Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-07-29 / 31. szám
1909. EVANGELIKUS ÖRALLO Egyházunk nagy mulasztást követett el, mikor a valláspaedagogusok kiképzésére nem fordított elegendő gondot. Az egyházunkban tapasztalható hitközönyösségnek egyik oka az is, hogy valláspaedagogiánk eddig parlagon hevert* Az újabb időben tapasztalható egy kis érdeklődés, bár csak maradandó lenne. Amilyen fontos, magasztos a vallásoktatás munkája, épen olyan nehéz is, nehéz benne különösen a káté tanítása. Az elemi iskolai vallástanítási terv helyesen írja elő, hogy a kátét a bibliai történetekkel kapcsolatban kell tanítani s ugyanily értelemben készült az utasítás-tervezet is. Helyes uton jár az utóbbi akkor is, mikor azt mondja, hogy a magyarázatos káté nem a gyermek, hanem a tanító kezébe való, maga Luther is az ő nagykátéját a tanítóknak szánta. A magyarázatos káté a gyermeknek nehéz, szövegének tanultatása a memoria terhelése. Az elemi iskolai utasítás-tervezet részletesen szól a káté tanításának módjáról, nem úgy azonban a középiskolai, pedig helyén való lett volna, ha megmondja, hogy az ismétlődő anyag feldolgozása milyen legyen. A középiskolai vallástanár méltán kérdheti: ugyanazt a módszert kövesse-e, melyet az elemi iskolai tanterv a III—IV. osztály számára előír? Legyen-e a középiskolai kátétanítás az elemi iskolainak egyszerű ismétlése vagy nem ? A cél érdekében nem volna baj, ha ugyanazt a módszert követné is, de mi legyen az eljárásban új és vonzó? Hogy mennyire lehet ugyanazt a módszert is követni a középiskolai I— II— III. osztályban, amelyet a népiskolai tanterv és a hozzákészűlt utasítás-tervezet az elemi iskola számára megjelöl, mutatja az a körülmény is, hogy az elemi iskolából a középiskola I. osztályába kerülő ggermekek nagyrésze a kátéból a tízparancsolat, az apostoli hitvallás és az Úr imá- ! jának szövegén kívül alig tud valamit, pedig a népiskolai vallástanítási terv a III—IV. osztály számára is rendeli Luther magyarázatát. Egészen bátran ott lehet tehát kezdeni a káté tanitását, ahonnan tule-jdonképen annak ki kell indu4ni. Valamely bibliai történet elmagyarázása után levonjuk a tanulságot s azt a káté valamely helyével fejezzük ki, p. o. a világ teremtésénél a III. parancsolattal a a hetedik nap megszentelését, Kain és Ábel történeténél az V. parancsolattal mások életének oltalmát és így tovább az illető parancsolatok szövegével azok magyarázatát is nyujtjuk. Mikor a törvényadáshoz érünk, akkorra már az összes parancsolatok feldolgozására nyílt alkalmunk, ott tehát magyarázatokkal 1 együtt egymás után vesszük. A középiskolai tanterv az I. osztály anyagának összefoglalásául rendeli a tízparancsolatot. Az anyag végén tehát ismét összefoglaljuk, a törvényadás óta tanult bibliai történetekkel is megvilágítjuk, sőt itt már tovább is mehetünk, vagyis az eddigi inductiv módszert, amelylyel a bibliai történetek utján az egyesről az általánosra törekedtünk, összekötjük a deductivvel s ezzel az általánosról leszálltunk az élet konkrét eseteire, a tanuló tapasztalatára, különösen az iskolában szerzett élményeire. * Teljesen igaz. Mi gyakorlati lelkészek tapasztaljuk ez igazságot a legfájdalmasabban. »zerk. 265 Ezt annál is inkább kell tennünk, mert az elemi iskolai utasítás-tervezet is így kívánja ugyanezen az ídőfokon az V—VI. elemi osztályban. A II. osztály káté anyagából az apostoli hitvallás I. cikkét a teremtés történetére és a megváltás előkészítésére hivatkozva alapozzuk meg. Jézus történetének tanításánál mindig az apostoli hitvallás II. cikkének megfelelő helyét vezetjük le a bibliai elbeszélésből. Pl. Jézus születésénél ezt: születék szűz Máriától, szenvedésénél: kinzaték ... és így tovább. Mikor Jézus életét befejezzük, összefoglaljuk a II. cikket. A IIJ. cikket az Apostolok cselekedeteiből vett történetekből vezetjük le s úgy foglaljuk össze. Ha a bibliai történetekkel végeztünk, az apostoli hitvallást Luther magyarázatával vesszük és a Luther magyarázatát is bibliai történetekkel és az életből vett példákkal világítjuk meg. A III. osztály káté anyagával is hasonlóképen járunk el, de csak annyiban, hogy az egyháztörténeti anyag elvégzése után az Úr imáját is bibliai történetekkel az egyháztörténetből és az életből vett példákkal világítjuk meg, még pedig a kéréseket éppett úgy, mint azok lutheri magyarázatát. Káté tanításunk tehát azonos az elemi iskolaival, mi lesz mégis benne a gyermeknek új ? A deductio, melyet az elemi iskolai utasítás-tervezet az V—VI. osztálynak szán. Mivel a középiskolába rendesen a IV. elemi osztályból kerül a gyermek, a káténak az életre vonatkoztatott deductiv magyarázatát ő nem ott, hanem a középiskolában fogja hallani. Az elemi iskolai tanuló a IV. osztályig legfeljebb, ha a tízparancsolat, apostoli hitvallás, az Úr imája szövegét tanulta bibliai történetekkel megvilágítva, a Luther magyarázatát pedig mint szómagyarázatot, a középiskolában a Luther magyarázatát is megalapozzuk bibliai történetekkel és hozzá veszünk az egyháztörténetből és az életből példákat. — r — a. — T Ä R C Ä. Egy ifjú lelkész álmai. (Folytatás és vége.) „Ne tovább, ne mond tovább — kiáltott a megbántott érzés teljes haragjával Hadasi, mert ha azt hiszed, hogy a Lutherekkel, az ő tintatartóinak fajtája is kiveszett, keservesen csalódol!" s a felindult ifjú már csakugyan valóra akarta váltani fenyegetését, mikor szeme a Korszellem mosolygó arcán, békűlésre nyújtott kezén akad meg. „Bohó vagy, — hangzott fülébe — még most nem tudod, no majd megfogod tudni, hogy ha minden kísértőnek, aki az életben eléd áll, egy-egy tintatartót akarnál fejéhez vágni, felmenne rá összes jövedelmed s miből vennél akkor cipőt kis fiad számára. Én ajánltam, te nem fogadtad el. Rendben vagyunk. Most pedig már beváltom előbbi ígéretem." Áz ifjú némán tekinte kísérőjére s röstelte előbbi hevességét. Hisz nem egyebet akart a Korszellem, mint mi lényegének megfelel. Játsza a jó barát szerepét s kilesi az alkalmat, mikor csüggedés szállja meg a buzgó, vallásos lelkeket s akkor leleplezi magát, mint a klerikális tábor ágense. Hisz hálával tartozhatik
