Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-15 / 16. szám

138 EVANGELTKUS (JKÁLLÓ 1909 — a vallásegyenlőség ápolására, mint az állami iskola ? Äz állami iskolák lennének hívatva azt a krisztusi eszményt megtestesíteni, hogy minden ember egyenlő, hogy hitében senkit sérteni nem szabad, hogy a társadalmi életben -senkit hitének alapján előnyben részesíteni, vagy hite miatt háttérbe szorítani nem szabad. Itt kell beléoltani a gyönge s minden nemes iránt fogékony szívbe, hogy a hazának minden szülötte testvér és honfitárs, kivel a kölcsönös türelem, tisztelet érzelmeit ápolva vállvetve kell müködnünk a közjó előmozdításán. Itt kell belevésni a gyermeki szívbe, hogy ember és ember között csak egy tekintetben van jogosultság különbséget tenni, s ez az arravalóság, a munka s a kötelességteljesítésnek foka és mértéke . . . Bizonyosan ez volt célja József császárnak, midőn a tanulmányi alapot létesítette. S ez lenne rendeltetése minden közálladalmi alapból fentartott intézetnek. Rz állami iskoláknak ez az irány adja meg a létjogosultságot. Mihelyt ettől az iránytól eltérnek, mihelyt más célok szolgálatába szegődnek, ezzel megszűntek egészséges szervei lenni a nemzettestnek, s bűnös merénylet támogatásukra vagy fentartásukra hacsak egy fillért is fordítani. És fájdalom, hogy az állami tanintézetek a legfelsőbbtől a legalsóbbig ez eredeti rendeltetésüktől eltérve oly lejtőre jutottak, amelyen a nemzetet végzetes katasztrófához vezethetik, s ha a vezető körök jókor észre nem veszik a bajt, oda is fogják vezetni: a vallásháborúk véres szinterére. Rz egyetemen felekezeti hecceket inscenálnak éretlen ifjak, akiknek nagyobb gondjuk a kereszt kifüggesztése a tantermekben, mint a szorgalmas colloquálás. Rz állami gimnáziumokból, amelyek ma. holnap már csak névleg lesznek államiak, s csak annyiban, amennyiben fentartásukról az állam gondoskodik, a protestáns tanári elem kiszorul. S fent és lent minden részen klerikális vizeken úszó kalózok a középkornak penészvirágait igyekeznek becsempészni, hogy megmérgezzék az ifjú nemzedék lelkét s meghasonlásba és így romlásba vigyék a nemzetet. Ilyen kalózkodásnak minősíthető a kecskeméti kir. tanfelügyelőségi kirendeltség vezetőségének egyik a józan nemzeti nevelést arcul ütő famosus intézkedése, az állami iskolákban a róm. kath. ünnepek megtartása ügyében. E rendelet értelmében a gyertyaszentelő, gyümölcsoltó Mária-napok, áld. csütörtök, űrnapja, mindenszentek még az esetben is megtartandók, ha a növendékek 70 százaléka nem r. kath. Honnan veszi a kecskeméti tanfelügyelőségi kirendeltség vezetősége a jogot az iskolai szünnapok felől intézkedni, nem tudjuk ! Ha azonban a többi tanfelügyelőség a kecskeméti kirendeltség példáját fogja követni, akkor szép állapotok fognak kifejlődni. De hisz épp ebből tűnik ki a kalózkodás. R kalóz ugyanis sosem jár az egyenes uton, hanem mellékutakon igyekszik céljához jutni. S milyen szép sima utat talált a kecskeméti kirendeltség! Nem kérdi ő: törvény-e ez, vagy talán miniszteri rendelet; nem, neki elég, ha elmondja, hogy »Jelen intézkedésem századokon alapuló szokásjogon alapúi«, amiből természetes folyománként felkéri a gondnokságok és iskolaszékek nem kath. tagjait, hogy azt felekezeti kérdésnek ne tekintsék, hanem a hatóságok alatti iskolákra nézve directivául fogadják el! Hát ezeknek a tanfelügyelői kirendeltségeknek a körmükre kell nézni, nemcsak, hanem a körmükre koppintani! Ne sutor ultra crepidam! Felhívjuk a rendeletre az illetékes fórumok figyelmét, felhívjuk egyúttal a Vegyes Bizottságot, hogy e kéretlen beleavatkozást a minisztériumban kellő határok közé szoríttassa ! Magában ez intézkedés valószínűleg az áll. iskolák falain belül — úgy a tanférfiak, mint a tanulók részéről szívesen látott vendég lesz; de épp azért kell, hogy protestáns, kötelességérzettől áthatott tanerők is alkalmaztassanak az áll. intézetekben, akik egy-két órás szünet élvezéséért meg nem tagadják nemzetnevelő voltukat, Jákob tál lencséjéért nem adják el apai örökségüket! Äzonban ez a rendreutasítás a bajt gyökeresen gyógyítani nem fogja. Mind több és több ilyen kalóz felbukkanását várhatjuk. Itt gyökeres gyógymódra van szükség. Ä miniszter — igen bölcsen — hogy az alkohol-szenvedélytől óvja a népet, a népiskolákban csak oly olvasókönyv használatát engedi meg, amelyben legalább egy alkoholellenes olvasmány van. Közönségünk azonban nemcsak az alkohol élvezetének hódol, hanem hovatovább mind