Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-07-15 / 29. szám
246 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. igen is a róm. katholicizmussal szemben vívott erős egyházpolitikai harcban, a két egyház egymásra van utalva, ám az egyház társadalmi működésében és nyilvánításában azonban tartsa meg mindegyik fél a maga önérzetének, hitelvi hivatásának megfelelő határozott nyilvánulását és érvényesülését. A kullogás, másnak szekere után soha sem volt férfias, sohasem vált a kullogónak díszére és előnyére. Ha tudna evangelikus egyházunk erősebb, határozottabb belső energiát kifejteni, amire pedig magában elég alapja van s nem kell senkitől semmit kö!c;ön kérnie; ha tudna a nyelv, nemzetiség szerint háromfelé tagolt egyházunk nem annyira a közigazgatási szervben, mint inkább a belső egyben, a főben, a jézus Krisztusban való hitben, evangyéliomához való ragaszkodásban eggyé és erőssé lenni s mindenki egyházi ténykedésében és nyilvánúlásában csak erre r.ézne, erre mint főcélra törekedne: akkor, akkor megtudnánk állani ebben az egyháztársadalmi, a létért való küzdelemben s tudnánk, mint egykor, előre nyomulni, a lutheri reformátíónak tekintélyt és dadalt hazánkban is szerezni. — De sajnos, éppen e tekintetben vagyunk ma a leggyengébbek, s a legalkalmatlanabbak. Egykori dicső hitbeli egységünket és erősségünket, mellyel mint megdönthetetlen phalánksznak állottunk ellene a róm. katholicizmusnak s az ellentétes világi szellemnek, — megernyesztette részben a mai modern korszellem, mely hiveink nagy részét közönyössé tette a vallás és egyház ügyei iránt. Ezzel szemben egyházunk még nem fejezte ki, nem foglalta el a maga határozott álláspontját, irányát. Félünk dogmatikus kérdésekben zsinatot tartani, az egész egyházi hitéletet belefullasztottuk a közigazgatási kérdésekbe. Mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy a reformatio, az evangeliomi hitélet nem merev megcsontosodás, hanem folytonos halaáás, fejlődés-, hogy annak az egyháznak, amely meg akar állani s nem akar megsemmisülni, annak a korszellem üterejére kell tennie kezét, hogy vezess^, irányítsa azt. Egy a párisi Sorbonne-ot hallgató és tanulmányozó barátommal e kérdések felett eszmét cserélve, pár héttel ezelőtt írott levelében ezt írja: „Ezen (t. i. a mai vallási és sociális mozgalmakon) neked csak örülni kellene, mint lutheránus papnak, akinek vallása szellemi társadalom szülötte, s a szabad vélemény nyilvánítás s a szabad kutatás s felvilágosodás hirdetője volt. — Igazán csak volt! Jegyezd meg pajtás, hogy a butítás, képmutatás s a malaszttal teljes kegyes jelszavakkal való zsonglőrösködés terén Prohászkáékkal a versenyt fel nem vehetitek. — A lutheránus vallás szervezési köre túl józan, templomaink túl sivárak ahhoz, hogy az embert holmi kábulatba esni engednék. Vagy tanítói s a földi életben való boldogsághoz vezető kalauzai lesztek az emberiségnek, megmutatva nekik mint kell boldogulni az életben s a napsugár, világossághoz hozzászoktatva szemeiket testileg s erkölcsileg is megerősítve őket; vagy pedig mint felesleges maradékai egy túlélt s immár cél nélküli intézménynek, elpusztultok." Kemény szavak egy egyházunk felügyelői állást viselt tagjától, melyekből, egyoldalú, materíalis ízű irányától eltekintve, megállapíthatjuk, s elfogadhatjuk azt, amit feljebb mondtam, hogy egyházunknak a mai korszellem, az emberiség üterejére kell tennie kezét, hogy azt irányítsa, vezesse. De megernyesztette másrészt hitbeli