Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-17 / 25. szám

190'.) EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 215 kísérik az ünnep lefolyását, ösztönszerűen tán azért, hogy majdan 50 év múlva, amikor az árvaház 100. életévét jubilálja, mint szem- és fültanuk beszéljenek rólunk régiekről. Mind némán, szótlanul állanak a szeretet oltára elölt, csak szemük beszél, az azokban csillámló könnyűk értékesebbek a legdrágább gyöngyszemeknél, mert nemcsak ragyognak, hanem beszélnek is. Mit mondanak ezek a könyek ? Arról tanúságot tesz az a sok levél, amely a jubileum alkalmából hozzánk érkezett. íme néhány szemelvény. Azt írja I az egyik : Szeretnék aranytollal írni. Nevelő otthonunkat illető ; érzéseim ma is azok, és olyanok, amelyek és milyenek voltak attól az időtől, hogy a gyermekgondolkozásból feleszmélve az élet mivoltára és lényegére, belső valósággá, meggyőződéssé érlelődött bennem az a tudat, hogy nekem is sokat, talán mindent, ami élelemben becses, árvaházunknak kell köszönnöm. Hálával és kötelességgel teszek arról tanúbizonyságot majd a ! magyar protestantismusnak szűkebb családi ünnepén, j hogy a magyar protestáns szellem és okszerű nevelési elvek alapján vezetett árvaházunk, milyen hasznos munkát teljesített és teljesít hazai nevelésügyünk terén. Amikor őszülő fejjel árvaházunknak erre az époly nemes, mint nagy horderejű tevékenységére gondolok és ezen a munkásságon a távolból csendesen szemlélődve évről-évre látom, lelkemben Istenhez emelő érzés támad. Azt hiszem, ennek a jóleső érzésnek itt a magyar földön sok száz meg száz ember lelkében kell naponként frissen kifakadnia, akiket t. i. gyermekéveik emlékezete odavezet a Nagymező, a Kismezőutcákba és a Szegényház-térre. Nekem az én filozófiám azt mondja, hogy az árvaház nemcsak embereket nevel a fizikai világnak, hanem a szellemi, erkölcsi valóságokat fentartó szeretet eszméjének is. Minden emberré lett árvagyermeke egy-egy örök görgője annak az isteni eredetű erénynek. Azt nem tudom, hogy ennek a száguldva tülekedő mai kornak felfogása szerint való boldog emberek lettek-e az intézet egykori növendékei, árvatestvéreim, az a hitem azonban kifejlődött, hogy aki abból a meleg fészekből indult j az élet útjára, az az életküzdelmek legnehezebb órái- j ban is találhat egy olyan kis oázt, ahová visszaszállva | annak üde gyermekkori emlékezet forrásából megujitó és megedző erőkincset meríthet. Nekem mindig ilyeri boldogító, erőt adó gondolat-szigetem volt s hiszem, hogy az is marad az árvaházunkban eltöltött zi esztendő gyermekemlékezete. Legyen áldva emléke min- | denkinek, ki nekem az élet küzdelméhez ezt az öröm- j forrást megszerezte és táplálta. Az intézménynek jelen- | legi és mindenkori vezérkarát pedig szeresse és áldja ! a jóságos Isten ugy, miként ez az isteni szeretet és | áldás az árvaságból kiemeltek imádsága nyomán j fakadhat. Egy másik írja. Várva-várom, hogy bár néhány órára ismét nemes jótevőim és kedves társaim körében lehessek. Kertész felesége vagyok 18 év óta, a gondviselés megáldott jó férjjel és 3 jó gyermekkel, akiket az árvaházban szerzett tapasztalatok nyomán nevelek. Egy harmadik írja. Hivatalomnál fogva az ünnepélyre való menetelem sok nehézségbe ütközik, de az intézet iránti mély hála és szeretet, a gyermekkori visszaemlékezés boldogsága annyira eltöltik szívemet, hogy az akadály elhárítására mindent megteszek. Egy