Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-15 / 16. szám

l'jon EVANGELIKUS ORÁLLO 141 világos nappal van már, és az ének továbra is hallatszott, kiugrottam ágyamból, kinyitottam az ablakot, hogy utánanézzek, hol énekelnek. Lent a széles udvaron, félkörben, sötét ruhába öltözött ifjak állottak, karmesterükkel élükön: a „Kurenda ifjak'

4 voltak; ezek énekelték e szép éneket, mely könyeket csalt szemembe. — Később hallottam aztán, hogy a berlini városi missiónak 7 ilyen énekkara van, mely házrólházra járva ébreszti a sziveket énekével. Äz ének isteni hatabm, és hol a szó nem képes a kemény szívet megpuhítani, ott az ének az, mely a lelket Istenhez vezérli. Istenitisztelet a hajón. Barátságos vasárnapi reggel volt. Ä nap sugarai oly csábiióan hívogattak a szabadba, hogy nem tudtam ellenállni. Ä Spree partján egy reggeli séta bizonyára nem fog ártani, gondoltam magamban. Egyúttal szándékom volt a német főváros vasárnapi életébe is betekintést nyerni. Gondolatom tett követte! A Spree partjára érve már meszsziről nagy néptömeget láttam, mely a part melletti vaskorlát felé tolongott; az átellenben levő házak ablakai sorra kinyiloítak és kíváncsi fejek jelentek meg, lent a vizén pedig egy egész sereg csónak közeledett. Ugyan mi történhetik itt, gondoltam magamban; talán vizbe fúlt valaki, vagy más valami szerencsétlenség történt, hogy olyan népcsődűlet támad ? „Mondja csak, mi történt ott" ? Kérdeztem egy mellettem álló rendőrt. „Még semmi sem történt", válaszolt az berlini dialektusában, ,,de ha akar valamit látni vagy hallani, siessen. Egy városi missionárius fog ott istenitiszteletet tartani a hajón''. Sajátságos egy gyülekezet volt az: a vizén csónakjaikban a hajósok, fönt a parton a legkülönfé. lébb rangú emberekből összeverődött kíváncsiak tömegeÄ hajó fedélzetén a „Kurenda ifjak" álltak, mellettük egy férfiú, kezében a bibliával, és felcsendült az ének: »Jövel Szentlélek . . .«, melybe a hajósok erős hangjai is belevegyültek; fönt pedig a parton szájról-szájra járt az ének. Oh sokan talán már évek óta nem énekelték! Ä missionárius ezután felolvasta az evangeliomot és elmondotta az írásmagyarázatot. Rövid, de tartalmas beszéd volt, és hogy nern hangzott el hiába, arról a meghatott arckifejezések és könnyes szemek tettek tanúbizonyságot. Megindító ima, áldás és ének zárta be az istenitiszteletet. A jelenlevők között nagyszámú nyomtatott szentbeszédet osztottak még szét, és ezután ismét szétoszlott a tömeg és az átellenben levő ablakok is becsukódtak. A zsemlye-templom. (Schrippen—Kirche.) „Ha úgy tetszik, menjünk a zsemlyetemplomba"; így szólt hozzám a szeretetreméltó Fischer lelkész, kivel berlini tartózkodásom alatt ismerkedtem meg, és aki e néhány napon át, mit ott töltöttem, fáradhatlan ciceroném volt. »A zsemlyetemplomba? Miért nevezik ezt a templomot így?« „Jöjjön csak", így szólt ő, »majd meglátja, miért.