter a kegyesrendi tanárok fize­tése alól, akiknek alkalmazásánál a község külömben úgy sem gyakorolt ingerenciát, de a község által sza­badon választható 4 rendes és 3 segédtanár javadal­mazását maga a község kénytelen kiszolgáltatni. Egyébbiránt el kell ismerni, hogy a kultusz­miniszter nagy bőkezűséget tanúsít e szerződés sze­rint a község iránt is, de hát ezt valljuk meg, mint ez a fennebbiekből már eléggé kitűnik, a kegyesrend érdekében történik leginkább. Ez a rend ugyanis már évtizedek óta úgynevezett tanár-mizériában szenved, amennyiben saját kebeléből nem képes teljesen ellátni a 6 tanári állást olcsó piaristákkal s világi tanárokat meg nem képes teljes fizetéssel ellátni, a mi miatt a község már 12 ezer korona terhet kénytelen viselni, hogy ezen némileg segítve legyen. így is folytonos tanárhiány, rendes tanárok helyett segéd, vagy ideig­lenes tanerők alkalmazása miatt elég nyomorúságos állapotok uralkodnak intézetünkben. Volt idő, amidőn a község alig bírván az intézet fenntartásának terhét, hajlandó lett volna főgimnáziumát teljesen a rendnek átadni, de az akkor még szellemileg és anyagilag virágzó és hatalmas kegyesrend nem volt hajlandó megtenni, mintha sejtette volna, hogy enélkűl is segítve leend a dolgon s minden anyagi áldozat nél­kül is célt fog érni. nb — k. Néhány szó a tiszakerületi ev. ieikészegyesiiletről. Jó ideje mult, ahogy bold, emlékű Weber Samu bátyánk a tiszakerületi lelkészegyesület zászlaját kibon­totta. Az ez ügyben összehívott előértekezlet velem, alulírottal, meg is csináltatta annak alapszabályterve­zetét s az közzé is tétetett hozzászólás végett. A zászlótartó — Isten rendelése folytán — itt hagyott bennünket, s az értekezlet jegyzője is eltávozott a kerületből. Az ügy iratai itt hevernek nálam. Kérdem a tiszakerületi lelkész, theologiai és vallástanár urakat: nem volna-e itt az ideje, hogy ezzel az eszmével újra foglalkozzunk és azt végrevalahára megvalósítani próbáljuk? — Hiszen én el se tudom

Next

/
Oldalképek
Tartalom