negyedik írja. Mindnyájan, akik élveztük az árvaház jótéteményét, felemelkedve érzelmünk magaslatára, rendezzünk gyűjtést saját erőnkből és törekedjünk oda, hogy a gyűjtött pénzen lehetővé tegyük egy árvagyermek eltartását. Egy ötödik írja. Örvendező szívvel tudatom, hogy a minisztérium igazgatónak előléptetett. Ezt a kitüntetést elsősorban az árvaháznak köszönhetem, amely kötelességtudásra nevelt. Nem folytatom, a többi sok-sok köny is mind a hálának és szeretetnek visszasugárzója. Emberé a munka. Istené az áldás. Isten — és hazaszeretettől vezérelve, odaadó szeretettel, lelkes kötelességtudással és fáradságot nem ismerő buzgalommal szolgáltuk a vagyontalan magyar árvák szent ügyét az elmúlt félszázadban azzal a céltudatos törekvéssel, hogy a ránk bízott gyermekeket hasznos polgáraivá neveljük a társadalomnak és buzgó tagjaivá Isten országának. Jól tudván, hogy a legjövedelmezőbb tőke, amit árváinknak juttathatunk avégett, hogy majdan az életben erkölcsi és anyagi tekintetben boldogulhassanak, érvényesülhessenek, nem lehet más: mint a jó nevelés, ebből a szempontból legfontosabb feladatunknak tartottuk és tartjuk: a valláserkölcsi és testi erők képzését, fejlesztését, ami ugyan legnehezebb, de egyszersmind legmagasztosabb és legértékesebb része munkálkodásunknak. Vallás, erkölcs és egészség, ebbe a három szóba foglalható össze nevelésrendszerünk veleje. Isten és az erkölcs törvényeinek szem előtt tartásával hazafias szellemben tanítva nevelünk és nevelve tanítunk, nem sok szóval, hanem mindenekelőtt jó példával, a gyermek lelkéhez, szívéhez a szónál hathatósabban szóló cselekedettel, azzal hatunk, építünk és gyarapítunk, azzal vezetjük növendékeinket arra, hogy ne csak tudják, vallják a jót, hanem cselekedettel teljesítsék az Úrnak akaratát és tegyenek eleget tőlük telhetően, a szép, nemes és jó kívánalmainak. Ebben rejlik intézeti nevelésünk főerőssége. Gondoztuk és gondozzuk növendékeink lelki, testi érdekeit nemcsak az iskolában, hanem azonkívül is, amikor dolgoznak, tanulnak és szórakoznak, hogy az erkölcsi jónak felszínen tartásával az alsóbb rendű érzéki érzeteknek, a rosznak felűlkerekedését megakadályozzuk. Kerülve a puhító kényelmet, üres külsőségeket, megelőzve a minden rosszra csábító tétlenséget, tartalmasságra, bensőségre és egyszerűségre neveljük őket, foglalkoztatván őket folytonosan munkával, tanulással, önképzéssel, vagy játékkal, más egyéb szívképző, vagy testedző szórakozással, csak henyélniök nem szabad. Munkával-munkára neveljük árváinkat, amiért minden előforduló munkát, ami erejüket felül nem múlja, nekik keil elvégezniök. Igy például: a nagyobb lányok maguk szabják ki és varrják meg saját ruháikat, meg a kisebbekéit is. A rend, tisztaság és pontosság intézetünk életelemei. Szeretettel bánunk növendékeinkkel, de azért szigorú következetességgel megköveteljük, hogy engedelmeskedjenek és kötelességüket pontosan és rendesen megtegyék. Ennek köszönhetjük, hogy egykori növendékeink majd mindegyikét a kötelességtudás jellemzi. Nagy gondot fordítunk egészségi érdekeik előmozdítására, miért is vízzel, levegővel és világossággal nem fukarkodunk. Gyümölcséről ismeritek meg a fát. Vájjon milyen gyümölcsöt termett árvaházunk félszázados fája? — Beszéljenek a számok. A 394 kibocsátott fiunövendék állásuk, illetve foglalkozásuk szerint megoszlanak következőképpen : 118 iparos lett, 57 hivatalnok, 41 még