Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-05-20 / 21. szám

1-182 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 désénck s munkakedvének élesztésére, szellemi látó- I körének kibővítésére, vagy minél teljesebb gyakorlati kiképzésére alkalmasnak vagy szükségesnek mutatkozik." Ä 31. §-nak rendelkezését a külföldi egyetemek látogatására vonatkozólag nem tarthatom szerencsésnek, ámde a soproni módosításhoz sem járulhatok hozzá, mert nagyon megnehezítené theologusainknak a külföldi egyetemek látogatását, ami nem áll érdekünkben ; ez okból a szakasznak egész rövid új fogalmazását ajánlom elfogadásra, amely megkönnyíti ugyan az idegen egyetemek látogatását, de másfelől célszerűen korlátozza azt. 31. §. Régi alakja: »A külföldi egyetemeken töltött időből a theologiai akadémiai négy évfolyamba, legfeljebb egy év számítható be, oly feltétel mellett azonban, hogy a hallgató a megfelelő évfolyam tantárgyaiból vizsgálatot tenni köteles. Ez egyetemek látogatása kiváltképpen a négy évi tanfolyam befejezése után ajánlatos és óhajtandó.« A soproni javaslat azt kívánja, hogy a külföldi egyetemekre a theol. hallgatók csak az illetékes theol. akad. tanári kar tudtával és beleegyezésével, esetleg az illetékes püspök engedélyével mehetnek.« Ezek helyett ajánlom a következőket: »Külföldi egyetemek látogatása óhajtandó és ajánlatos, de csak a 4-ik évfolyam elvégzése után.« Theologiai szervezetünk X. cikke alatt lévő s a vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései, miként a tapasztalat igazolja, hanyatlást jelentenek a múlttal szemben s javítandók. A soproni javaslat azonban nem elégít ki teljesen, amidőn a régi alapvizsgát meghagyva azt csak javítgatja; hogy célt érjünk, gyökeresebben kell a bajon segítenünk. Nevezetesen újra felhozom azt a régebbi javaslatot, melyet már tárgyaltunk is egyszer, hogy az alapvizsgái osszuk meg két alapvizsgálatra s az egyik feléből: görög, héber nyelvészetből, bölcsészettörténetéből és encyclopoediából, amelyek az első alapvizsgálat tárgyai lennének, az első évfolyam elvégzése után, a másik feléből: az egyháztörténetből és neveléstan s neveléstörténetéből, amelyek a 2-ik alapvizsgálat tárgyait képeznék, a 2-ik évfolyam elvégzése után kellene vizsgálatot tenni. A megosztás mellett a következő okok szólallak : Az első alapvizsgalatnak oly sok a tárgya, hogy azokra a leglelkiismeretesebb hallgató sem képes biztosan elkészülni; megosztásával megkönnyítjük a hallgatóknak a munkát, intenzívebbé tesszük a készülést, többet követelhetünk és nagyobb s jobb eredményt érhetünk el. Amennyiben pedig a 2-ik évfolyamban már exegesissel foglalkozunk, a vizsgálatnak ezen megosztása által az exegesist is biztosabb alapra fektethetjük, mint eddig. Tanácsos ez abból az okból is, hogy a középiskolából a theologiába jövő ifjú, aki hozzá volt szokva a középiskolában óráról-órára készülni, sokkal könnyebben s célszerűbben éli magát bele a főiskolai életbe minden zökkenés nélkül, ha átmenetileg az első két évben nem részesül még teljes akadémiai szabadságban. Végül az első alapvizsgálatkor megadatnék a legjobb alkalom arra, hogy a ki nem való lelkészi pályára, az már az első év végén másfelé irányittassék, avagy ha nem fejtett ki kellő szorgalmat, mindjárt itt figyelmeztessék intenzivebb tanulásra. Eperjesen a theol. ifjúság köréből nem egyszer halljuk a panaszt, hogy rengeteg sokat követelünk | az alapvizsgálaton s kérelmeznek a vizsgálat kettéosztása ügyében. Nem is ismerünk semmi akadályt, amely e vizsgálatnak kettéosztását lehetetlenné tenné. Az 57. §-ra vonatkozólag azt javasolja a soproni tanári kar, hogy a lelkészjelölti vizsgálat — hasonlóan a középiskolai tanárok pedagógiai vizsgálatához, egy évi gyakorlati működés után tartassék oly módon, hogy ezen lelkészjelölti vizsgálat tárgyai legyenek elsősorban a gyakorlati theol. tudományok és tantárgyak, de ezek mellett, amennyiben a gyakorlati theologia kérdéseivel összefüggésben állanak, az összes többi theol. tudományok köréből is legyenek j kérdések intézhetők a jelöltekhez. Hogy a segédielkészi működés mindamellett fennakadást ne szenvedjen, már a negyedik évfolyam végén tartandó szakvizsgálat jogosítson a felavatásra, míg rendes lelkészül csak az lesz alkalmazható, aki a lelkészjelölti vizsgálatot is kellő sikerrel állotta meg. (Vége Jíöv j B E L É L E T. Rz Országos Református Tanáregyesület május 9-én Debrecenben ülést tartott, amelyen Dóczi Imre elnök beszámolt annak a küldöttségnek a politikai válsággal kapcsolatos elmaradási okairól, amelynek az egyesület feliratát kellett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek átadni. A kihallgatás többszöri elhalasztása után a központi igazgatóság Molnár Viktor államtitkár tanácsára a feliratot postán küldötte el, annak a fentartásával, hogy a viszonyok változtával a szükséges felvilágosítás küldöttség utján fogja majd átadni. A feliratot különben a ref. egyetemes konvent letárgyalta és pártolólag terjesztette fel a minisztériumhoz. Fontosabb tárgy volt ezután a testvér ág. hitv. tanáregyesület átirata, amelyben szorosabb együttműködésre és lehetőleg egybeolvadásra hívja fel az egyesületet. Az igazgatóság örömmel látta az ev. testvér egyesület közeledését s a részletes módozatok kidolgozására bizottságot küldött ki. A terv annál is inkább kecsegtet sikerrel, mert a református tanáregyesület megalakulásakor már tervbe vetie az evangelikus tanárok bevonását is, ugy hogy tulajdonképpen protestáns tanárszövetségnek indult. — Végül kisebb folyóügyeket intéztek el. Rz egyetemes nyugdíjintézeti bizottságnak május 12-én délelőtt ülése volt, amelyen báró Prőnay Dezső egyetemes felügyelő elnökölt s részt vettek dr. Zsilinszky Mihály v. b. t. t., egyházkerületi felügyelő, Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelő, orsz. képviselő, Sóltz Gyula ny. miniszteri tanácsos, egyházmegyei felügyelő, Gyürky Pál egyetemes nyugdíjintézeti ügyvivő és Kaczián János budapesti esperes. A bizottság id. Szlancsik Pál lelkész, Borbély Sándor dabronyi, Rozsonday Károly zajzoni és Droppa Gyula bábaszéki lelkész kérelmezett nyugdíjazását elhatározta és részükre a szabályszerű nyugdíjösszegeket megállapította. Horváth László nyugdíjaztatás iránti kérelmét a bizottság ez idő szerint nem találta teljesíthetőnek. Mult havi ülésen nyugdíjaztattak: Varga János kesnyői, Holuby József nemesváraljai, Wágner Samu varsádi, Kolényi Emil istvánvölgyi, Holesch Dániel dabari, Skultéty Sándor mramoráki lelkész. (Id. Szlancsik Pál azóta már az Úrhoz tért. Szerk.)