« Engedve felszólításának, bérkocsiba ültünk és a Weddingre (városrész) hajtattunk. Ide érve egy nagy terembe vezetett; 400-500 ember kényelmesen elférhetett benne. Ä terem közepén könnyen eltolható asztalok és székek állottak, máskülönben üres volt, csak egyik szögletében gubbaszkodott egynehány alak, mintha a világosság elől rejtőzne. Most kinyílott az ajtó és 14—16 ember jött be rajta. Istenem, micsoda alakok ! rendezetlen, nyiratlan szakálukkal és hajukkal úgy tűntek fel, mintha éveken át sötét börtön lakói lettek volna; arcuk sápadt, szemeik mélyen beesve, az ember elborzadt látásuktól. És ezután ismét jött egy csomó, és megint egy ; csupa bánattól és nyomorúságtól barázdás és szeszes italoktól kékbe játszó puffadt arc ! Igy jött egymásután mintegy 200 alak. Meg nem nevezhető fájdalom fogta el szívemet e nagy nyomorúság láttára. Ha valaki betekinthetett volna ez emberek lelkébe, oh micsoda titkok jöttek volna itt napvilágra ! Talán köteteket töltene ki mindegyikök élettörténete, ha valaki fel akarná jegyezni! „Ugyan hol szedték ezeket a szerencsétleneket ?" kérdeztem kísérőmet. »Ez nagyon egyszerű,« viszonzá ez, »még vannak keresztyén lelkek, kik az Úr azon szavait követve: »Menjetek el azért az utaknak fejeire; és valakiket találtok, hívjátok bé«, tavasszal és ősszel már korán reggel bejárják a várost, a nagy házak legelrejtettebb rejtekeit sem hagyva figyelmen kivül, betekintenek a hidak pillérei és bolthajtásai alá, és mindenütt összekeresik azokat, kiknek már letűnt I »szerencsecsillaguk,« kiknek rnár Istenük sincsen, és idehozzák őket.« Egy szép zsoltár, melyet harmonium kíséretében énekeltek, szakította most félbe szeretetreméltó kísérőm közléseit. Ezután ima következett. Az ima után mindegyikük egy csésze kávét és két zsemlyét kapott, és most már tudtam, hogy miért nevezik ezt a templomot zsemlyetemplomnak. Étkezés után a lelkész elővette a bibliát, felolvasta az evangéliumot és elmondotta az írásmagyarázatot. Adja Isten, hogy e szavak termékeny talajra találtak légyen. A városi missiónak három hasonló intézete van, t. i. a Weddingen, a Johannistischen és a Lichtenbergerstrassén. Sok, félig elveszett és eltévelyedett lelket térítettek így ismét helyes útra. Gondoskodnak ezután a szegények jövőjéről is, munkát, keresetet szereznek nékik. Isten áldása legyen mankálkodásukon ! Hosszadalmas volna a berlini belmissió összes egyesületeiről beszélnem, így a különféle ifjúsági-, férfi-, nő-, leány-egyletekről, kórházakról, diakonissaintézetekről, hospiciumokról, könyvkiadó vállalatokról, műintézetekről, könyvkereskedésekről, stb; továbbá a maga nemében páratlan templomépítési egyletről, melynek feje maga Augusta német császárné, ki rövid 20 év alatt mintegy 50 templomot építtetett Berlinben. A missio- székhelye a Berlin déli részén fekvő Johannistisch nevű téren van. Itt, hol most ez intézet hatalmas épületei állanak, egykor színház és egy pár kéteshírü ház állt. Itt építették néhány év előtt a városi missió templomát, azután négyemeletes menhelyet büntetésüket kiállott legyencek számára. Utóbbit a német császárné emeltette, ki annak megnyitása alkalmával úgy beszélt az elbocsátott fegyencekhez, mint testvér megtévedett testvéréhez. Ugyancsak e téren van a missiónak három háza, melyben a missionárusok laknak; itt van a központi iroda is, azután könyvnyomda stb. Nagyon élénk itt az élet, különösen vasárnap. Vasárnap reggel ugyanis már kilenc órakor istenitisztelet van a missió tagjai által összetoborzott hívek részére; 10 és fél órakor külön istenitisztelet a katonák részére ; délután pedig 800—1000 gyermeknek gyermekistenitiszteletet tartanak. (Berlinben mintegy 140 vasárnapi iskola van, melyet kb. 66.000 gyermek látogat. Magának a missiónak 39 ilyen iskolája van.) A mellékhelyiségekben a férfi- és ifjúsági egyesületek gyülekeznek, másokban ismét a hajadonok egyesületei.