Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-01 / 14. szám

1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 120 nélkül való holt erő. R legkiválóbb lelkészek működése itt hiábavaló. Templomaink üresek, sőt sok helyen olyanok nem látogatják azokat első sorban, akik elöljáróink. Rz áldozatkészség hanyatlóban van. Nagyszabású evangéliumi intézményt nem tudunk felmutatni. Hát hol van itt a hiba ? R kor vallástalanságában — mondják sokan. De hát így van ez a többi felekezeteknél is? Vagy menjünk ki a külföldre, így van-é hitsorsosainknál is ? Be kell vallanunk, hogy nem. Mindenütt élet, felpezsdülés, alkotó kedv, — csak nálunk ül a lelkeken a nyomasztó és pusztulást jelző nyugalom. — S ez állapoton — nem igen fognak segíteni sem az államsegély, sem az ujabb időben oly lázas hévvel készülő szabályrendeletek. Rz egyház külső szervezését, anyagi helyzetének javítását fontosnak tartjuk ugyan, — de ezzel — nézetünk szerint — az egyházat a fejlődés útjára még nem tereljük. Fődolog első sorban, hogy lássunk tisztán. Lássuk meg egyházunk égető sebeit s aztán legyen bennünk bátorság azokra reámutatni. Igazság és önismeret, ez az első, amely kezdete lehet a megújhodásnak. Félre a kicsinyhitüekkel, de különösen azokkal, akikben nincsen hit, jövőnkben vetett erős meggyőződés és mégis sorsunkat akarják intézni. Ellenben karoljunk fel minden olyan törekvést, minden olyan mozgalmat, amely az erők egyesítését, a széthullott csontok összeszedését, az evangeliumi szellem életrekeltését tűzik feladatunkul. Ilyennek tekintjük az evangelikus tanárok egyesületét. Már magában véve azt, hogy az egyház veteményes kertjének munkásai tömörülnek az egyház érdekében, nagy jelentőségűnek kell tekintenünk, de ez egyesület jelentőségét még nagyobbra értékeljük akkor, ha tudjuk, hogy e tanárság mily nagy szellemi értéket képvisel, ha tudjuk, hogy az a sok tudás, és intelligentia, amely a tanárságban eddig is meg volt, de szervezésére senki sem gondolt, most önként, a maga jószántából száll síkra, tömörül az evangeliumi világosság érdekében. Igy, csak is ilyen formában kezdhetjük meg minden téren az egyházmentő munkásságot. Hiszen ha körülnézünk, látjuk mily gazdag erőforrásokkal rendelkezik egyházunk. Csak egy kissé több figyelmet kell fordítanunk ez elrejtett erőforrások felkutatására, gazdagon fog buzogni minden téren az evangeliumi életnek minden szellemi miazmát megölő tiszta vize s ha ez a lelkes munka | megindul, nincs okunk többé a kétség eesésre, bizhatunk a jövőben. Rz evangélikus tanári egyesületet pedig igaz szeretettel üdvözöljük második rendes közgyűlése alkalmával; kívánjuk, hogy a pozsonyi gyűlés méltó folytatása legyen a megkezdett munkának és a lelkeknek nemes felbuzdulása váljék közegyházunk javára. Egyetemes lelkészi fizetésrendezés tervezete. Közli: Lombos Alfréd ev. lelkész. Zornbor, 1909. márczius 10. (Folytatás.) 1. Fizetéskiegészítés. A jelen tervezet által óhajtott sociális reform azonban végrehajtásában már azért is követeli a fokozatosságot, mert ha az aiapján nyerendő maximális fizetés, munkapótlék és esetleges fizetésjavítás (stóla I nélkül) összesen sem érné el valamely lelkésztársnak | hiványilag biztosított jelenlegi jövedelmét, a méltányosság követelményeképpen a lelkészi szolgálat ideje alatt javára a különbözet fizetéskiegészítés czimén folyósítandó ; természetesen azon megszorítással, hogy a korpótlék emelkedésével megfelelőleg csökkentessék. 2. Két korpótlék esedékessége. A javadalmi intézet mérlegébe teherként nehezedő fizetéskiegészítés ellensúlyozása s az amúgy is rneglepetéssszerűen hirtelen megkétszereződő fizetés korlátozása czéljából pedig a korpótlékok csakis az egyetemes nyugdíjintézeti szabályrendelet életbelépésének idejétől, tehát 1898-ik évi január hó 1-ső napjától számítva tudhatók be, vagyis jelenleg csak két korpótlék volna esedékes. A kényszerűség mellett nem is esik vele méltánytalanság a régebben szolgált lelkésztársakon sem, mert nem az ő koruk szülte meg ezt az új intézményt, melyet a legújabb kor van hivatva felállítani. Ha a múltban összefogva már ők munkálkodtak volna a lelkészi fizetésrendezésen, nagyobb áldásait élvezhetnének a jelenben. Egyébként hasonlókép korlátozza a korpótlékok esedékességét az állami és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVI. és XXVII-ik törvényczikk. 3. Átmeneti számvetés. Rz összes lelkészeknek jelen tervezet alapján teljesen összeállított javadalmi kimutatása helyszűke miatt nem közölhető, de számítással bárki meggyőződhetik, hogy az átmeneti idő első évében 66 rendes lelkész, 2 püspöki titkár és 2 theologiai tanár fizetéskiegészítés czimén kapna 76.960 Tényleges kifizetésre I. ötödéves korpótlék czimén (74 X á 500 kor ... 37.000 kor. II. ötödéves korpótlék czimén (531 X á 1000 kor.) . . 531.000 kor. Tehát összesen: 668.000 kor.