Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-01 / 27. szám

230 EVAXGEL1KUS OKALLO 1909 rendelet pedig azért, hogy a segélytől az | igazán rászoruló egyházak el ne üttessenek, j mert merem állítani, hogy az egész nagy j alföld — pedig ez meglehetős terület -- az j állami, községi, megyei adózás óriási nagy- j sága miatt sociáldemokrata, egyház, haza, államellenes eszmékkel telített gyülekezeteinek j egyike se igényelhetné a segélyt a mostani j szabályrendelet merev álláspontja szerint. De már azt, hogy — úgy a gazdasági, mint az erkölcsi állapotokat tekintve — nincsenek ott megélhetésért küzdő, a hívekre nézve elviselhetetlen adóval terhelt igazán nagyon szegény egyházaink, melyeknek legtöbb tagjába lelkének minden húrját megfeszítve se i tudja beleönteni a lelkész a régi protestáns áldozatkészséget; nem merném állítani s úgy hiszem nem merné senkisem. Hol segít a szabályrendelet ? Ott, ahol nem oly égető a szükség és ahol úgy is nagy a buzgóság és áldozatkészség. És ez nem ellenmondás. A kimutatások szerint legnagyobb százalékú egyházi adók Dunántúl és a Tiszakerület éjszaki részein vannak. Az evangeliom erős váraiban. Nem lehet célja senkinek, hogy | ép ezeket gyöngítse, sőt inkább . . ., de | számolnunk kell a közadózási, megélhetési j viszonyokkal is. Legalább is tekintetbe kell j majd ezeket venni a segélyek kiosztásánál s a szabályrendelet esetleges ujjáalkotásánál. Meggyőződésem az, hogy alig lesz gyülekezet, ahol csak 35 százalékos adókulcs is szigorúan mindenkire alkalmazva keresztül van vive s ha van csak ott lehet, hol az állami és egyházi adó arányszáma túlhaladja a 100 : 35-öt, ahol maga az állami adó csekély s ahol az állami adótételek között nagyobb különbségek nincsenek, ahol még terményben teljesítik a szolgáltatásokat, egyszóval ott, ahol a közteherviselés legcsekélyebb s így az egyházi a legelviselhetőbb. Legyen szabad először is azt kérdeznem, hogy ott, ahol már legelőször is 50 százalékon felül mutatták ki az egyházi adót, j készpénzben fizették-e ezt, van-e a gyüle- i kezeti tagok állami adójában óriási különbség, van-e 1000 koronán felüli állami adó, s ha van, esik-e rá csak 35 százalékos egyházi járulék is és végűi, hogy számolták ezt el a közös alapba, hogy mégis 50 százalékjöttki? Ugyhiszem mindegyik kérdésemre, már en magam tagadólag válaszolhatok s a legutolsóra azzal, hogy szeretném én is megtanulni, mert nem igen lehetséges. Szerintem ez mind tekintetbe veendő. A terménybeli szolgáltatást nem érzi úgy az ember, a kisebb adóalap a nagyobb százalékot, de már az 1000 koronán felül levő állami adó, a mai hajlékony, ingatag világban a százalékos számításból nemcsak kihagyható, de ki is hagyandó. Tekintetbe veendő továbbá, hogy mi után fizetik az adót, mennyi a földadó holdankint s az, ami egyike a legfontosabbaknak, hogy mekkora a községi pótadókulcs. Egyszóval a helyi viszonyok. Azt hiszem mindenki beláthatja, hogy az adóalapi bizottság nem mérhet egyforma mértékkel Dobsinának és Makónak. Ezért ajánlom ezeket a nt. lelkészi értekezletek és egyházmegyei közgyűlések szíves figyelmébe. Ä középiskolai vallástanítási terv módosítása. Az Országos ág. hitv. ev. Tanáregyesület ez idei gyűlése a Misznyik End-e készítette , Az evang. gimnázium s a gimnáziummal egy színvona'on álio iskolák vallástanításí tervéhez kidolgozott utasítás-javaslat" bírálatával foglalkozván, egészen helyesen kimondotta, hogy az Utasítás készítésével kapcsolatban a fennálló 'anterv revízióját is szükségesnek tartja. Tette ezt több okból, de tette azért is, mivel a jelenlegi vallástanítási terv a középiskolai általános tantervre alig van tekintettel, pedig e nélkül kölcsönhatást egyes tárgyak és a vallástan között nehéz elérni. Nem tudom, vájjon az egyetemes tanügyi bizottság, illetve az egyetemes gyűlés ez idő szerint hajlandó-e a tanterv revíziójába belemenni, mégis mivel a középiskolai vallástanításí tervnek az általános középiskolaihoz viszonyítva, lényeges hibái vannak, szót emelek annak ez irányban szükséges módosítása érdekében. Az alsó négy osztály vallástan! anyaga kevés érintkező pontot enged meg a többi tárgyakkal. Az I. osztályban pl. legfeljebb azt, hogy a magyar nyelvi anyagban meséket és elbeszéléseket olvas ^ tanuló, a vallástanból szintén történeteket, elbeszéléseket kell tanulnia. Kapcsolat ezenkívül csak a III osz.ályban fordul elő, ahol Magyarország történetét tanulják 1525-ig s a magyar nyelvi olvasmányban azontúl is kell haladniok, az egyháztörténelemből pedig a magyar reformáció s a magyar protestáns egyház történetét is tanítjuk Ez édes-kevés, mert az egyháztörténelernnek 1517-ig alig van érintkező pontja, legfeljebb a magyarok megtérése. Az alsó négy osztályban a kapcsolatot nehéz megteremteni, de talán nem is szüséges annyira, mint felsőbb fokon, ahol nem annyira vallásos érzelmek ébresztése, mint inkább a mélyebb megértetés a főcél. A felsőbb osztályokban az anyag több helyen mutat érintkező pontokat. Az V. osztályban pl. a világtörténelemből az ó kort tanulják, a vallástanból pedig a Biblia ismertetése van előírd. Ennek végzése közben szó van a zsidó, egyiptomi, assyr, baoyloniai, perzsa, görög, római népről. Itt tehát meglehetősen