Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-19 / 34. szám

1909. 295 Meg kell szólaltatni azokat az egyéniségeket, akikről az ifjú tanul, a saját hangjukon, hadd ismerje meg őket, közülök kivált azokat, akiknek nyomdokait követnie kell. Az anyag nyújtásában alig lesz különbség az alsó- és felső fok között. Itt is előterjesztjük az anyagot, átdolgozzuk a tanulókkal s lehetőleg bevéssük az emlékezetbe. Magyarázatunk azonban itt már nemcsak elbeszélés, hanem fejtegetés is, a tanulságot pedig itt is le fogjuk vonni, ha nem is lehet mindég énekversben vagy szentírási mondatban kifejeznünk. — r — a — Ädalek a Barkóczy-féle érához. A kegyes-rend vezetése alatt álló 'nagybecskereki községi főgymnáziumnak állami segélyezése fejében a ; kultuszminiszter 4 r. kath. felekezetbeli tanár kineve- j zését kötötte ki magának. Jól jegyezzük meg : nem a község, s nemis a rend, mint egyik szerződő fél kívánta ezen feltételt a szerződésbe felvétetni, — a mi nem volna feltűnő, mert hiszen a község felerész- i ben r. kath. s az intézet megalapításában (1846-ban) a | r. kath. felekezetű polgárságnak oroszlánrésze volt, — hanem maga a kultuszminiszter kívánta ezt így s j csak ezen feltétel alatt lett hajlandó megadni a segélyt, j Ä szerződésben nincs kitéve ugyan e kulissza megetti j dolog, de egyrészt a tárgyalásokkal megbízott egyének hitelt érdemlő közléseiből, másrészt a községi gyűlésnek azon nyilatkozatából, hogy ezt a feltételt a ! község nem kívánja a miniszter által kikötni, nyilvános titokká lett a kultuszminiszternek, mint értelmi szerzőjének szerepe ez ügyben. Azonban bármimódon jött volna is létre e feltétel a szerződésben, ennek nem szabad lett volna megtörténnie, mert törvényellenes. Tudjuk, hogy a kultuszminiszternek a meg- { szavazott államsegély fejében joga van az illető inté- | zeteknél tanári oklevéllel képesített egyéneket alkalmazni s ezek felekezetiségét vagy nemzetiségét tekintve, ha nem is egészen szabad keze, hogy ne mondjam ' kénye-kedve szerinti hatalma, de diskrecionális joga ; mindenesetre megvan. S így megtörténhetik, hogy például N.-Becskereken, habár a főgimnázium községi s e községnek polgársága, mely ez intézetet fenntartja, felerészben nem r. kath. tanárokat nevez ki, mert mint fennebb emlitém ez az ő diskrecionális joga, de azt már el nem ismerhetem, hogy kinevezési jogát, melyet j minden egyes esetben szabadon kellene gyakorolnia, j egyszersmindenkorra leköthesse. Itt ugyanis külömb- j séget kell tenni a kinevezési jog gyakorlása és maga j a kinevezési jog mint ilyen között. Ämazzal szaba- : don, úgyszólván kénye-kedve szerint rendelkezhetik, de ez sem oly tulajdona, mellyel tetszése szerint bánhat s mint ez esetben arról részben le is mondhat. Mondhatja ugyan a miniszter, hogy hiszen az mindegy, akár kötelezem magam, akár nem, úgy is csak r. kath. tanárokat neveznének ki a nagybecskereki főgimnáziumhoz: az eredmény tehát ugyanaz. Igen, ha ehhez csak a jelenlegi kultuszminiszternek volna köze, de ezzel a következő minisztériumokat is köti, akiknek lelkiismeretükkel, vagy politikájukkal talán nem fog egyezni ez az intézkedés, a mi tehát rájok nézve már jogsérelemmé válik s a jelenlegi miniszternek e tényét méltán jogsikkasztásnak minősíthetik. S nem veszi-e észre a miniszter, hogy így az általa 1 kinevezett nagybecskereki tanároktól nagyobb vagy több kvalifikációt kiván, mint a község vagy épen a kegyesrend által alkalmazottakétól, mert ezek közül egyik sem köti ki, hogy az illetőknek r. katholikusoknak kell lenni. Hát ha a miniszter által kinevezett [ tanár más felekezetbe lép át, megszűnik tanári kvalifikációja, illetve tanár lenne . . . ? ! íme a sok ferde helyzet, zavaros állapot, hogy ne mondjam botrány, amely az ily törvényellenes s csak felekezeti elfogultságtól sugalt intézkedésnek következményei szoktak lenni. Van még e szerződésnek egy másik rendelkezése is, mely a jelen kultuszminisztérium eljárását jellemzi. A kegyesrend ugyanis eddig 6 tanár alkalmazására volt felhatalmazva, akiknek javadalmazásához a rend összesen 8 ezer koronával járult s a község 12 ezerrel. E rendet most a kultuszminiszter teljesen felmentette a fizettség alól azáltal, hogy e terhet magára vállalta, de a rendnek kinevezési jogát e 6 tanárra nézve érintetlenül hagyta. Itt tehát legalább is kétféle mértékkel mér a miniszter, nagyobbal a rendnek s kisebbel a községnek. A községet is felmenti ugyan a miniszter a kegyesrendi tanárok fizetése alól, akiknek alkalmazásánál a község külömben úgy sem gyakorolt ingerenciát, de a község által szabadon választható 4 rendes és 3 segédtanár javadalmazását maga a község kénytelen kiszolgáltatni. Egyébbiránt el kell ismerni, hogy a kultuszminiszter nagy bőkezűséget tanúsít e szerződés szerint a község iránt is, de hát ezt valljuk meg, mint ez a fennebbiekből már eléggé kitűnik, a kegyesrend érdekében történik leginkább. Ez a rend ugyanis már évtizedek óta úgynevezett tanár-mizériában szenved, amennyiben saját kebeléből nem képes teljesen ellátni a 6 tanári állást olcsó piaristákkal s világi tanárokat meg nem képes teljes fizetéssel ellátni, a mi miatt a község már 12 ezer korona terhet kénytelen viselni, hogy ezen némileg segítve legyen. így is folytonos tanárhiány, rendes tanárok helyett segéd, vagy ideiglenes tanerők alkalmazása miatt elég nyomorúságos állapotok uralkodnak intézetünkben. Volt idő, amidőn a község alig bírván az intézet fenntartásának terhét, hajlandó lett volna főgimnáziumát teljesen a rendnek átadni, de az akkor még szellemileg és anyagilag virágzó és hatalmas kegyesrend nem volt hajlandó megtenni, mintha sejtette volna, hogy enélkűl is segítve leend a dolgon s minden anyagi áldozat nélkül is célt fog érni. nb — k. Néhány szó a tiszakerületi ev. ieikészegyesiiletről. Jó ideje mult, ahogy bold, emlékű Weber Samu bátyánk a tiszakerületi lelkészegyesület zászlaját kibontotta. Az ez ügyben összehívott előértekezlet velem, alulírottal, meg is csináltatta annak alapszabálytervezetét s az közzé is tétetett hozzászólás végett. A zászlótartó — Isten rendelése folytán — itt hagyott bennünket, s az értekezlet jegyzője is eltávozott a kerületből. Az ügy iratai itt hevernek nálam. Kérdem a tiszakerületi lelkész, theologiai és vallástanár urakat: nem volna-e itt az ideje, hogy ezzel az eszmével újra foglalkozzunk és azt végrevalahára megvalósítani próbáljuk? — Hiszen én el se tudom