egységünket és erősségünket a jelenkor egyre súlyosbodó anyagi gondja, mely a legnemesebb törekvéseknek is szárnyát szegi, a politika, mely a vezéreket és a tagokat sokszor egymással szembe állítja, s az egyházat a pártpolitika sokszor kesernyés és bizonytalan hullámain idestova hányja; a nemzetiségi feszültség, mely a nyelv s nemzetiség érdekeire sokkal féltékenyebb és érzékenyebb, mint a hit, a vallás és egyház érdekeire, ezeket amannak sokszor alárendeli, eszközül kihasználja. Gyengeségünk, hogy hivatott vezéreink is — illő tisztelet a kivételeknek — kevésbbé tudnak lelkesedni a hit és lelkiismereti szabadságért, egyházukért, nem egynél a grados ad parnassum; a pártpolitika s a nemzet anyagi érdekei uralják s lefoglalják minden idejöket és erejöket. — Alig állana meg ma Luther éneke : »Ha testünk elvész, Ha marhánk elvész, Hirünk, nevünk s éltünk és minden gyermekünk, A menyország megmarad nekünk.« Püspökeink az állammal való túlsók összeköttetésénél fogva kevésbbé superintendensek, mint inkább adminisztrátorok. — Espereseink a régi tisztes, tanácsadó, őrtálló, irányító seniorok helyett a postás szerepére jutottak. — Tanítóink s valljuk meg mi papok is, mindkét szemeinket főleg a mindenkori kormányra, az államra függesztjük, onnan várjuk a boldogulást, anyagi érdekeink kielégítését s nem az egynázra, melynek szolgálatában állunk, melunek hirdető elve, hogy méltó a munkás az ő jutalmára s aki az oltárnál szolgál, annak az oltárról kell a maga életszükségleteit is kapnia. Ily viszonyok között a jelen, létért való harcban a római katholicismussal szemben, ebben a reversális hajszában, egyházunkra nézve legelőnyösebb lenne, ha vissza lehetne állítani az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-át. vagyis, hogy a gyermekek a szülők vallását nemök szerint kövessék. — Ámde, ha az egyházpolitikai törvények revíziója egyszer komolyan megindulna a mai s a még inkább fejlődő felekezetközi és politikai viszonyok között, kérdés, hogy az e pontnál megállana-e s nem okozna-e még érzékenyebb változást?! A franciaországi példát már is sokan emlegetik nálunk is. — E kérdésre adjanak felvilágosítást a nálam hivatottabbak és illetékesebbek. A mi a református egyházat illeti, igaz, hogy az ő helyzete sem minden tekintetben rózsás, hogy nagyon sok hiánya, sok vesztesége van a reverzálisok s mint alább iátni fogjuk különösen az áttérések cimén is a róm. kath. egyházzal szemben; azonban a helyzet tiszta képének feltüntetése érdekében konstatálnom kell, hogy a református egyház vesztesége a reverzálisok cimén sokkal keveseob s kevésbbé érzékenyebb, mint az evang. egyház vesztesége. — íme : a Magyarországon összesen 22059 vegyesházasságnál létesült 5*981 megegyezésből esik a róm. kath. egyház javára: 3-249 (százalék-ban : 54"32), gör. kath. 362 (százalékban : 6'05), reform. 1634 (százalék-ban: 2732), ág. h. evang. 544 (százalék-ban : 9 10), gör. keleti 167 (százalék-ban: 279), unit. 5 (százalék-ban: 0 9) izrael. hitfelekezet javára 20 (0"33 százalék). A 7792 vegyes házasságnál, hol az egyik fél r. kath., a másik fél ref., a 3187 létesült megegyezésből esik a r. kath. egyház javára 1897, a ref. egyház javára 1'290 megegyezés, tehát 607 vesztesség, de mégis sokkal kisebb az arány, mint hasonló esetben az evang. egyházé. — S ha a róm. kath. egyházzal szemben még mindig állandóan vészit a ref. egyház, ezen veszteséget emeikedve és hatékonyan kárpótolja némileg a más hitfelekezetekből, különösen az evang.
