Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-08 / 15. szám

1-132 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 általános tárgyalás alapjául sem tartom elfogadhatónak, gyökeres átdolgozás után azonban használható utasítás válhatik belőle. 2. Hogy középiskoláinkban a vallásos szellem hanyatlik, az tökéletesen igaz. Ennek azonban nem középiskoláink az okai, hanem a korszellem, melybe a tanuló lépten-nyomon beleütközik és amely lenézően beszélve a vallásról és vallásos dolgokról s mosolyogva azokon, akik a hitről, a vallásosságról valamit tartanak, szakadatlanul ostromolja, töri, zúzza a hitnek, az egyháznak bástyáit. És a család, amely ma már nem a régi. Azelőtt a középiskolába kerülő gyermek saturálva volt a vallásosággal, mert a család körében még dívott a házi áhítatosság gyakorlása, az énekes és imádságos könyv és főleg a biblia szorgalmas forgatása. Ma a középiskolába kerülő gyermek vallási ismeretei a lehető legminimálisabbak, hite, vallásos érzülete pedig egyáltalában nem kielégítő. Nem kutatom, hogy a népiskola mennyiben tesz eleget a vallásos nevelés terén kötelességének. Azt azonban érzem és tudom, hogy a középiskola vallásos nevelésének nem minden tekintetben kielégítő volta miatt kizárólag az iskolát hibáztatni nem lehet. Mert az a változott körülmények közt is megteszi, amit tehet. Itt talán kevesebbet s kevesebb sikerrel, mint amott, de mindenütt jóindulattal. Igaz, hogy a régi időben itt-ott szokásos hétkezdő könyörgések letűntek a napirendről, de viszont, talán egyetlen-egy középiskolánk sincs, r'^ol a napi munkát osztályonként imádsággal ne kezdenék és ne végeznék s ahol a tanuló értelmi fejlettségéhez és speciális viszonyaihoz mért téli ifjúsági istentiszteletek meghonosítva nem volnának. És ezek talán érnek annyit, mint amazok. 3. Téved az i. t. bíráló úr — aminthogy téved az Utasítás írója is, — amikor azt állítja, hogy középiskoláinkban a vallástanítás ellenőrzés nélkül folyik. Méltóztassék bele nézni gimnáziumaink Értesítőibe s hamarosan meg fog győződni, hogy egyes iskolák kivételével, melyeket nem látogatott egyházi hatóság, igen is meg van a kívánatos ellenőrzés. Igy pl. a mult iskolai évben a soproni főgimnáziumot maga a püspök, a bonyhádit és felsőlövőit pedig a püspök megbízásából az egyházmegyei elnökség többször meglátogatta ; a selmeczbányait a püspök, az aszódi algimnáziumot pedig a tanügyi esperes egy-egy alkalommal tisztelték meg látogatásukkal. Ärröl ugyan, hogy az illetők látogatásuk alkalmával a vallástani órákon is részt vettek volna, nincsen szó az illető Értesítőkben, de hát föltehető-e, hogy a vallástanítást figyelmükre nem méltatták? A tiszai egyházkerületben levő 6 evang. főgimnáziumhoz és 6 ev. polgári iskolához pedig, úgyszintén a kerületben levő mindazon nem evangelikus középfokú iskolákhoz, ahol az ev. tanulók száma nagyobb, — egy 1897-ben alkotott kerületi szabályrendelet alapján a püspök a tanév végén kerületi biztosokat küld ki a vallástanítás ellenőrzésére és a VIII. oszt. tanulók vallástani szigorított osztályvizsgálatának, — illetőleg az összes ev. tanulók vallástani vizsgálatának — vezetésére, akik azután tapasztalataikról a püspöknek kimerítő jelentést tesznek, mely jelentések a ker. gyűlés elé kerülnek. A mult évben a püspök — a kerületi gyűlés jegyzőkönyve szerint — 26 ilyen biztost küldött ki, összesen 55 iskolához. És jóleső örömmel irom ide a mult évi egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvéből, — és hasonlót Írhatnék