Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-05-20 / 21. szám

1-180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 aki egyházkerületi közéletünk terén még az idősebbek előtt is úgyszólván teljesen ismeretlen, őt oly férfiakkal szemben, akiknek az egyházkerület ügyei körül szerzett érdemeit mindenki ismeri s akik közül való most már egyedüli ellenjelöltje is ? — Mert nyilvánvaló, hogy a vagyonosságot magában véve ilyen érdem, vagy kvalifikáció gyanánt elismerni nem lehet, és ily fontos egyházi állás betöltésénél nem lehet döntő az anyagi tekintet. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a fenforgó esetben az anyagi tekintet volt a ! döntő (hiszen az illető jelöltnek anyagi viszo- , nyait époly kevéssé ismerem, mint személyét); ; csupán elméletileg veszem ezt számba mint j talán legközelebb eső lehetőséget, és ezzel | íügg össze második, most már egészen álta- ' lános, minden személyi vonatkozást kizáró kérdésem, az t. i., hogy : helyes-e, ha egyházunk u. n. világi tisztségeinek betöltésénél az anyagi szempontot és az anyagi érdeket helyezzük az első sorba és ha ezt tesszük, különbözik-e ez és mennyiben a simoniától, még ha különben a legalkotmányosabb formákban nyilatkozik is meg? Vájjon talán az egyházat, mint ilyent nem, hanem csak az egyest kötelezi a Megváltónak az az intése: „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát?" Äz intéshez csatlakozik a biztatás: »és mindezek megadatnak néktek,« hát egyházunk ne bizzék ebben az isteni biztatásban ? Vájjon egyházunk a mai korszellemnek materializmussal telitett légkörében úgy teljesíti-e isteni hivatását, ha maga is az anyagiasság útjára lép? Nem a »só megízetlenülését« jelenti ez? És mire való a megízetlenült só? (Máté ev. 5. r. 13. v.). Ezt gondoljuk meg. És még valamit. Kanonizálni akarjuk-e azt a balhitet, hogy mi „világi" urainktól nem várunk mást, mint pénzt és csak pénzt? Ha egyházunkban divatossá válnék az igaz érdem mellőzése pusztán anyagi tekintetek és anyagi érdekek miatt, nem lehet-e attól tartani, hogy épen a legjobbak lassanként visszavonulnak egyházi közéletünktől, noha feltesszük és elvárjuk, hogy egyháziasságukat nem teszik függővé kicsinyes tekintetektől ? Hogy a politikai pártállásra való tekintetnek semmiféle módon sem szabad a tisztán egyházi alkotmányos választásba befolynia, I ez oly magától értetődő dolog, hogy csak mellesleg jegyzem meg. Lehetne még más, idealisabb szempontokat is felhozni, de legyen ez elég. Kimondottam, ami lelkemet oly igen nyugtalanítja | és aggasztja egyházam sorsa felől; kimondottam, bízva az igazság erejében, bízva ! abban, hogy lesznek olyanok, akik aggódó lelkem kérdéseiben felismerik az egyházi lelkiismeret kérdéseit és csendben, magukban igazat adnak; és bízva abban, hogy az Úr az ő nagy kegyelme és bölcsessége szerint jót hozhat ki abból is, amit mi emberi gyarlóságból elhibáztunk. Akárki. Ä theologiai főiskolák reformjához. — Felolvastatott az 1909. év ápril. 14—15-én, Pozsonyban tartott ev. tanáregyesületi közgyűlés theol. szakosztályában. — Belejátszik e kérdésbe a lelkészi fizetések nagy gyarlósága. Midőn a fiatal theologus későbbi megélhetéséről s annak viszonyairól gondolkozva azt látja, hogy más pályákon, kevesebb tudással s kisebb fáradtsággal könnyebb s kényelmesebb megélhetést s nagyobb társadalmi positiót lehet szerezii, csoda-e, hogy mindan különös ambitio és lelkesedéi nélkül csupán a kenyér biztositása végett tanul? tanul annyit, amennyit éppen okvetetlenül kell? Midän azt látja, hogy a lelkészi választásoknál igen gyakran nem a míveltség s a tudás minősőge határoz, hanem egészei más tényezők s amidőn elgondolja, hogy ha egyszer valamely lelkészi állást elfoglalt, azt esetleges ambitiójának kielégítése végett nagy nehezen cserélheti el jobb állással, mert előléptetés, nagyobb fizetési osztályba helyezés és hasonló elismerés alig éri: csoda-e, hogy a legnagyobb hivatásérzet mellett is nincs meg Deine az igazi tudományos lelkesedés, vagy ha van, könnyen lelohad s elvesz? Csoda-e, ha ily viszonyok között annak tudatára ébred, hogy azért a jutalmazásért, melyet egykor kapni fog, eleget tanul és eleget tud, ha külsőleg megfelel az előírásiak s csoda-e, hogy nem vágyakozik magasabb kvalifikáció után. Materiális világban élő ifjúságtól ne várjunk túlzott idealismust! Äz elmondottak alapján könnyen megállapítható, hogy nem a megkötöttségben, a tanítási mechanika szabad ságáiak hiányában keresendő a Ho/nyánszky előadásában feltüntetett bajoknak oka, liane.n azoknak sokkal mélyebben fekvő oka sajátos nevelés és tanításügyi, szegénységi s egyházszervezeti s társadalmi viszonyainkban keresendő, minélfogva ha megadhat í k az akadémiáknak a vitatott szabadságot, azzal a bajokat egyáltalán nem orvosolnak, hanem inkább nagyobbítanók. Ezzel korántsem akarom állítani, hogy theol. szervezetünk oly tökéletes, hogy javításra sem szorul s hogy egyes hiányain nem kellene segítenünk. Hogy szervezetünknek vannak egyes gyarlóságai, azt már az eddig mondottakból is kiveheti bárki s itt egész határozottan kifejezem azt, ámde ezeknek egy részén segíthetnek magok az egyes tanárok s tanári karok, más részén pedig egyházhatóságunk, ha azt kellőleg felvilágosítjuk s a hiányok kiküszöbölésére felkérjük.