a megelőző éviekéből is, — hogy „az egyházkerület 6 főgimnáziumában az egyet, tanterv kívánalmai szerint s evang. egyházunk szellemében folyt az ev. tanulók -vallástani oktatása s valláserkölcsi nevelése. Az iskola ev. jellegének megőrzésére gondo' fordítottak. A tanulók tanulmányi előmenetele, magaviselete, közszelleme általában megfelelő, megnyugtató, sőt jó volt. — A VIII. osztály szigorított vallástani vizsgálatát a 6 gimnáziumban 60 ág. hitv. ev. és 9 ref. tanuló tette le, akiknek több mint a fele jeles osztályzatot nyert." — Szolgáljanak ez adatok feleletül az Utasítás azon vádjára is, hogy középiskoláinkban a vallástanítás munkájában avatottak és avatatlanok teljes önkény szerint, határozottan kitűzött eszményi czél, rendszer és terv nélkül járnak el! 4. Téved az i. t. bíráló úr, amikor úgy vélekedik, hogy az akadémiáról, az egyetemről kikerült vallástanárok számára írt Utasítás inkább nélkülözheti a részleteket, mint az elemi iskoláknak szóló. Ellenkezőleg ! A népiskolai tanítókat a képezdékben gyakorlati irányban is kiképezik jövendő életpályájukra, amennyiben a képezdékkel szerves összeköttetésben levő gyakorló iskolákban a népiskola minden egyes tantárgyának tanításában hosszabb időn át, az előre , megállapított tanmenet szerint, a gyakorló iskola tanítójának módszeres útmutatásai szerint, kell magukat gyakorolniok. A tanítások után esetről-esetre következnek a módszeres megbeszélések az osztálytársak és a gyakorlóiskolai tanító részéről. A népiskolai tanító tehát bizonyos tanitásbeli képességgel lép ki a képezdéből az életbe. Minket vallástanárokat a theologiai akadémián és az egyetemen csak a lelkészi pályára képeztek ki, anélkül, hogy a középiskolai vailástanításra képesítő bárminő gyakorlati készséggel elláttak volna s ami elméleti és gyakorlati tudásunk van a vallástanítás terén, azt mind a vallástanári pályára való lépésünk után, már e pályán, a saját tapaszta! latunk és tanulmányunk folytán szereztük. A vallástanítás érdeke kívánja tehát, hogy a középiskola s a középiskolákkal egy színvonalon álló iskolák vallástanárainak kezébe szánt Utasítás részletesség tekintetében a népiskolai tanítók kezébe szánt Utasítás mögött ne maradjon. Ezzel kapcsolatban legyen szabad az i. t. bíráló úr szíves figysímét fölhívnom a vallás- és közokt. miniszter által 1899-ben kiadott gimnáziumi tantervhez készült utasításra. Az is egyetemet végzett egyének részére készült, mégis gondosan részletez mindent, amit terjedelme is bizonyít, mert míg a tanterv csak j 20 lapra terjed, addig az utasítás 313 lapot vesz igénybe. Jellemző adatként csak azt ragadom ki belőle, | hogy a szépírással, vagyis a gimnáziumi tanítás legj könnyebb és legkisebb értékű tantárgyával a tanterv két félsorban végez, az utasítás pedig két és fél lapon foglalkozik. 5. Végül nem akarom elhallgatni, hogy az iránt is érdeklődtem, vájjon minő álláspontot foglalnak el az Utasítással szemben a többi főgimnáziumainknál alkalmazott vallástanárok, — tehát épen azok, akiknek az Utasítás első sorban szól és akik a bírálatra épen élethivatásuknál és a tanítás terén szerzett tapasztalataiknál fogva talán a legilletékesebb tényezők. Tizenkét kartársamtól kértem véleményt, s ez ideig 11-től kaptam választ. Ezen válaszok mindannyian kongruensek az Utasításról alkotott azon véleményemmel, amelyet a bírálatom conclusiója gyanánt levontam, azzal t. i., hogy az Utasításból csak gyökeres átdolgozás után válhatik igazán használható utasitás. Adorján Ferencz. (Vége.)